95 éves Lendvai Pál, az évszázad tanúja
27/08/2024 07:01
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Létezik egy életérzés, egy szemléletmód, amely Abbáziától Lembergig érvényes tartalommal bír: a közép-európaiság. Nemzetközi lapszemle.
Kezdjük egy születésnappal, ami ritkán kap helyet az ilyen sajtószemlékben. A szokásoktól való eltérést részben az indokolja, hogy az ünnepelt írásait magam is elég gyakran ismertetem. A minap töltötte be 95. évét Lendvai Pál, akit ebben a rovatban ugyan rendszeresen úgy említek, mint a bécsi Der Standard publicistáját, de hát ő ennél sokkal több: egy évszázad tanúja és fáradhatatlan megfigyelője, könyvek szerzője, volt televíziós riporter, szerkesztő és műsorvezető, aki – hogy egy kissé elcsépelt fordulattal éljek – rátette régiónkat a térképre legalábbis az osztrákok tudatában egy olyan korban, amikor a kétpólusú világ mélységes - és aknazárral is hangsúlyozott – megosztottságának idején talán még Bécsben is hajlamosak lettek volna elfeledni, hogy létezik egy életérzés, egy szemléletmód, amely Abbáziától Lembergig érvényes tartalommal bír, a közép-európaiság.
A Der Standard hasábjain Hans Rauscher közölt méltató cikket Lendvairól, aki budapesti születésű zsidóként szülőhazájában 15 évesen csak nagy szerencsével kerülhette el a deportálást, aztán 24 évesen a kommunista rendszerben letartóztatták, majd emigrált, és 1959-ben lett osztrák állampolgár. Nem véletlen, hogy idővel a kelet-európai totalitárius rezsimek szakértőjeként tekintettek rá. Hans Rauscher is említi a félig elfeledett szót, a Lendvait jellemző közép-európaiságot, mint kulturális örökséget. Az Europäische Rundschau című, negyedévenként megjelent periodika, amelyet évtizedeken át szerkesztett, a maga idejében a legjobb osztrák külpolitikai folyóirat volt – állapítja meg Rauscher, és kitér arra is, hogy Lendvai könyvet írt a jobboldali populista, nacionalista Orbán Magyarországáról, valamint idén jelent meg ugyanezen témában filozofikus nagyesszéje, A képmutatásról címmel.
Most pedig evezzünk a napi aktualitások vizére. Mind a tekintélyes, konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung, mind a kimondottan nagy példányszámú, jobboldali Die Welt cikket szentel annak, hogy Giorgia Meloni olasz miniszterelnök Kína közreműködésével próbálja új életre kelten hazája autóiparát. A Die Welt iparpolitikai puccsnak nevezi az erről folyó egyeztetéseket, és hangsúlyozza, hogy a hagyományos reurópai gépkocsigyártók igencsak tartanak a kínaiak megjelenésétő.
A frankfurti lap felhívja a figyelmet arra, hogy abban önmagában semmi Kína-ellenesség nincs, ha Európa védővámokkal igyekszik távol tartani a kínai eredetű termékek dömpingjét. Az Európában történő előállítás ugyanis már nem esik vámkorlátok hatálya alá. Az olasz kormány három kínai gyártóval is tárgyalást folytat itáliai autógyár létesítéséről.
A Handelsblatt, a német üzleti körök napilapja arról ír, hogy Armin Papperger, az egyébként Magyarországon is tevékeny Rheinmetall német hadiipari vállalat vezetője az eredetileg közepes méretűnek mondható céget globális szinten is számottevő óriásvállalattá kívánja fejleszteni, amely megkerülhetetlen vetélytársává válik a hadiipar nagy amerikai szereplőinek. A düsseldorfi Rheinmetall fellendülését az Ukrajna ellen indított orosz támadás ösztönözte, és az is segíti, hogy Papperger igen jó személyes kapcsolatokat ápol a német politika kulcsembereivel, közülük is elsősorban Boris Pistorius védelmi miniszterrel. A Handelsblatt ellátogathatott abba a nyugat-ukrajnai üzembe, amely sűrű erdő rejtekén található, legalábbis az arra feljogosítottak számára található, és géppisztolyos őrség védelmezi. Pontos helye titkos, nehogy az oroszok lebombázzák. Az objektumon egyelőre csak a harcokban megsérült, német gyártmányú harckocsik javításával, karbantartásával foglalkoznak, de idővel új gyártóüzemek is létesülnek Ukrajna területén.
Végül pedig könnyedebb téma. A Berliner Zeitung Check-in Berlin című cikksorozatának legfrissebb írása Magyarországról érkezett látogatókat szólaltat meg arról, hogy ki miért jön a német fővárosba, mit kedvel különösképpen az ottani miliőben. A két magyar látogató – a budapesti, harmincas éveiben járó Kata és Klementina – egy keresztény nemzetközi konferenciára érkezett Berlinbe, ugyanakkor ami elmondásuk szerint a leginkább megragadta őket, az a város liberális és nyitott szellemisége. Kinek a pap, kinek a papné. Carrie és James például, aki az amerikai Észak-Carolina egyik kisvárosának a lakosa, azt vallja: Berlinben kapni a világon a legfinomabb falafelt.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2024.08.21., szerda 6:00
Riporter: Kárpáti János
