A CEU rektora szerint túlélik Orbán uralmát
13/04/2019 18:02
| Szerző: Váradi Júlia/Klubrádió
A CEU marad Magyarországon, mindenképpen. Az egyetemek hosszabb életűek, mint egy-egy politikai rezsim – mondta a Klubrádiónak Michael Ignatieff, a CEU rektora. A felsőoktatási intézmény vezetője arról is beszélt, nem szűnt a bizonytalanság a CEU budapesti jövőjét illetően, miközben az Európai Néppárt három bölcse már felvette velük a kapcsolatot. A Michael Ignatieff-fel múlt héten készült interjúból hétfőn, április 8-án már megjelentettünk részleteket, most a teljes beszélgetést közöljük.
Michael Ignatieff: Csak egy ajtó van nyitva. Ez az ajtó, amely Bajorország irányába, a Müncheni Műszaki Egyetem (Technische Universität München – TUM) felé nyílt ki, ugyanaz az ajtó, amelyet a Stanford nyit, amennyiben létrehozható a velük való megegyezés. Ez három egyetem közös útját jelenti, de ne feledjük egy percig sem, hogy ezen a bizonyos ajtón csakis abban az esetben léphetünk át, ha Orbán Viktor kormánya megadja a garanciát arra, hogy az amerikai alapítású CEU legálisan működhessen Budapesten és kiadhasson amerikai diplomát a diákjainak. A TUM és a Stanfordi Egyetem nem fognak együttműködni egy olyan egyetemmel, amelyet kidobtak Budapestről. Ez ilyen egyszerű. Ahogy két éve folyamatosan hangsúlyozzuk, mi maradni szeretnénk, de ez nem rajtunk múlik, hanem azon, hogy a jelenlegi rezsim hogyan dönt.
Nagyon jól hangzik az a kitartó közlés, hogy Önök itt szeretnének maradni. De azok után a megalázó és végtelenül barátságtalan jelzések és üzenetek után, amelyeket nap, mint nap a kormány részéről tapasztalhatnak, és azok után, hogy Orbán Viktor minden felszólítás, fenyegetés, kérés ellenére még mindig nem tett egyetlen lépést sem a CEU érdekében, mennyire van még realitása egy ilyen kijelentésnek?
Sok olyan egyetemet ismerünk, amelynek sokkal nehezebb feltételek között kell működnie, mint amilyenek a magyarországiak. Gondoljon a törökországi vagy az oroszországi egyetemekre, vagy akár a kínaiakra. Meggyőződésem, hogy egy egyetemnek az a feladata, hogy épp olyan helyen legyen jelen, ahol nagy szűkség van rá. Ezért is szeretnénk Magyarországon maradni. De természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ez a kormány minden lehető eszközzel azon van, hogy megnehezítse a helyzetünket. Erre az a válaszom, hogy na és? Ez az otthonunk hosszú idő óta. Anélkül, hogy arrogánsan akarnék fogalmazni, az az általános tapasztalat, hogy az egyetemek hosszabb életűek, mint egy-egy politikai rezsim. Nemcsak itt, hanem mindenhol a világon. Ez azért van, mert az egyetemeknek fontos szerepük van.
Tehát maradnak. Ez a konklúzió. Történt-e bármi azóta, hogy Manfred Weber meglátogatta Budapesten a Közép európai Egyetemet, majd igyekezett meggyőzni Orbán Viktort arról, hogy jobban tenné, ha aláírná végre az egyezményt, amely szerint az egyetem továbbra is Budapesten működhet?
Semmi sem történt azóta, hogy Orbán Viktor levelet váltott Markus Söderrel. Ebben a levélváltásban a bajor miniszterelnök ugye azt a feltételt szabta az általa felkínált együttműködéshez a CEU-val, hogy a magyar miniszterelnök legalizálja a CEU Budapesten maradását. Orbán Viktor erre a levélre a nyilvánosság előtt úgy válaszolt, hogy nem gördít akadályokat az elé, hogy a CEU itt maradhasson. Ez egy szóban elmondott kijelentés formájában hangzott el. De sajnos egy egyetem fennmaradásához nem elégséges egy szóban elhangzott deklaráció. Nekünk ratifikált garanciákra van szűkségünk a legális működéshez. Erre még mindig várnunk kell. Sokféle megoldás kínálkozik. Az biztos, hogy nagyon jó ötlet megállapodást kötnie Magyarországnak a bajorokkal, ezen belül a Müncheni Egyetemmel, amely már korábbi idők óta kapcsolatban áll az Andrássy Egyetemmel Budapesten. Miért ne vehetné fel a kapcsolatot a CEU-val is? Ez jó javaslat, csak nem oldja meg a jelenlegi helyzetet.
Arról már döntés született, hogy egy bécsi kampuszt is létrehoznak, sőt, ahogy hallom, ennek egy első fázisa már meg is valósult. Változtat-e ezen az, ha netán mégis fennmaradhatna az egyetem Budapesten is?
Nézze, az, hogy Bécsben már létesült egy kihelyezett egyetemi kampuszunk, senki számára nem titok, s ezt nem is szeretnénk visszavonni. Ez a hajó már elhagyta a kikötőt. És meg kell mondanom, nagyon boldogan megyünk Bécsbe, ahol igazán barátságosan és örömmel fogadnak bennünket. De ez nem változtat azon, hogy nagyon szeretnénk fenntartani a CEU-t Budapesten. Hiszen itt egy csodálatos egyetemet építettünk fel, kiváló tanszékeink, kutatóink, magyar stábunk és kollégáink vannak itt. A Klubrádió hallgatóinak tudniuk kell - és biztosan tudják is -, hogy a CEU nem valami offshore angol-amerikai intézmény külföldi hallgatókkal. Mi magyar intézményként vagyunk Budapesten, magyar diákok és magyar tanárok sokasága tanul és dolgozik a CEU-n. Ezért is olyan fontos számunkra, hogy itt maradhassunk. De mindez csakis Orbán Viktoron áll, vagy bukik.
A napokban nyilvánosságra került Stanford-i Egyetem ajánlat ugyanolyan együttműködés lenne, mint amilyent a Müncheni TU-val kötnének?
Igen, nagyjából hasonlóképpen képzelnénk el a két egyetemmel kötendő egyezményt. Talán tudja, hogy régi kapcsolatban állunk a Stanforddal, mivel a felügyelő bizottságunk egyik tagja a Stanford-i Egyetem volt elnöke Gerhard Casper, aki régi barátja egyúttal a TUM rektorának is. Tehát ez egy többoldalú kapcsolat is egyben, amely sok évre megy vissza. Bizonyára sok jó dolgot tudnánk együtt megvalósítani. De még egyszer mondom, ez FELTÉTELES MÓD, csakis akkor, ha itt maradhatunk.
Feltételezzük és engedjük meg, hogy Orbán Viktor a Néppárt nyomására, vagy más politikai megfontolásból, de végül mégis úgy dönt, hogy aláírja a régóta lebegtetett szerződést. Nem eredményezheti-e ez majd azt, hogy a CEU épp ezért válik igazán nemzetközi hírű egyetemmé, vagy esetleg már azzá is vált, mert a világban elhíresült ez a rémtörténet a CEU-val kapcsolatban? Nem azt mondom, hogy köszönettel tartoznak Orbán Viktornak, de az biztos, hogy az ismertségükhöz ilyen módon hozzájárult.
Nem kérdés, hogy a magyar kormánnyal régóta tartó konfliktusunk miatt a világban ismertebbé váltunk, mint amilyenek korábban voltunk. Sőt, ezáltal sok olyan kapcsolatunk is adódott, ami ennek a helyzetnek köszönhető. De őszintén szólva vannak kényelmesebb módok is arra, hogy egy egyetem híressé váljon, és bevallom, egy nyugodtabb életet jobban tudnék preferálni. A kormány néha úgy állítja be, mintha a CEU egy olyan politikai intézmény szerepét játszaná, amely Orbán Viktor ellen akar kiállni. Erről szó nincs. Mi egyetemként szeretnénk működni, eddig is ezt tettük, és semmiféle érdekünk nem fűződik ahhoz, hogy bármilyen politikai csatározásban részt vegyünk. Mi nem kerestük ezt a vitát és ezt a helyzetet. De ha megtámadnak bennünket, meg kell védenünk magunkat. Ez egyértelmű.
Amikor évekkel ezelőtt Kanadában a liberális párt élén politikusi szerepet vállalt, miután a pártja megbukott a választásokon, olyasmit mondott, hogy azért nem megy vissza a politikába, mert egy „dicsőséges bukás” elegendő egy embernek. Akkor még nem tudhatta, hogy egy újabb hasonló helyzetnek lesz a főszereplője. Ma mit gondol erről?
Nem hinném, hogy az én szerepem olyan fontos lenne ebben a történetben. Az igaz, hogy nem szeretek veszíteni...
Ki szeret?
Én is nyerni szeretek, mint a legtöbben. Nem saját magam miatt, hanem a több mint 2000 ember miatt, akik az egyetemet jelentik 25 év óta. Nem csak a sztár professzorok, hanem mindenki, aki itt dolgozik. A folyosót takarító munkaerőtől a titkárokon és titkárnőkön keresztül mindenki, aki segíti az egyetem működését, köztük a legtöbben magyarok. Értük kell mindent megtenni, hogy itt maradhassunk, hogy biztos megélhetésük lehessen Budapesten, ahol élnek. De hogy világosan fogalmazzak, itt nem arról van szó, hogy megnyerjük-e, vagy elveszítjük-e ezt a csatát. Ha sikeres lesz végül ez a harc, és az egyetem itt maradhat, akkor ez nem győzelem lesz, vagy ellenkező esetben vereség. Csakis azt kell levonni ebből konzekvenciaként, hogy soha nem szabad még egyszer ilyennek megtörténnie, hogy egy kormány ok nélkül kiutasíthasson egy egyetemet egy városból. A kormány hibát követett el és ha végül mégis meggondolja magát és úgy dönt, hogy itt maradhat a CEU, nem fogom a zászlót lobogtatva azt kiabálni, hogy győztünk! Ez egy elkeserítő és végtelenül kimerítő harc volt. Ami után talán visszatérhetünk végre a munkánkhoz, a kutatáshoz, az oktatáshoz, a tanuláshoz. És azt se felejtsük el, hogy két olyan év után, amikor számtalan megalázó megpróbáltatással kellett szembe néznünk, a mi egyetemünket a nemzetközi szakbizottság Magyarország legjobb egyetemeként ismerte el mind a hét szakterületen, amelyen nálunk oktatás folyik. Ha ebbe belegondolunk, akkor joggal merül fel a kérdés, hogy miféle kormány az, amely mindennek ismeretében elkergeti a legjobb egyetemét?
De fontos megjegyeznem, a Klubrádió hallgatóit nem szeretném félrevezetni: jól tudom, hogy a CEU-n kívül is sok kiváló egyetem létezik Magyarországon és mi nem is vagyunk mindenben a legjobbak, hisz például nálunk nem képeznek orvosokat, azt a Semmelweis Egyetem teszi kiválóan, vagy ha a Rényi Matematikai Intézetre utalunk, náluk senki nem oktatja jobban a matematika tudományát. De lássuk be, hogy a társadalomtudományok és a humán tudományok területén minket ítéltek a legjobbnak. Erre büszkék vagyunk és ezért sem szeretnénk hátat fordítani ennek az országnak, s főleg nem a tudománynak, amely most különösen rossz helyzetbe került. Sőt, segíteni szeretnénk, amennyire csak tudunk az Akadémia dolgozóinak. Akik sokakkal együtt hasonlóan nehéz időket élnek át, mint a mi egyetemünk. Mi mellettük állunk.
Nem akarok ünneprontó lenni, de ami Bécset illeti, valóban túlnyomó részt pozitív fogadtatásban lehetett része a CEU-nak, joggal örül Bécs városa egy ilyen nyereségnek, mint a CEU. De azért hallani lehet a jobboldali párt részéről negatív hangokat is. Azokkal mit kezdenek?
Az igaz, hogy van egy olyan párt Ausztriában, amelynek néhány - de csak néhány – tagja gyanakvó kérdéseket tett fel a CEU Bécsbe költözését illetően. Hogy ezzel mit kezdünk? Szeretnék velük mihamarabb találkozni! Miért ne beszélgethetnénk velük? Nem azért, hogy meggyőzzük őket, hanem csak azért, hogy elmondjuk nekik, mit csinálunk , mit tanítunk, hogyan gondolkodunk a CEU-ban, hogy egyszerűen egy felsőoktatási intézmény vagyunk, amely senki számára nem jelenthet veszélyt.Budapesten sem veszélyeztettünk senkit, miért veszélyeztetnénk bárkit Ausztriában? De mivel egy törvényesen elfogadott pártról van szó, semmi okunk arra, hogy ne üljünk le velük. Ha nem tudunk egyetérteni, azon nem fogunk tudni segíteni sem, de legalább tisztázzuk a helyzetünket.
A napokban vehette át a Dan David-kitüntetést, amelyet a laudáció szerint a „demokrácia legkiválóbb harcosának” ítél a díj zsűrije. Ez pontosan mit jelent?
Nagyon büszke vagyok a díjra, amelyet Tel Avivban vehettem át, méghozzá a „Riporterek határok nélkül” nevű remek szervezettel együtt, akikről a Klubrádió sokat tud, hiszen a sajtószabadságért küzdő szervezetről van szó, amilyen a Klubrádió is. Jó érzés ilyen társaságban lenni! Ami a demokráciáért folytatott küzdelmet illeti, talán arra gondoltak, hogy egy demokratikusan működő intézmény sorsáért szálltam harcba és azért, hogy akik a demokráciát tekintik célnak, azok megkaphassák ehhez a megfelelő ismereteket, annak ellenére, hogy politikai játéktérre terelték az általam vezetett intézményt. Ami pedig a demokráciát magát illeti, nem hiszem, hogy bármelyik olyan társadalom demokratikusnak nevezhető, amelyben nem működhetnek szabadon a demokratikusan felépített intézmények, amilyen a független rádió, a független bíróság, a független civil mozgalmak, a független tudományos akadémia, független egyetemek, és így tovább. Ez a demokrácia alapvető kritériuma.
Ha külföldön jár és Magyarországról kérdezik, mit mond? Demokratikus országként említi Magyarországot, vagy épp ellenkezőleg?
Amivé Magyarország válni látszik, az egy egypárt rendszerű rezsim. Ez azt jelenti, hogy a demokrácia veszélybe került. De nem szeretem a külföldi barátaim előtt azt hangsúlyozni, hogy ebben az országban elveszni látszik a demokrácia, mert akkor túlságosan pesszimistán vélekednék. Sokan óriási erőfeszítéssel próbálják megvédeni a magyarországi demokráciát. Mindig is sokan voltak és vannak. Én próbálok bátorítani akit csak tudok, bár semmiféle politikai szerepet nem szeretnék játszani, hiszen ez nem az én hazám, még ha magyar is a feleségem. De semmiképpen nem szeretem lejáratni Magyarországot külföldön. Szeretem ezt az országot, szeretem a kultúráját, a hagyományait, a tájait és az szabadsághoz fűződő erős tradícióit. A világ szabadságérzetéhez rengeteget adott hozzá a magyar nép 1848-ban, 1956-ban, 1989-ben - ezek csodálatosan nagy pillanatok voltak! Azt sem mondom, hogy vége a demokráciának. De azt azért mindenki látja, hogy a trend nem jó irányú pillanatnyilag. Viszont azt senki sem mondhatja, hogy ezt a trendet nem lehet megfordítani.
A közeljövőben három „bölcs férfit” küld Magyarországra a Néppárt, hogy ellenőrizze, hogyan viselkedik a miniszterelnök. Hogy bent maradhatnak-e mégis a Néppártban. Bizonyára Önökhöz is ellátogatnak. Mit fog nekik elmondani, ha megkérdezik, hogy viselkedik a miniszterelnök?
Már kapcsolatba lépett velünk a három „bölcs”. Még nem kaptunk időpontot, de várom őket. El fogjuk nekik mondani, hogy Magyarországon akarunk maradni, amennyiben a legális garanciákat megkapjuk. Azt is részletezni fogjuk, mit értünk a legalitás garanciáin. És azt is elmondjuk, hogy szeretnénk, ha ebben hatást tudnának gyakorolni a magyar kormányra. Hiszen tisztán és egyértelműen közölték, hogy a Fidesz csak akkor maradhat a Néppárt tagja, ha a CEU ügyet véglegesen és pozitív döntés formájában megoldja. Ezt a feltételt nem mi szabtuk, hanem az EPP. Így ha konzekvensen be akarják tartatni amit kívántak, akkor minden tőlük telhetőt meg kell tenniük ennek érdekében. Meglátjuk, mennyire tartják magukat ahhoz, amit korábban mondtak!
Milyen reményeket fűz ehhez a találkozóhoz, illetve annak eredményéhez?
Nézze, elég sok mindenen mentünk keresztül az elmúlt két évben, mondhatnám, sok mindenhez hozzászoktunk. Nem ringatjuk már magunkat illúziókba. A bécsi kampuszt, ahogy mondtam, mindenképp meg fogjuk nyitni. Úgy látjuk, Bécs minden lehetőséget biztosít számunkra a terjeszkedéshez, láthatóan nagyon nyitottan és kedvesen fogadtak bennünket. De mindettől függetlenül, amennyiben megkapnánk a végleges engedélyt, mindenképpen fenntartanánk a budapesti egyetemi helyszíneinket is. Sőt, hadd egészítsem ki amit mondtam azzal, hogy ha nem kapjuk meg az engedélyt, akkor sem hagyjuk el Budapestet.
Hogyan?
Még nem tudom, de alaposan utánajárunk, mit írnak elő a törvények az ilyen esetekre. Senki ne gondolja, ha Manfred Weber vagy a Néppárt bölcs férfiúi, vagy akárki aki igyekszik közben járni, nem jár sikerrel, akkor bezárjuk a Nádor utcai kaput és eltűnünk innen. Nem. Aki öt év múlva idejön, még mindig itt találkozhat velünk. Most még nem látom pontosan, hogyan, de az biztos, hogy nem üldözhetnek el innen bennünket olyan könnyen.
2019. április 13., szombat 15.00
riporter: Váradi Júlia
