A csata igen, a háború még nem – Szénási Sándor jegyzete
19/11/2022 15:28
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Trump gyengülésével a mérsékelt republikánusok bizonyos dolgokban mégiscsak könnyebben működhetnek együtt a demokratákkal. Biden ebben reménykedik. Ennek persze ára lesz, de hát a politika ilyen.
A republikánusok elvitték a képviselőházat, ezen a még meg nem számolt szavazatok már nem változtatnak, és ezzel több elemző szerint bizonyos lett, hogy Biden nem számíthat a programja folytatására, és a büdzsé körül is nehéz harcok várhatók. Ebben persze semmi újdonság nincs, mindig így van, ha a képviselőházi többség és az elnök személye más-más pártot jelöl. Most azonban a pártok elég nehéz, mondhatni válságos állapotban vannak ahhoz, hogy számítani lehessen különleges helyzetekre.
A demokraták megosztottsága régóta nyilvánvaló, nemcsak az erős baloldal okán, hanem mert két szenátoruk, Joe Manchin Nyugat-Virginiából, és Kyrsten Sinema Arizonából – két államból, ahol a republikánusok erősek, ezért meg kell felelniük nekik – folyamatosan keresztbefeküdtek Biden nagyszabású infrastrukturális és szociális csomagjainak. Mondhatni a republikánusokkal együtt két oldalról herélték ki a terveket. Viszont a GOP, a Grand Old Party, vagyis a republikánusok is úgy győztek most a képviselőházban, hogy egymást legalább annyira kell szemmel tartaniuk, mint a demokratákat.
Az ő képviselőházi csoportjukat 2015 óta színezi a Freedom Caucus nevű, a Tea Party mozgalomból és a szélső konzervatívokból szerveződött mozgalom, ami ma Trump-párti, de amit nyilvánvalóan nem Trump talált ki, csupán meglovagolta, és az ő segítségükkel lehetett elnökjelölt. Nem nagyon kedvelik a mérsékelt párttársaikat, és viszont. Ezt a vegyes társaságot kell irányítania Kevin McCarthynak, aki maga nem szélsőséges, csak kétszívű, de ha nem az lenne, akkor is kétfelé kellene játszania. Mondhatni, ő az a nem trumpista republikánus állatorvosi ló, aki folyton a meggyőződése és a realitásnak nevezett látszat között ügetett ide-oda.
Azután, hogy a mob 2021. január 6-án megrohanta a Capitolt, McCarthy azt mondta, Trump uszította erre az embereket, két hét múlva azonban tagadta, hogy az elnök provokált volna, elutasította az impeachment megszavazását, bár hozzátette, hogy Trump azért részben felelős. Vagy az lehet. Esetleg.
Most annyi történt, hogy a republikánusok győztek a képviselőházban, de a trumpista Freedom Caucus nem nőtt az exelnök jelöltjeinek elhullása okán. Az is megtörtént, hogy mérvadó republikánus orgánumok, a Wall Street Journal például, Trump elnöki vágyainak kukázását javasolták. Demokrata oldalon nyíltan tapsolnak, hogy Trump újraindul. Mumusból olcsó préda lett a szemükben.
McCarthy gondjai ezzel persze nem tűntek el, de Trump gyengülésével a mérsékeltek bizonyos dolgokban mégiscsak könnyebben működhetnek együtt a demokratákkal. Aminek persze ára lesz, de hát a politika ilyen.
Biden ebben reménykedik. Ezért beszél arról, hogy az amerikai demokrácia megvédése nem egypárti érdek.
Hic rhodus, hic salta, mondták erre a régi rómaiak.
Szénási Sándor jegyzete az Hetes Stúdió 2022. november 19-i, szombati adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
