A jog eszközei az állatkínzók ellen

Dr. Kajó Cecília, a Bojtár telefonos állatvédelmi jogsegély-szolgálat titkára a jogiforum.hu-n megjelent tanulmányában azt vizsgálta, az állatkínzásoknál történő szankciókiszabások milyen tendenciát mutatnak büntetőjogi és közigazgatási jogi esetekben. Arra jutott, hogy a büntetőjog ultima ratio szerepe kezd elporladni – azaz adott esetben egy-egy jól megválasztott jegyzői intézkedés jóval súlyosabb és közvetlenebb beavatkozást jelent az elkövetők életére, mint a sorozatban kiszabott próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztések sora.

Az ultima ratio kifejezést a felvilágosodás korabeli német jogtudományból származtatják. Azt jelenti, hogy a büntetőjognak van egy végső zárókő szerepe a jogrendszerben. Egyrészt ez az a jogág, ami a legdurvább cselekményeket bűncselekménnyé minősíti, másrészt az a jogág, ami ezekért a legerősebb szankciókat tudja kiszabni.

“Közmegegyezésen alapuló dolog, hogy a büntetőjogtól várjuk el ezt a szerepet, de vizsgálataim során arra jutottam, hogy ez a szerep az elmúlt években megdőlni látszik. A közigazgatási jog, és elsősorban a jegyzők vették át azt a szerepet, hogy nagyon súlyos szankciókat és intézkedéseket szabnak ki azonos, illetve részben hasonló cselekmények miatt” - mondja dr. Kajó Cecília.

Az állatvédelmi törvény alkalmazása során a közigazgatási szerveknek sokkal “egyszerűbb” dolguk van, mert egy külön jogszabály mondja meg, hogy van egy alapérték, amihez mindenféle szorzószámokat tudunk összeválogatni a meglévő hiányosságok, hibák alapján. Ezeket összeszorozzuk, és kijön egy összeg. A bírósági joggyakorlat, ahol a büntető törvénykönyv alapján ítélnek, jóval nagyobb mérlegelési jogkört is jelent, és az előzőhöz hasonló számításoknak nincs akkora jelentősége. Ettől függetlenül soha nem kéne szem elől téveszteni, hogy mi a büntetőjog szerepe – mondja a szakember.

2017-ben született az AB döntés, amiben az alkotmánybíróság egy konkrét megkeresés alapján nagyon részletesen kifejtette, hogy mi az oka annak, hogy nem lehet azonos cselekményért kiszabni ugyanúgy szankciót közigazgatási és büntetőjogi jogágban is, viszont intézkedés a továbbiakban is lehetséges. A döntés értelmében tehát, ha valaki büntetőjogi szankciót kapott (pénzbüntetés, szabadságvesztés), amellett közigazgatási jogi intézkedésben még például eltilthatják az állattartástól.

Kajó Cecília szakmai közösségektől, kollégáitól kért segítséget, hogy a kiemelkedően magas pénzösszegű – általa lélektani határként 1 millió forintos minimum összeget megjelölve – szankciókból küldjenek részére anonimizált határozatokat. Végül 50 döntést kapott kézhez. A 2017-es AB döntés előttről 20 olyan ügyet tudott összeszedni, amiben azonos cselekményért közigazgatási és büntetőjogi szankciót is kiszabtak, ezek kötött megdöbbentő különbségek voltak a közigazgatási javára. 2017 utánról hasonló cselekményeket próbált összeszedni, ahol szintén a különbségeket vizsgálta: ugyanúgy a közigazgatási szervek javára tolódott el a mérleg.

Az egyik legkirívóbb eset a 2017-es AB döntés előtti időből származik: haszonállat-tartó telepen állatartási hiányosságok, tömeges pusztulás miatt a közigazgatási szankció 26.000.000 forint, míg a büntetőjogi szankció 300.000 forint volt. Mitől lehetett ekkora a különbség? A büntetőjogban a Btk. határozza meg a büntetéskiszabási elveket, figyelembe kell venni az enyhítő/súlyosító körülményeket, stb, tehát van egy bevett gyakorlat. Első bűncselekményes állatkínzónál letöltendő szabadságvesztést nem nagyon ítélnek meg, csak nagyon súlyos esetekben, tehát általában többszázezres pénzbüntetésnél mozog a szankciós lehetőség. A közigazgatási jogban pedig, ha mondjuk jegyzőként egy szaporítótelepet kell felszámolni, vagy haszonállat-tartó telepen vannak hiányosságok, ott a szankciót megdobja az állomány száma, hogy hány egyedről van szó, természetes személy vagy cég az állattartó, és az állomány hány százalékát érintik a hiányosságok, tartási hibák. Rengeteg apró szorzószám jön itt össze, és az ember a végén 26 millió forintos bírsággal találja szemben magát.

A szakember azt is elmondta, minden évben átlagosan 10-15 embert ítélnek letöltendő szabadságvesztésre állatkínzás miatt. Ezek általában különös kegyetlenséggel elkövetett, vagy más bűncselekményekkel halmazatban elkövetett állatkínzásos esetek.

“Van ez a mondás, hogy aki állatot kínoz, emberre készül. Magyarországon gyakorlatilag erre nincsenek kutatások, tehát nem tudjuk alátámasztani. Érezzük, hogy van benne igazságtartalom, de elsősorban amerikai mérésekre támaszkodunk. Halmazatban rengetegszer kapcsolódik állatkínzás orvvadászattal, vagy lőfegyverek engedély nélküli tartásával, és ott már kiszabnak egy letöltendőt. Érdekes, hogy szinte alig van a hatóságok, rendőrség elé kerülő állatkínzásos ügyeknek kapcsolódása emberellenes cselekményekkel (családon belüli bántalmazás, testi sértés). Az állatkínzás is egy olyan tipikus ügy, amiben hatalmas a látencia” - mondja a szakember. Szerinte a családon belüli erőszakkal foglalkozó civil szervezetek segíthetnének egy olyan kutatás létrehozásában, amelyben megnéznék, hogy az ilyen esetekben igaz-e a fenti mondás.

A szakember elismeri, hogy komoly kutatásnak nem minősülhet az általa összegyűjtött ítéletek elemzése, az azonban ennyiből is látszik, hogy ha ez a jelenség folytatódik, az állatkínzás bűncselekményeknél megerősödik a „forum shopping” annak érdekében, hogy egy-egy elkövető a cselekményével arányos és az állatvédelmi hatóságok által meghozott – megjósolhatóan súlyosabb – szankciót kapjon.