"A magyarok a pénzükkel támogatják, hogy az oroszok minket gyilkoljanak"

Először tisztázzuk a történéseket, mikor és hogyan történt a Lukoil szállításainak leállítása Magyarország felé – kérem a részletek ismertetésére Inna Sovsun ukrajnai képviselőasszonyt, aki egyetemi tanár, politológus – eredeti szakmáját tekintve. Az amerikai Berkeley Egyetem Fulbright ösztöndíjas volt. Most viszont már politikus, aki Porosenko elnöksége idején oktatásügyi miniszterhelyettesi posztot töltött be. Jelenleg ellenzéki politikusként az energetikai bizottságban is munkálkodik.

Az elnök alá tartozó nemzetbiztonsági tanács bejelenti júniusban, hogy döntést hoztak a Lukoil szállítások leállítására. Viszont itt külön szeretném hangsúlyozni, hogy más orosz cégeket is szankcionáltak ugyanígy, nemcsak a Lukoilt.

És július 18-én fizikailag is leállították a szállításokat?

Igen, én is úgy tudom

Mi volt az oka? Talán ez túl komplikált kérdés!

Szerintem ez nem túl bonyolult kérdés. Sőt, mondhatnám, magától értetődő. Az oroszok gyilkolnak minket. Minden nap. És az orosz büdzséből állják ugyebár a mindennapos öldöklést. Könyörögtünk a világnak, hogy az energiavásárlásaikkal ne gazdagítsák az orosz költségvetést. Hiába. Kértük azt is, hogy szigorítsanak az orosz olajra és gázra kivetett szankciókon. Ígérgetések voltak, de azok nem teljesültek. Skizofrén állapotba kerültünk, mert mi segítünk az oroszoknak azzal, hogy a területünkön át szállíthassák az az energiahordozót, aminek árából minket gyilkolnak. Azt gondolom, túl sokat, több mint két évet vártunk, hogy ez a helyzet véglegesen megváltozzon, hogy például Magyarország is alternatív beszerzési forrást találjon az orosz helyett, de semmi nem történt. Sőt, most azért nem kapcsoltam be a videót, mert áramkimaradások vannak. Az ország minden részén.

Akkor szerencsés vagyok, hogy egyáltalán tudok most magával beszélni. Viszont akkor Szijjártó külügyminisztert idézném, aki szerint az ukrán áramimport 42%-a Magyarországról érkezik, segítség ez?

Energiakészletünkben az import nem túl jelentős, mi magunk termeljük meg az áram nagyrészét, úgyhogy kis részt tesz ki az import, s ezt a 42%-ot túl magasnak tartom. De ennek utána kell néznem, de kétlem, hogy ilyen magas arányban juttatna nekünk Magyarország áramot. Lengyelországtól vásárolunk nagyobb mennyiséget.

 

A Lukoil-csap elzárásnak oka esetleg az is, hogy nem segít a magyar kormány a fegyverek eljuttatásában?

Határozottan beleértendő ebbe a kontextusba. Igen, és én összekötnék két dolgot. Az, hogy nem segít Magyarország és közben viszont orosz energiát vásárol, két egymásból logikusan következő dolog. Orbán legutóbbi Putyinnál tett látogatásával is azt hirdette teljesen nyíltan és annak ellenére, hogy egyetlen uniós vezető sem mutatkozik az agresszorral, hogy fontos számára az orosz barátság. ezt egyébként a melyik volt előbb dilemmával tudom érzékeltetni, hogy a tojás vagy a csirke? Mert nem tudjuk, hogy azért kap orosz gázt és olajat, mert jó barátok, vagy mivel kap orosz energiát, ezért lettek jó barátok.

Milyennek látta Orbán békemisszióját, a Zelenszkij elnöknél tett látogatása alkalmával? És persze felmerül mindenkiben a kérdés, ha már egyszer tárgyalt az elnökkel, akkor miért nem vetette fel a Lukoil ügyét? Le is rendezhették volna!

Ez a kérdés bennem is felvetődött. Az sem kizárt, hogy szóba került a Lukoil, de ezek szerint közös nevezőre nem jutottak. Ami pedig ezt a bizonyos békemissziót illeti. Azzal, hogy elutazott ide, Moszkvába, Pekingben majd Trumphoz Floridába, azt jelzi, hogy nagy geopolitikai játszmát akar irányítani, és benne magát a világ geopolitikai tényezőjeként feltüntetni, de semmit nem ért el. Értelme így nem sok volt. Másrészt, azt sem tartom kizártnak, mivel a sikerre hajtott, nem akart belepiszkolni ebbe a vízbe a Lukoillal, mert akkor zavaros lett volna a békemisszió eredménye.

Ön szerint is Brüsszelnek közvetítenie kellene az ukrán-magyar Lukoil-konfiktusban. Sőt Szijjártó szerint az EU-nak kellene megoldást találni a bajra.

Hát, azért ez elég hipokrita hozzáállás, valljuk be! Hiszen állandóan bírálja Brüsszelt, vétóval fenyegetőzik, blokkolja a döntéshozatalt. De ha hirtelen kis problémája akad, mint most, azonnal megoldást akar Brüsszeltől. Micsoda kétszínűség, álszenteskedés ez!

Sőt, ugyebár megfenyegette Brüsszelt, hogy blokkolja 6,5 milliárd eurós, úgynevezett Ukrajna békealapot, amellyel kompenzálják a tagországokat, amelyek segítik fegyverek és segély küldésével Kijevet.

Erre megint csak azt tudom mondani, hogy mi soha sem kereskedtünk emberéletekkel, amikor az energiaforrások beszerzéséről volt szó. Az olcsó olajért cserében eltűri, hogy embereket gyilkoljanak az oroszok.

Az Európai Bizottságnál is érdeklődtem, hogy vállalták-e a közvetítő szerepet az ukrán és a magyar kormány között, amit levélben követelt Szijjártó?

Egy pár dolgot az elején tisztáznunk kell. A Politicóban olvasható cikk nem felel meg teljesen az igazságnak annak kapcsán, hogy az európai Bizottság tárgyalna Ukrajnával és a sértett felekkel – fogalmazott Olof Gill, az EB szóvivője a klubrádió kérdésére, hogy betöltik-e most vagy majd a közvetítő szerepet. 

Valdis Dombrovskis bizottsági alelnök megkapta hétfőn a magyar és a szlovák külügyminisztertől azt a levelet, amelyben segítséget kértek a helyzet rendezésére. Ma a Kereskedelmi Bizottság ülésén erről is tárgyaltak, de döntés az intézkedésekről még nem született.

Szijjártó egy tv-s interjúban megfenyegette Brüsszelt, hogy amíg nem áll vissza az olajszállítás, addig nem ad hozzájárulást a magyar kormány a 6,5 milliárd EUR-s ukrajnai pénzügyi források felszabadításához.

Értesültem a fenyegetésről, de amíg nincsenek a tények birtokában, például, hogy mi is ennek a Lukoil-féle szankciónak a tartalma, addig nem reagál a kérdésre. Abban biztosak vagyunk, hogy az uniós olajellátást rövid távon nem veszélyezteti a kijevi döntés. Arra kérdésünkre, hogy más országokkal szemben Magyarország még mindig nem oldotta meg az orosz energiafüggőség felszámolását, ami csak akarat kérdése lenne, a szóvivő úgy felelt.

Kétségkívül igaz, hogy az EB évek óta szorgalmazza az energiabeszerzések diverzifikálását, amire forrásokat biztosítottunk. Viszont külön hangsúlyozni szeretném, továbbra is rendelkezésre állnak források, ha esetleg meggondolná magát a magyar kormány. Egyébként tentatív határidőt is szabtunk ehhez, 2027 a céldátum.

A Lukoil-intézkedés miatt még szorosabb lesz Orbánék orosz kapcsolata – lesz egy ilyen olvasata is, nemde? – faggatjuk Inna Sovsunt

Az EU most tanulmányozza Orbánék levelét. Az az érzésem, kezd nagyon elege lenni Brüsszelnek abból, hogy orosz-barát kígyót melenget a keblén. Jelenleg patthelyzet van. Feltehetően a lengyel soros elnökség idején történni fog valami. Kiderül, tud-e még nyomást gyakorolni Brüsszel Orbánra. Az biztos, hogy az oroszok kasszáját gyarapítani nem lehet hosszú távon. És az is biztos, hogy Brüsszel semmiben nem függ Orbántól.

Elindíthat egy olyan folyamatot, ami kifelé vezet az Unióból és visszafordulunk a történelemben az orosz befolyás még erősebbé válásával.

Orbán csúnya játékot űz, mert nem is akarja titkolni, hogy szoros a kapcsolata Putyinnal. Ennél rosszabb már nem lehet. Legfeljebb az, hogy Ukrajnát ő maga is támadja… Tényleg nem tudok erre már mit mondani! Nyilván ezt nem teszi meg. De láttuk, hogy ott akadályoz minket az EU és a NATO-tagság elérésében, ahol csak tud. De gyengének bizonyult ezeken a frontokon is Orbán. Mindezek ellenére kicsivel mindig előrébb jutunk a tagság felé. Az EU számára most már az is bebizonyosodott, hogy hiába akar Orbán kedvében járni, hiába próbálja lekenyerezni, a Putyin-barátság attól még nem lesz gyengébb.

Ugyebár azt is halljuk Szijjártóéktól, hogy az energiabeszerzés Magyarország számára nem politikai, hanem földrajzi, gyakorlati kérdés, mert nincs tengerünk és nem tudjuk máshonnan szállítani. Ukrajna tudna segíteni ebben?

Ez ismét a tojás vagy a csirke kérdése, melyik volt előbb? Attól tartok, az olcsó energia belpolitikai ügy a kormány számára. Ugyanakkor egy-kettőt kivéve minden ország meg tudta oldani az alternatív energiabeszerzést, lásd legfőképp a németeket. Tehát ez politikai kérdés a jelen pillanatban. Nem földrajzi akadály. Másrészt itt ideológiai egyezőségről is szó van. Orbánnak nagyon tetszik az a politikai modell, amit Putyin alkotott hatalma megtartása érdekében. Nem véletlenül vannak problémái Brüsszellel a magyar kormánynak. Szóval itt elvi- és értékrendi politizálásról van szó, s hogy ebben Orbán számára Putyin mérvadó, számomra nagyon ijesztő.

Inna Sovsun elmondja azt is, hogy ő mint ellenzéki politikus, sok mindenben nem ért egyet Zelenszkij elnökkel, de a Lukoilra és már orosz cégekre vonatkozó döntésével maximálisan egyetért. Mert ez nemzetbiztonsági ügy elsősorban. Kérdésemre, hogy miben nem ért egyet vele: úgy fogalmaz, nagyon sok belpolitikai kérdésben. Például abban sem, sem ebből nyílt vita is kialakult, mert bíráltam őt, hogy új atomerőművi blokkot kellene építeni. Zelenszkij szerint decentralizálni kellene az olyan intézményeket, amelyek nyílt támadási felületek az oroszok számára. Végül a békekötés feltételeiről kérdezem

Tudjuk, hogy minden háború végül valamilyen megegyezéssel zárul. De nem mindegy, milyen feltételekkel. Az EU- és NATO tagságból én biztos nem engednék. Továbbá: törvényi keretek között kell megvédenünk a területeinket. Hogy visszakaphatjuk-e az elfoglalt területeket? Nehéz kérdés. Az biztos, hogy megfelelő fegyverek, vadászgépek, azaz segítség nélkül - nincs esélyünk. Másrészt el kell mondjam, hogy a Lukoil-ügy most tényleg a figyelem központjába került. S ez azért fontos, mert jelzi, változás állhat be a magyar-ukrán kapcsolatokban. Mi tényleg megpróbáltunk dűlőre jutni a magyar kormánnyal, de sosem sikerült szót érteni. A nemzetbiztonsági tanács döntése pedig most nagyobb nyilvánosságot kapott, az emberek felfigyeltek rá, mert politikaváltás történt. S valahogy most az én véleményem fontossá vált, ami váratlan volt a számomra is.

A MOL sajtóosztályán is érdeklődtünk, s a szóvivő vissza is hívott, de hiába hivatkoztunk közérdekű információra, kérésünket elutasították. Nem kívánnak semmilyen nyilatkozatot adni.

Az interjút meghallgathatják a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva.