A mélytengerek saját galaxisa

Első megállónkban Németh Szabolcs, a Magyar Tengerbiológiai Társaság elnöke elmondta, a könnyűbúvár-felszereléssel bejárható mélység bár nagynak tűnik az ember számára, valójában a tengerek szempontjából jelentéktelen. Igazi mélytengernek az 1000 méter alatti régiók számítanak (összehasonlításképpen az ember körülbelül 40 méterig merülhet). Azért jelölték ki ezt a szintet, mert tiszta tengervízben idáig még eljut a napfény bizonyos összetevője, a kék hullámhosszú sugara, 1000 méter alatt viszont már mindenhol vaksötétség van egész évben. A homályzóna az a terület, ahova ugyan még lejut valamennyi napfény, de az emberi szem számára szinte érzékelhetetlen.

A két legfontosabb tényező, amellyel a mélységben az élőlényeknek meg kell barátkozniuk, a fény teljes hiánya, és az állandó hideg. Még a trópusi térségekben is, ahol azt gondolnánk, hogy meleg lehet a víz, a mélyben egyenletesen 2-4 Celsius fokos hőmérsékletről beszélünk. E mellé ráadásul bejön, hogy ebben a környezetben nincsenek növények, ezért nagyon kevés a táplálék. Csak az elérhető, ami felülről lehullik. Nagy nyomás, állandó sötétség, állandó hideg, és borzasztóan kevés élelem. Mindebből következik, hogy a mélytengeri élőlények 99 százaléka kicsi. Egyedszámuk attól függ, hogy a fönti régióban hányan élnek. A parttól néhány tíz kilométer távolságban sok az élőlény, így az alatta lévő mélytengeri zónában is sok van. Nyílt óceánokban a mélytengerekben is alig van élőlény. A faji diverzitást elég nehéz megállapítani, mivel a kutatási körülmények igen nehezek, de azt gondoljuk, hogy nagyon diverz lehet a mélytengerek élővilága.

A cudar körülményekhez sokféleképpen alkalmazkodtak az élőlények. A mélytengerekben is ugyanazok a törvényszerűségek uralkodnak, mint a felszínen. Ugyanúgy el kell tudni rejtőzni, csalogatni kell a zsákmányt, rejtőszínnel kell rendelkezni, vagy éppen olyan szervekkel, amikkel magukhoz vonzzák a zsákmányt. Általában elmondhatjuk, hogy az élőlények arra evolválódtak, hogy nagy mennyiségű táplálékot el tudnak fogyasztani, és abból hosszú ideig el tudnak lenni. Bizonyos mélytengeri halak saját testsúlyuk többszörösét meg tudják egyszerre enni. Ez azt jelenti, mintha az ember egyszerre enne meg 300 kilónyi élelmet, és utána nem enne egy évig.

A mélytengeri és felszíni élőlények között megfigyelhető méretbeli különbség is. Németh Szabolcs elmondta, az ún. gigantizmus nem az igazi mélytengerekre jellemző, hanem inkább az 500-1000 méter közötti régióban élő lényekre, akik a félhomályos zónában élnek. Jó példa erre az óriáskalmárok esete, akik a mélyben akár 10 méteresre is megnőhetnek, míg az "emeleten" élő rokonaik többsége csupán 30-50 centis. Ők is az 500-1000 méter közötti térségben élnek. Ezt onnan tudjuk, hogy ők az ámbráscetek egyik táplálékai, és a cetekre szerelt kamerákkal figyelték meg azt, hogy milyen mélyre merülnek a táplálékért. Azt látták, hogy egy éjszakai merülés során egy ámbráscet olyan 500 méteres mélységbe merült, de egy nappali merülésen már 1000 méterre is süllyedt. Ebből látszik, hogy valószínűleg a táplálékállat, esetünkben az óriáskalmár is ebben a régióban mozog föl-le a napszakváltással. Ez egyébként nem csak az óriáskalmárokra jellemző.

Hogy a gerinces élőlények milyen mélységig fordulhatnak elő, azt nehéz megmondani, de van olyan felvétel, ami azt bizonyítja, hogy egy bizonyos típusú hal akár 8000 méter mélységben is előfordulhat, ami azért döbbenetes, mert ebben a mélységben olyan nyomás uralkodik, amiben a mész feloldódik. Tehát effektíve a csontokban lévő mésznek nem kellene ott lennie, így elég nehéz elképzelni, hogy hogyan fordulhat elő mégis. Ennél mélyebben már csak gerinctelenek élnek.

Néhány fajnál az életkorra vonatkozóan is vannak becslések, viszont ez nem minden fajnál lehetséges, hiszen nem minden élőlénynek vannak olyan testrészei, amiből ezt meg lehetne becsülni. Néhányról viszont tudni, hogy 100-150 évig is élhetnek. Mivel kevés a táplálék, lassan nőnek, így az élethosszuk is magas.

A mélytengeri kutatásokkal kapcsolatban elmondható, hogy ugyan van néhány (nem sok) mélytengeri tengeralattjáró, ami kutatási célból készült, és le tudnak merülni 5000-6000 méter mélységbe is rendszeresen, viszont minden egyes merülés iszonyatos pénzbe kerül. 2019-ben Victor Vescovo, amerikai befektető 10 938 méterre merült a Mariana-árokban. Négy órát töltött lent, ami alatt a fenék vizsgálatakor műanyagot is talált. Németh Szabolcs szerint ez egyáltalán nem meglepő. A mikroműanyagok jelenlétére azon egyszerű oknál fogva lehet számítani, hogy létezik egy ún. nagy óceáni szállítószalag. Ez azt jelenti, hogy az összes óceán összes vize egy nagy vízkörzésbe van összekötve. Ez a sarkok környékén indul el, ahol a lehűlő és besűrűsödő vizek lesüllyednek, ami elindít szó szerint egy szállítószalagot, ami mindenhova eljut. Tehát ha a felszíni vizekben megjelennek a mikroműanyagok, akkor óhatatlanul meg fognak jelenni a mélyvizekben is. Ugyanígy a klímaváltozás hatása is elérheti a mélytengereket, bár az öszefüggéseket nagyon nehéz megmondani, mert nincs elég kutatási eredmény. Szinte biztos, hogy a vízfelszín pár fokos melegedése hatással lesz a mélytengeri vizekre és élőlényekre is. Ezek az élőlények szűktűrésűek, tehát nagyon kevés változást tudnak elviselni. Ők egész életükben az állandó 0-2 fokos vízben élnek, így ott egytized Celsius-foknyi változás is számíthat. Ugyanakkor a szaporodásuk is lényegesen lassabb, ezáltal kis változás is nagy változást fog jelenti a fajokra nézve, de ezekről még csak találgatunk. Évente 2-5 vizsgálattal nem lehet ökológiai kutatást végezni - mondja Németh Szabolcs.

Az adás további részében a vízben maradva a mélytengeri régészet csínját-bínját ismerjük meg, valamint azt, hogyan küzdhető le felnőttkorban a félelem a víztől.

Az adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!