A süti, amely Proustnak is bűvös örömöt okozott

Valahogy úgy alakult, hogy egyetlen alapanyag sem jutott eszembe, amiről hosszabban mesélhetnék a Merőkanálban, és amíg ezen keseregtem pont egy madeleine-morzsát söpörtem le a ruhámról. Így lett a mai főszereplőnk ez a flancos nevű, de roppant egyszerű süti, amelyről még Marcel Proust világhírű francia író (akit Bödőcs Tibor humorista az emlékezés Messijének nevezett) is megemlékezett Az eltűnt idő nyomában című önéletrajzi regényében, de erről később.

A sértődött szakács lelépett

A madeleine Lotaringiában született, egy herceg otthonában, aki épp vejét, XV. Lajost látta vendégül. A legenda szerint a sértődött szakács idő előtt lelépett, ezért helyette egy leleményes szobalány, Madeleine Paulmier dobott össze egy gyors desszertet, a nagymamájától tanult aprósüteményt készített. A király hitvesének annyira ízlett a sütemény, hogy a receptet magával vitte Versailles-ba és ott divatossá tette a madeleine-t. Akkoriban azonban még nem pont úgy nézett ki a madeleine, ahogy most, a kagyló forma a XIX. század elején társult az aprósághoz, amikor a Jean Avice egy híres mestercukrász ki nem találta, hogy kagyló alakúra kell sütni a süteményt. A madeleine aztán megkerülhetetlen süteménye lett Párizsnak, de a Lotaringiába utazók is gyakran találkozhattak vele, főleg a pályaudvarokon, ahol az árusok nagy kosarakból kínálták süteményeiket.

És a már említett Marcel Proust is sokat hozzátett a süti népszerűsítéséhez, amikor így írt róla: „A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta…”

A fenti idézetből kiderült, hogy a sütit hagyományosan az étkezések végén, tea mellé szokták enni, de nekünk nem kell ragaszkodni ehhez a hagyományhoz. Sőt, ha nincs otthon madeleine-forma, akkor is kipróbálhatjuk a dolgot, mini muffinformában is nagyon finom lesz a végeredmény. A madeleine alapja ugyanaz, mint a legtöbb süteményé: jó minőségű vaj, liszt, tojás, amelyek keverékéből kapott tésztát citromhéjjal és vaníliával ízesíthetjük. De a tésztát annyi mindennel meg lehet bolondítani, hogy Franciaországban kaphatók erre szakosodott szakácskönyvek is. Ami minden receptnél és mindig ugyanaz: a madeleine kis titka. Nevezetesen, hogy a kivajazott formának a hűtőben, vagy akár a fagyasztóban kell várnia, hogy a tészta összeálljon, és nem is szabad sokáig vacakolni a betöltéssel, amilyen gyorsan csak lehet, menjen a sütőbe a keksz. És akkor már csak arra kell figyelni, hogy ne süssük túl: ha kellemes arany színe van és még rugalmas a tészta, akkor kell kiszedni a sütőből, és a formából kiborítva, rácsra téve kihűteni.

Citromos és mandulás

És akkor jöjjenek a receptek. Kezdjük egy citromos madeleine-nel. Kell hozzá: 2 egész tojás csipet só 120 g porcukor 1 citrom reszelt héja 1 ek citromlé 100 g liszt 100 g olvasztott vaj

A tojásokat verjük fel a robotgéppel, adjuk hozzá a cukrot és a sót, és keményre, habosra verjük. Ezután mehet bele a citromlé, és a citromhéj. Majd óvatosan, tehát már nem robotgéppel, beleforgatjuk a lisztet, majd az olvasztott vajat. Ez mehet az előhűtött formába, majd a 180 fokra előmelegített sütőbe ahol 15-20 perc alatt kész is lesz.

Végül próbáljuk ki Varga Gábor receptjét, aki mandulás madeleine-t álmodott meg. Kell hozzá: 80 g búzaliszt, 80 g porcukor, 80 g vaj, 2 db tojás, 1 csipet só, 100 g mandulaliszt, vagyis darált mandula.

A lisztet, mandulalisztet, sót összekeverjük. A tojást porcukorral egyneműre keverjük, de nem habosítjuk fel, majd hozzákeverjük az olvasztott vajat. A lisztes keveréket a tojáshoz keverjük. Madeleine-formába töltjük a masszát. 200 Celsius-fokon, előmelegített sütőben, 10 perc alatt készre sütjük légkeverés nélkül. Ez idő alatt gyakoroljuk a szerény mosolyt, amellyel a dicséreteket bezsebeljük.

Jó étvágyat kíván a szerkesztő: Kovács M. Veronika (Címlapi kép: needpix.com)