Kerek(répa) szemekkel bámulnak az emberre Pesten

Új ablakban

2019. július 03. Reggeli gyors / részlet, Merőkanál (19.07.03.)

06:56

00:00

Bekerült az értéktárba

Kerekrépa, dödölle, krumpliprósza, kráfli, mindehhez egy jó cserszegi fűszeres vagy kellemes olaszrizling. Ha ezek kóstolásán túljutottunk, már el is végeztük az alapfokú zalai evés-ivás tanfolyamot és felsőbb osztályba léphetünk, kitanulhatjuk az elkészítés fortélyait.

Míg Bajáról vagy pláne Szegedről a halászlé, a Szalajka-völgyről a pisztránglakoma ugrik be, vajon hányan lennének képesek megválaszolni azt a kérdést, hogy milyen ételek jellemzőek Zalára? Pedig itt is találunk bőven hagyományos fogásokat, sőt, szinte csak itt forgalmazott alapanyagot is. Fogyózni ugyan nem lehet a zalai konyhával, de jól lakni annál inkább, és – mivel ezek a finomságok alig változtak az idővel – arról is képet kaphatunk, mi jóval tömték hasukat eleink.

Kezdjük egy egyszerű levessel, a tejfölös kerekrépalevessel. A legnehezebb feladat a kerekrépa beszerzése – ha nem Zalában élünk – a budapesti piacokon ugyanis kerek(répa) szemekkel bámulnak az emberre, ha savanyú kerekrépát óhajt venni. Pedig ez a növény nem valami úri huncutság, sőt, számos országban még takarmánynövényként is hasznosítják. Eredeti hazája a Földközi-tenger vidéke, ahol sok finomságot főznek belőle. A kerekrépa másik neve a tarlórépa. Külleme alapján leginkább retekre hasonlít, abból is a nagyra nőtt darabokhoz. A színe lehet fehér és nagyon lila, illetve a kettő között az összes árnyalat. Az íze is kicsit csípős. Mivel C-, A,- B1-, B2-vitamint is gazdagon tartalmaz, érdemes beépíteni az étrendbe. Zalában savanyítani is szokták, így főznek belőle levest, de ha csak a nyers változatához jutunk hozzá, akkor is el lehet készíteni az ételt, csak arra kell vigyázni, hogy a kerekrépát vastagabban kell hámozni, mint mondjuk a krumplit, hogy ne legyen nagyon csípős.

Az eredeti recept szerint kell hozzá 3 maréknyi savanyú kerekrépa, olaj, vöröshagyma, zöldpaprika, pirospaprika, tejföl, liszt. A hagymát kevés olajon megfonnyasztjuk, majd a tűzről levéve két kávéskanál pirospaprikát teszünk bele. Felengedjük vízzel, belerakjuk a savanyított kerekrépát és zöldpaprikát, sózzuk és puhára főzzük. Közben egy kicsit lágy habarást készítünk: tejfölben 2-3 kanál lisztet simára keverünk. Ezzel besűrítjük a levest, amit ezután már csak át kell forralni. Esetleg a tálaláskor is adhatunk hozzá egy kis simára kavart tejfölt.

A kerekrépa egyébként bekerült a Zalai megyei értékek tárába, tavaly, a XVIII. miklósfai répafőző fesztiválon ennek örömére el is énekelték helyi asszonyok a Despacito répásított verzióját (amit a 444 fedezett fel):

Egy tál dödölle, izmos lettél te tőle

A dödölléről valószínűleg legtöbben csak az óvódás kori gyermekdalban hallottunk, pedig nemcsak létező, de finom is. Az elkészítése igényel egy kis gyakorlatot, meg némi türelmet, de főleg izmos karokat. Viszont egyrészt olcsó, másrészt finom. No és persze igazi zalai fogás. Kell hozzá: 1 kg krumpli, liszt, zsír vagy olaj, vöröshagyma, só.

A krumplit meghámozzuk, feldaraboljuk, sós vízben megfőzzük. Amikor puha, annyi vízzel, ami épphogy ellepi, összetörjük és lisztet keverünk hozzá. Jó kemény masszát kell kapnunk, amit állandóan kevergetve még tovább kell főzni. (Itt van szükség az izomerőre, mert nagyon nehéz keverni.) Amikor már nem érezni a liszt ízét, olajos kanállal kiszaggatjuk és pirított hagymakarikákkal megszórjuk. Tejföllel megöntözzük, és jól lakunk vele. Van, ahol köretként fogyasztják, utána valamilyen emésztést könnyítő gyógyszer javasolt.

Szintén a krumpli és a liszt a fő alapanya a krumpliprószának. Pontosabban vegyünk 10 nagyobb burgonyát. 1/2 liter aludttejet, 14-15 evőkanál lisztet, 2 púpozott evőkanál zsírt, 5-6 evőkanál tejfölt, sót. A burgonyát megmossuk, meghámozzuk, lereszeljük, leszűrjük és összekeverjük az aludttejjel. Hozzáadjuk a lisztet és a sót, majd jól összekeverjük. Erősen kizsírozott tepsibe öntjük, amelyben arányosan osztjuk el a keveréket. A megmaradt zsírban elkevert tejföllel meglocsoljuk és forró sütőben pirosra sütjük. Egyes vidékeken pirított vöröshagymával is megszórják.

Alapanyagot csak protekcióval

Készíthetünk kráflit is, már, ha van elég türelmünk és időnk, ez a lekváros süti ugyanis hájas tésztából készült, amit többször kell nyújtani, hajtogatni, pihentetni. Ráadásul itt is van egy kis baj a hozzávalókkal: hájat ugyanis csak a békebeli henteseknél lehet beszerezni, de ott is protekció kell hozzá. Ha sikerült, vegyünk belőle fél kilót. Tisztítsuk meg, daráljuk le, keverjünk hozzá 1 ek ecetet, és tegyük félre. A tésztához gyúrjunk össze 60 dkg lisztet, 1 dl száraz fehérbort, 4 db tojás sárgáját, 1 csipet sót, 175 g tejfölt, Szép vékonyra kinyújtjuk a tésztát, és megkenjük az előkészített háj egyharmadával. Összehatjuk és fél órát állni hagyjuk. Majd újra nyújtás és kenés következik. Összehatjuk és pihentetjük ismét fél órát. Majd újra nyújtás és kenés jön. Ezt összesen háromszor ismételjük meg. Az így kapott hájas tésztát izzó késsel (igazság szerint egy éles kés is megteszi) 10*10-es négyzetekre vágjuk. A négyzetek közepére kevés kemény, sütésálló lekvárt teszünk. Kicsit összehajtjuk a tésztát, de nem szabad nagyon nyomkodni, mert azzal roncsolnánk a leveles szerkezetet. Úgy tesszük a tepsibe a süteményeket, hogy a vágott felük egy irányba álljon, majd előmelegített, forró sütőben (200 fokon) megsütjük.

Azért ne száradjunk ki

Hogy mindehhez mit igyunk? Természetesen zalai bort. Javasolható a cserszegi fűszeres, ami zalaibb a zalainál, hiszen hazánk egyik legjelentősebb szőlőnemesítő szakembere, Bakonyi Károly nemesítette 1960-ban. A cserszegi fűszeres az Irsai Olivér és a tramini keresztezéséből született, jól bírja a hideget és hamar érik. A belőle készült bor egy különösen illatos, fűszeres fehérbor. A nagy forróságban akár fröccs formájában is élvezhető, de tisztán is kellemes, pestiesen szólva itatja magát.

Az adást a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg!