Rudi, a szuperélelmiszer híres rokona
25/07/2019 18:22
| Szerző: Kovács M. Veronika/Klubrádió
A túró koncentráltan tartalmazza a tej fehérjéit és ásványi anyagait, vagyis nemcsak nagyon értékes, hanem egyenesen szuper-élelmiszernek számít táplálkozás-élettani szempontból. Nálunk leghíresebb leszármazottját Rudinak hívják, de annyira nem csak édességekhez jó, hogy szinte a teljes menüsorban helyet kaphat.
Mai főszereplőnk egy olyan élelmiszer, amit kazein kicsapásával készítenek, lehet zsíros, félzsíros és sovány, készülhet alvasztással és oltással, és egyik legismertebb leszármazottját Rudinak hívják. Nos, kitalálták?
Azok nyertek, akik a túróra szavaztak. A túróra, amiből Magyarországon leginkább savanyú étkezésit gyártanak, vagyis a lecsöpögtetett aludttejből készítenek jó kis rögös tehéntúrót. A túró koncentráltan tartalmazza a tej fehérjéit és ásványi anyagait, vagyis nemcsak nagyon értékes, hanem egyenesen szuper-élelmiszernek számít így táplálkozás-élettani szempontból. Sovány változatában több a kalcium, mint a félzsíros és zsíros fajtákban. Tíz dekagramm félzsíros túró pedig majdnem kétszer annyi fehérjét tartalmaz, mint egy pohár tej. Ráadásul tejcukortartalma 20-40 százalékkal kevesebb. És ami még ennél is szerethetőbbé teszi, hogy akár édes, akár sós, akár savanykás ételekhez is felhasználható és a szendvicskrémtől az egytálételen át a bonyolult desszertig sok minden készíthető belőle.
Jöttünk, ettünk, visszamennénk
A Merőkanálban ezen a ponton szoktam visszanyúlni az ókorba, a görögökhöz meg a rómaiakhoz, akik minden jót kipróbáltak már előttünk, talán még a Klubrádiót is, de most inkább egy másik korról beszélek. Ugyanis gyönyörű írásos emlékünk van arról, hogy a sárvári központú Nádasdy család a XVI. században rendszeresen fogyasztott túrót. Sőt, egy 1558. januári adózási jellegű feljegyzés arra utal, hogy egyes falvak lakói mit voltak kötelesek adni a hódító törököknek és ebben is szerepel a túró: Szihalom 25 pint túrót szolgáltatott be az oszmánoknak. A feljegyzésekből kiderül, hogy tulajdonképpen minden jobbágyi gazdaságban, ahol volt tehéntartás, készült a tejből túró. Így nem is meglepő, hogy közönséges alapelemezési cikk volt évszázadokon át, bevonult a szólásainkba és a szlengbe.
De a legjobb a túróban az, hogy a teljes menüsorban helyet kaphat: kapásból eszünkbe jut legalább egy tucat étel, amit készíteni lehet belőle, és akkor most még nem is beszéltünk a kecske- és a juhtúróról, vagyis a liptói túróról, esetleg bryndzáról. Amiről egyébként sokaknak a körözött jut eszébe; leánykori nevén körített túró, amely – állítólag – onnan kapta a nevét, hogy készítésekor a hozzávalókat köröző mozdulatokkal kell összekeverni. Ebben ugyan nem vagyok biztos, de abban igen, hogy nem hungarikum: Ausztriában Liptauer a neve, Szlovákiában smirkasként emlegetik. És ez is egy olyan étel, amelyből annyi fajta van, ahány háztartás. Nálunk például a kedvesem csinálja, remélem, nem bánja, hogy kifecsegem a titkos receptjét. Ő fél kg tehéntúróhoz 20 dkg bryndzát szokott adni, a fűszerek közül kevés sót, durvára tört köményt, pirospaprikát és kevéske füstölt pirospaprikát. Kerül még bele lilahagyma, gondolatnyi fokhagyma, ha túl száraz, akkor egy kanál tejföl. Punktum. Szerinte a körített túrót villával szabad keverni és nem szabad nagyon törni, mert akkor nem marad szép rögös. Én ezt leginkább vastag húsú zöldpaprikába szeretem tölteni, jól lehűteni, óvatosan szeletelni és elnassolni.
Egy quiche finomság
Ha én kreatívkodom a túróból, akkor leginkább quiche lesz belőle. Ehhez fél kg félzsíros túrót használok, meg 10 dkg zabpelyhet, 4 tojást, 1 dl tejszínt és fél kg paradicsomot. Kell még hozzá bazsalikom, só, bors. Meg persze omlós tészta, nagyjából negyed kiló lisztből. A tésztát egy piteformába fektetem, levágom a túlnyúló széleket. A túrót a villával kicsit megtöröm, összekeverem a gyengén felvert sóval, borssal ízesített tojásokkal, hozzáadom a zabpehely felét, a tejszínt és jól összekeverem. A zabpehely másik felét a tésztára szórom, rákanalazom a túrós krémet, és rárakom a felszeletelt paradicsomot. 180 fokos, előmelegített sütőben kb. 50 percig sütöm, amikor már majdnem teljesen kész rátépkedem a bazsalikomot.
Édességnek pedig egy finom és különleges túróspalacsinta-változatot mondok, idén a párom ezt kérte szülinapi torta helyett. A töltelékhez szükséges: 200 g finomliszt, 4 tojás, 1 csipet só, 5 dl tej, 2 ek. Olaj, 2 ek. rum, vanília. A töltelékhez: 100 g puha mazsola, 4 ek. rum, 6 ek. lágy vaj 4 tojás, 200 g porcukor, 500 g túró, 1 citrom reszelt héja. Az öntethez: 1 tojás, 30 g porcukor, 1 tasak vaníliás cukor, 1 dl tej.
A tésztához simára keverjük a tojásokat, a sóval, a tejjel, majd belekeverjük a lisztet. Fél órára a hűtőbe rakjuk, aztán belekeverjük az olajat és a rumot. Ha nagyon sűrű lenne, tehetünk bele egy kevés buborékos vizet.
A töltelékhez forrázzuk le e mazsolát, majd locsoljuk meg a rummal. A tojásokat válasszuk ketté. A fehérjéket 1 csipet sóval verjük kemény habbá. A vajat habosítsuk ki a cukorral, adjuk hozzá apránként az elkevert tojássárgát, a vaníliát, a citromhéjat és a túrót. Botmixerrel törjük meg egy kicsit, aztán nagyon óvatosan forgassuk össze a tojáshabbal, végül mehet bele a mazsola a rummal együtt.
Süssük ki a palacsintákat, (nekem 15-16 szokott kijönni belőle) töltsük be a túróval, tekerjük fel, és vágjuk ketté őket. Egy kivajazott hőállót tálba vágott felükkel fölfelé, tetőcserépszerűen egymásra csúsztatva tegyük bele a palacsintákat. Az öntethez nagyon simára, habosra keverjük a tojásokat a porcukorral, vaníliás cukorral és a langyos tejjel, majd megöntözzük vele a palacsintákat. Jó forró, 200 fokos sütőben kb. 25 perc alatt készre sütjük. 5 percig pihentetjük, aki szereti még édesebben, az szórhat rá porcukrot is. Amúgy hidegen is finom, csak ritkán marad belőle annyi, amennyit érdemes hűtőbe rakni.
Jó étvágyat kíván a szerkesztő: Kovács M. Veronika!
2019. július 24., szerda 06.35
