A törés a szavakban van, Demeterében is - Dési János jegyzete
30/11/2020 18:00
| Szerző: Dési János/Klubrádió
A néhai Petőfi Irodalmi Múzeum Dunyhás testvére egy akkora senki, hogy kétszer kellene bejönnie a múzeum épületébe legalább, hogy egyszer se legyen bent. Mínusz a köbön.
Csakhogy nem véletlenül került oda, ahova. Provokációnak, azért, hogy a nagyközönség rajta szörnyülködjön, miközben valóban szörnyű dolgok történnek a világban.
„A szemtanúk korának távolodásával a Holokauszt emlékezete egyre inkább szövegekbe helyeződik át, s csak azokból lesz előhívható” – így szól a Petőfi Irodalmi Múzeum plakátjának szövege, amely a vészkorszakban meggyilkolt íróknak állít emléket. A törés a szavakban van – olvasható a kiállítás fölött. Igaz, ez nem most, hanem még akkoriban, amikor nem Dunyhás testvér vezette az intézményt. Aki saját kisstílűséget, jelentéktelenségét próbálta a minap a szolgalelkűen ellensúlyozni. Kicsit kapkodott, azt hitte már itt tartunk, kettőt lapozott a forgatókönyvben– ezért nehéz a túlteljesítő magánszorgalmúakkal, mert néha nem ismernek határt, annyira vágynak a gazda simogató kezére és a jutalomfalatkákra, amelyek hol miniszteri biztosság, hol állami milliárdok formájában csapnak le rájuk. A törés a szavakban van – és bizony hétvége óta egy nyilaskás (Andrassew Iván találó kifejezése) szellemű provokátor honlap jóvoltából érthetjük meg, mit jelentett a néhai Petőfi Irodalmi Múzeum akkori szövege: „A holokauszt emlékezete egyre inkább szövegekbe helyeződik át, s csak azokból lesz előhívható.” Bár egyre inkább nem csak azokból. Hiszen a nyilaskás figurák megjelenése, a viselkedése, a politikai kultúrája elég jól megmutatja, ez a gátlástalan ember típus még mindig itt van köröttünk, és nem eldugott kocsmák legmélyén hőzöngenek két kevert között, hanem az állampárt kegyelméből osztják az észt ezek a fickók.
A szó csak szó persze és még nem gyilkos tett. És kétségtelen, nem lesz minden őrült mondatból tragédia. De minden nemzeti tragédia a szavakkal szokott kezdődni. Amikor előkerülnek ezek a gyáva és tehetségtelen alakok, akik egy jó meleg szobából, tisztes fizetésért, szolgálati autó és SZÉP kártya védelméből uszítanak másokat. Úgy hiszik, ezzel kell megszolgálni azt a sok jót, amit a kis vezető adott nekik. Ha meg nagyon rosszra fordul a dolog, akkor meg majd azzal jönnek, ők nem mondták, hogy ezt meg azt tessék megölni, mert nagy az orra, büdös vagy tetves, hát tehet ő arról, hogy ezek itt félreértik?
A néhai Petőfi Irodalmi Múzeum Dunyhás testvére egy akkora senki, hogy kétszer kellene bejönnie a múzeum épületébe legalább, hogy egyszer se legyen bent. Mínusz a köbön.
Csakhogy nem véletlenül került oda, ahova. Provokációnak, azért, hogy a nagyközönség rajta szörnyülködjön, miközben valóban szörnyű dolgok történnek a világban. A Fidesz szereti az önszorgalmú hülyéket, Németh Szilárdtól Kásler Miklósig, akik önfeledten csinálnak ökröt magukból. Addig is Lőrinc meghosszabbít valamit Bicskéig. Tudatos káderpolitika ez. Ezért, ha valamelyik kis ágyútöltelék elszabadul, és túllő a célon, akkor a vezénylő tábornok (hogy neki kedveskedő képzavarokkal éljünk) felelős érte, mert be van ez a rendszerbe számolva. És különben is a nyilaskás közönséget is hergelni kell folyamatosan valamivel, hogy a trollképzőn végzettek vége használhassák az ott szerzett sok okosságot.
Ettől még Dunyhás testvér is felelős a tetteiért, nemcsak ezért a cikkért, hanem azért is, mert egy fontos nemzeti intézményt lenullázott, amelynek a közelébe sem megy ezentúl, aki egy icipicit is ad magára.
Nem itt kezdődött, hanem a Wass Albertekkel, a Nyírő Józsefekkel.
És ha már Dunyhás testvér Kertész Imrével próbált takaródzni, akkor üzenem neki olvassa tovább a szerzőt. Idézem Kertészt. „Az ország: Az antiszemitizmus mint az uralmat gyakorló jobboldal egyetlen konszenzusa. Az egész nevetségesen hasonlít a harmincas évekre.” (2001. május 11.)
Dési János jegyzete a 2020. november 30-i Esti gyorsban hangzott el.
