Alternatív - Szénási Sándor jegyzete

Történt 2019 júniusában, hogy a köznevelési törvény módosításaihoz még odacsaptak pár kedélyjavító ötletet az alternatív iskolákat illetően: a tananyagot két félévre kellett lebontaniuk, másrészt előírták, hogy a tantárgyi struktúra csak harminc százalékban térhet el az államitól. Az iskolák megpróbálták elmagyarázni, hogy ezek az előírások az ő lényegüket számolják fel, konkrétan 45 iskola és 59 óvoda létezését, amire a minisztérium csak megcsóválta okos fejét, és két államtitkár személyén keresztül megnyugtató üzeneteket sugárzott az érintettek felé: a kötelező osztályzást visszavonják, a többi ügyet meg egyértelművé teszik.

Hogy ez mit jelent, nem tudni, hiszen a módosítások elviekben maradtak, a Magyar Waldorf Szövetség ügyvezetője viszont boldogan közölte, hogy az egész csak vicc volt, utólag mindenki jót kacagott, nyugi.

Történt 2019 novemberében, hogy Palkovics miniszter törvénymódosítókat adott be, köztük az alternatív iskolákat illetőket is. Ezek szerint április 1-ig minden intézménynek fennmaradási engedélyt kell kérnie, amiről nem törvényi alapon, nem bizottsági meghallgatások után születik döntés, hanem a miniszter határoz egyedül, fellebbezés nincs, ha a tárcavezető bal lábbal kel fel, vagy azt a szót is utálja, hogy alternatív, akkor a történetnek, meg a gyerekeknek annyi.

Ám ekkor ismét előkerült egy államtitkár, ismerős figura, már az első sztoriban is szerepelt, és azt sugározta az érintettek felé, hogy nem cél az iskolák bezárása, az engedélyezés csak formalitás, a szöveget pontosítják, vagyis a módosítások lényegében maradnak.

A Waldorf Szövetség ezt újfent boldogan vette tudomásul, ahogy szokta.

Csak vicc volt, nincs baj.

Ez biztosan így is van, ám jegyezzük meg, hogy a tréfálkozás 2010 óta tart, még Hoffman Rózsa államtitkár kezdte, azóta születnek új korlátozások, szűkítések, autonómia-nyesegetések, és minisztériumi vezetők azóta súgják a folyosón az iskolaigazgatók fülébe, hogy a törvényeit a rendszer nem azért hozza, mert akar velük valamit, nem azért írja beléjük, hogy ez meg az tűnjön el, pusztuljon, veszítse el szabadságát, mert ezt komolyan gondolja; nem, csak kereteket teremt az életnek, csak jó szóval oktatja az ő szép komoly fiait.

És mindig van, aki a fenyegető jelekre megijed, sőt pánikba esik, majd az első vállveregetésre boldogan elhiszi, hogy erre nincs oka, hisztéria az egész. És ez így megy, újra és újra, egészen addig, amíg a nyílt színen a falra akasztott, mindenki előtt szép lassan megtöltögetett fegyver végül elsül.

De addig azt játsszuk, hogy játékpuska csak.

Szénási Sándor jegyzete a 2019. november 23-i Hetes Stúdióban hangzott el.

Címlapi kép: A Kissvábhegyi Waldorf Iskola és Internátus tablóképe, 1926. Forrás: Wikipedia