Aranyosi Péter: Fábry a büfében és a színpadon még mindig legyőzhetetlen

Azt mondja, annyira megviselte a koronavírus okozta betegség, hogy majdnem meghalt. Amikor egyedül fulladozott egy szobában, és mellette haltak meg az emberek, átgondolta az életét. Kisebb-nagyobb változtatásokat már a kórházban eldöntött: tudta, hogy visszavesz a tempóból, nem lép fel annyit, és többet lesz a családjával Aranyosi Péter.

Bár a családja nem reklamált, a humorista tudja, hogy felnőtt két gyereke úgy, hogy nem volt ott a kis eseményeken, a mindennapokban, csak a nagyobb dolgoknál lehetett rá számítani.

Hiába tudta, hogy mi lenne helyes, de amikor ment a szekér és hívták, nem tudott nemet mondani. Ez amúgyis nehezen ment neki, ha kedvesen kérték, féláron is vállalta a fellépéseket. Nagyon rosszul tudott tárgyalni a pénzről, amitől rosszul érezte magát, de mivel konfliktus kerülő, hagyta a dolgokat és csak magában dühöngött. Aztán pár éve egy üzletember barátja azt mondta neki, hogy ő egy jó humorista, akinek ennyi és ennyi a piaciára, ha ezt nem tudják megadni, ne kell elmenni. Ezután helyretette az önbecsülését, hogy tudja a saját értékét a helyén kezelni, mivel korábban mindig alul pozícionálta magát. Húzott a noteszében egy vonalat, és egy bizonyos számú felkérés után már nem vállal többet.

A Rádiókabarénál kezdte alsegéd szerkesztő helyettesként, akkor még egy rajongó csodálatával nézte az akkori nagy humoristákat, akik akkor is úgy tekintettek rá, mint egy kollégára, sosem kezelték le. Gábor László szerkesztő, a Rádiókabaré legendás alakja, aki azóta már nem él, ment le érte a portára a kötelező gyakorlat első napján. Úgy fogadta, hogy tegeződjenek, mert ez itt a rádió, itt a legjobbak dolgoznak. Aranyosi Péter húsz évet ott is maradt.

Köztudott róla, hogy a kabaré történet majd minden jelenetét fel tudja idézni. Hofi Gézát tartja a legnagyobb magyar humoristának, a mai napig sírva tud fakadni, ha őt nézi. A tiszteletére önálló estjein mindig elmond egy Hofi poént. Megjegyezte, ha élne, és kritikusabb megjegyzést tenne az ő előadására, biztosan a Dunának menne.

Azt mondja, további rangsort nagyon nehéz felállítani, sok zseniális alakja volt a magyar kabaré történetnek. Magáról azt gondolja, a harminc-negyvenben ő is benne van.  

Fábry Sándor művészetéért is rajong, a büfében és a színpadon még mindig legyőzhetetlennek tartja. A tévében a színvonal szerinte gyengült. Volt, amikor azt gondolta, barátok Fábryval, de ma már tudja, csak jó cimborák. Nem haragszik rá, most már tudja, mivel jár a fellépés, az is nagy dolog volt Fábrytól, hogy abban a feszültségben és tempóban, amiben élt, pár jó szót tudott szólni hozzá. Az biztos, hogy Fábry és ő maga se gondolta, hogy színpadra kerülhet egy nap, és összeszedetten beszél harminc percig. Mára Karinthy-gyűrűs humorista lett.