Az egész ország mégse költözhet át Marbellára – Hardy Mihály jegyzete

Jövő héttől legfeljebb 480 forint lesz a benzin maximális literenkénti ára Magyarországon. Ízlelgetem a hírt, próbálom felmérni, mint minden honfitársam, hogy vajon ennek milyen hatása lesz a családi költségvetésre, a saját pénztárcámra. Ugyanakkor ismét megszólaltak a fejemben a vészcsengők, túlságosan régen vagyok már ebben a szakmában ahhoz, hogy tudjam: ennek még nagy ára lesz, nem lesz ez olyan sétagalopp, mint ahogy elsőre látszik.

Nem mondom, cseppet sem mindegy, hogy egy tankolás 27 000 forintba, vagy idézőjelben „csak” 25 000 forintba fáj, bár a különbség – végül is – alig érzékelhető, mindenhogy drága. Nem is értem, hogy ezen a téren vajon miért nem jövedelmez jobban a Nagy Testvér… akarom mondani Nagy Baráthoz, az orosz Vlagyimir Putyinhoz vagy az azeri olajsejkhez, Ilham Alijevhez fűződő állítólagos örök és megbonthatatlan barátság? Vagy mégsem mennek ezek a dolgok olyan olajozottan, mint egy baltás gyilkos kiadatása vagy egy-egy vétó az európai vezetők asztalánál – moszkvai füttyentésre?

Nekünk meg itthon ugye, tankolni muszáj, ahogy munkába járni, bevásárolni, gyereket az iskolába vinni szintén, a hétvégén meg kirándulni is kell a családdal. Vagyis ez az ideiglenes „könnyítés”, ha lehet ezt annak nevezni, csak időleges, persze hónapokkal a választások előtt kiválóan alkalmas eszköz a közgazdaságtanban és a pénzügyekben amúgy jogosan járatlan, kevésbé iskolázott szavazók jóindulatának a megvásárlására.

Azt az elmúlt hetekben tisztán láttuk kirajzolódni, hogy az Orbán-kormánynak semmi sem számít, a miniszterelnök már régen a lovak közé dobta a gyeplőt. Egymást érik a hangulatjavító, és tegyük hozzá, az elszegényedett lakosságnak tényleg sokat számító intézkedések. Mintha a költségvetés feneketlen bőségszaru lenne. Érkezik a 80 ezer forintos egyszeri nyugdíjtámogatás, jön a nyugdíjkorrekció, januártól a tizenharmadik havi nyugdíj folyósítása (amiért a miniszterelnöknek köztudottan még keményen meg kell harcolnia, no nem az állami főkönyvvel, hanem a saját beosztottjaival… bátor ember) aztán a családi adóvisszatérítés, a 25 év alattiak SZJA-mentessége, szóval még felsorolni is nehéz, hogy mi minden várható és még mit fognak kitalálni egyetlen cél érdekében, hogy az ikszet a narancsos-keresztes pártszövetség neve mellé tegyék majd jövő tavasszal a „magyar emberek”.

Paradox módon, van ennek az egész szemfényvesztő cirkusznak valami avíttas, késő Kádár-kori bukéja. Én még – sokakkal együtt – emlékszem azokra az időkre, amikor az 1973-as olajválság idején azzal igyekeztek megnyugtatni a hazai közvéleményt, hogy mindez a bűnös Nyugat alkalmatlansága, az olajár „hozzánk nem fog begyűrűzni”. Naná, majd megáll Hegyeshalomnál! – szólt a korabeli keserédes vicc a pesti kabaréban. Másképp történt, az is begyűrűzött, meg is rokkant bele a magyar gazdaság, olyannyira, hogy gyakorlatilag 1989-ig sem tudta kiheverni. Rendszerhibának bizonyult, ami történt.

Most sem lesz másképpen. Az Orbán-rendszer hibája éppen az, hogy 2021-ben, a koronavírusjárvány pusztító negyedik hullámának közepén, amikor az egész világ reszket a gazdasági bizonytalanságtól, semmi más nem számít, mindent egyetlen, de tényleg egyetlen szempontnak rendelnek alá. Nevezetesen annak, hogy miként lehet átmenteni Orbán Viktor hatalmát 2022 tavaszán túlra. Más hajtóerő vagy gondolat nincs is. Az sem, hogy vajon ki fogja rendbe tenni a hazai költségvetést a brutális hiány mellett, ki és miből fogja visszafizetni a nyakra-főre felvett hiteleket, mekkora lesz vajon az infláció, hányan halnak meg addig, akiknek nem feltétlenül kellene, a koronavírusban, vagy egyszerűen csak a magyar egészségügy általánosan legyengített állapota miatt, mennyit ér a fizetésünk és mennyi lesz a benzin ára, amikor elmúlik a csodaváró kilencven nap és megint világpiaci áron kell majd fizetni az olajért és a földgázért?

Orbán Viktor ismét mindent egy lapra tesz fel, és tegyük hozzá, az elmúlt 12 évben – eddig – piszok szerencséje volt. Számára persze óriási a tét, hiszen jól tudja, a felelősséget a magyar jogállam felszámolásáért és az ország jórészének elszegényítéséért nem rázhatja le magáról, mint a kutya vizet. Neki és közeli tettestársainak felelniük kell azért, amit Magyarország ellen elkövettek és még elkövetnek.

Ha jól számolok, akkor még öt-hat hónap mindenképpen hátra van addig, amíg igazán kiderül, hogy vajon a szemfényvesztés vagy a józan paraszti ész hatott-e jobban a választókra. Az előbbi valójában nem opció, hiszen egy egész ország mégsem költözhet át teljes lakosságával együtt… a spanyolországi Marbellára.

Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2021. november 13-i adásában hangzott el. Kiemelt kép: laguilera130713 / Pixabay