Azonnal át kell gondolni az úgynevezett "fejlesztéseket" a Balatonnál

Új ablakban

2023. március 30. Zöldklub (2023. március 30., csütörtök 14:00)

41:55

00:00

Műsorvezetők: Lay Viktória

A Víz Világnapján, 2023. március. 22-én a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége „Víz-kerekasztal” címmel szervezett találkozót Gárdonyban. A találkozó célja a magyarországi tavak, felszíni és felszín alatti vizek, illetve vizes élőhelyek súlyos helyi, környezetvédelmi problémáinak, illetve a tavalyi aszály következményeinek és tanulságainak megbeszélése volt.

A rendezvényen egy tucatnál is több civil szervezet képviselői vettek részt: Aligai Fürdőegyesület, Alba Natura Civil Alapítvány (Velencei-tó), CEEWEB, az Élő Tiszáért Egyesület, Fertő-tó Barátai Egyesület, Gyerekreáció Sport- és Közösségfejlesztő Egyesület, Klímabarát Települések Szövetsége, Magyar Természetvédők Szövetsége, Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége, Ökológiai Kutató Intézet, TASZ, Tegyünk Együtt Településünkért (Tata), Víz Koalíció, Vízvisszatartás lehetőségei Facebook csoport és a WWF.

A Szövetség szerint nagy tavaink és a vizes élőhelyek megvédésének és helyreállításának a jövő szempontjából óriási jelentősége van, ezért nem csak szakmai - ökológiai, biológiai, hidrológiai és gazdasági - szempontból szükséges kezelni, hanem az egyeztetési folyamatba be kell vonni a helyben élőket, a társadalmat is. Egyetértés alakult ki abban, hogy a Kerekasztal-kezdeményezést a jövőben folytatni kell hiszen a vizek védelme nem lehet csak egy-egy település vagy tájegység ügye, ami lokális, regionális szinten kezelhető.

 

Balaton. Forrás: Balatoni Limnológiai Kutatóintézet

 

A kerekasztal megbeszélés alapján a Szövetség az alábbi, fontos és sürgős intézkedéseket látja szükségesnek a vizek és a vizes élőhelyek védelme érdekében:

- szakmailag megalapozott hatástanulmányok készítése az adott területeken;

- a jogi keretek olyan átdolgozása, hogy a tájvédelem szempontjai érvényesüljenek a településeket érintő döntéshozatalban, az önkormányzati és a kormányzati intézkedésekben; a civil társadalom bevonása;

- megfelelő anyagi forrás biztosítása a tanulmányok, felmérések elvégzésére, a környezeti helyreállító munkákra és a vízgazdálkodási feladatok megoldására;

- az úgynevezett „fejlesztések” azonnali átgondolását a Balaton, Tatai-tó, a Velencei-tó és a Fertő-tó környékén;

- a már leromlott területek rehabilitálását és az EU-s és hazai források jelentős növelését a biodiverzitás és klíma célok elérése érdekében.

Horányi Tiborral, a Nagy Tavak Koalíció és az Alba Natura Civil Alapítvány munkatársával beszélgettünk.

A mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő fajok helyzete siralmas Európában. Ennek fő oka a mezőgazdasági művelés intenzívebbé válása (intenzifikációja), melynek következtében a természetes élőhelyek eltűnnek, leromlanak és feldarabolódnak, az alacsony intenzitással művelt tájak pedig visszaszorulnak. Az intenzív mezőgazdaság a műtrágyák túlhasználata esetén talaj- és vízszennyezéshez vezethet, a rovarirtószerek a rovar-táplálékbázis visszaszorulását és eltűnését okozzák, a fasorok, sövények, mezsgyék beszántása fontos élőhelyeket szüntet meg, a nagytáblás intenzív növénytermesztés pedig a tájszerkezet egyveretűvé válásával, homogenizációjával jár. Ez a folyamat már régóta zajlik kontinensünkön, hiszen a mezei madarak állományai 32%-kal csökkentek 1990 és 2018 között Európában. A fogyatkozás Nyugat-Európában az 1980-as években, a kelet-európai országokban később, a rendszerváltást követően kezdődött és az EU-csatlakozás környékén felgyorsult.

Az EU teljes költségvetésének legnagyobb része, közel egyharmada a mezőgazdaság támogatására megy el, ennek jelentős része az intenzifikáció káros hatásainak mérséklésére fordítódik az agrár-környezetvédelmi programokban. Ennek ellenére az agrár-környezetvédelmi programok sikeressége kétséges, pl. még Nagy-Britanniában is, ahol pedig az ilyen típusú támogatások jelentős részét igénybe is veszik, a mezei madarak indikátor-indexe évi 5%-os csökkenést mutat. Az élőhelyek helyreállítása (restaurációja) elvileg ellensúlyozhatja ezt a folyamatot. A helyreállítási projektek nagy része azonban gyakran a növényzet vagy kiemelt növényfajok visszaállítására koncentrál, így az élőhely-restaurációk állatközösségekre gyakorolt hatásai jóval kevésbé ismertek.

 

Mezei pacsirta. Forrás: Wikipédia 

 

 

Az Ökológiai Kutatóközpont Konzervációökológiai Kutatócsoportja azt vizsgálta, hogyan befolyásolja a szántók visszagyepesítése a mezei madarak állományait? Ennek során nagy térbeli léptékű terepi kísérletet indítottak, melyhez az Előtte-Utána-Kontroll-Hatás (Before-After-Control-Impact, BACI) kísérleti elrendezést használták. Ezen elrendezés úgy működik, hogy mind a beavatkozáson (gyepesítésen) áteső („kezelt”), mind pedig a továbbra is szántóként művelt területeken („kontroll”) elindul a mintavétel a beavatkozások előtt és folytatódik a beavatkozások után is mind a kezelt, mind a kontroll területeken. Ennek az előnye, hogy egyértelműen eldönthető, hogy a megfigyelt változások egyaránt érintik-e a kezelt és a kontroll területeket is vagy pedig a kontrollhoz képest a beavatkozás valamilyen más változást mutat.

Az időbeli változásokat így egyértelműen a beavatkozásnak (helyreállításnak) lehet tulajdonítani. A Hortobágyi Nemzeti Park „Egyek- Pusztakócsi Mocsarak” tájegységében Európai Uniós támogatással megvalósított LIFE-Nature Projekt során összesen 760 hektár szántóterületen került sor a gyepesítésre, mely lehetővé tette a gyepesítés három módszerének (fűmagvetés, spontán gyepesedés lucernavetést követően, szénaráhordás) összehasonlítását is. A kísérletben a szántókat alacsony intenzitással (extenzív módon, 100 m széles sávokban, korlátozott vegyszerfelhasználással) műveltették összesen 150 hektáron.

A részletekről Dr. Lengyel Szabolcsot, az Ökológiai Kutatóközpont Konzervációökológiai Kutatócsoport vezetőjét, tudományos tanácsadóját kérdeztük.

A teljes műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.