Bepillantás a Balaton múltjába

Új ablakban

2024. július 23. Utópia (2024. július 23., kedd 19:00)

48:43

00:00

Műsorvezetők: Neuman Gábor Szerkesztők: Lőrincz Csaba, Neuman Gábor

Az EU Környezetvédelmi Tanácsa június 17-én komoly vitát követően végül elfogadta azt a természet helyreállításáról szóló törvényt, amelynek értelmében a tagállamoknak 2030-ig a törvény által lefedett élőhelyek legalább 30%-át kell helyreállítaniuk, azaz degradált állapotból kedvező ökológiai állapotba hozni például az erdőket, gyepeket, vizes élőhelyeket, folyókat és tavakat – írta meg a 24.hu.

Felvetődik a kérdés, hogy például a Balaton esetében mi lehet a célállapot?

„A vizes élőhelyek helyreállításánál használnak olyan módszereket, amelyek a múltba tekintenek vissza, és ezek a módszerek általában azt célozzák, hogy amikor az emberi hatás már meghatározó tényezővé válik egy vizes élőhely átalakulásában, meg tudják mondani azt az állapotot, amely az emberi hatás előtt jellemezte azt az élőhelyet” – mondta az Utópia adásában Magyari Enikő, az ELTE TTK professzora, az MTA doktora. Hozzátette, sok esetben a előfordulhat, hogy biológiai kémiai monitorozással meghatározható ez az állapot, de a Balaton esetében messzire kell visszanyúlni. 

A hegyi tavak esetében már a középkorban is a legeltetés megjelenésével változtak meg a vizes élőhelyek.

A Pannon Egyetem Nemzeti Laborjának vezetőjeként Magyari és csoportja vizsgálatának célja a tó természetes, emberi hatást megelőző faunájának rekonstrukciója volt a Szemesi-medencében, ezzel pedig egy referenciaállapot kijelölése a természetvédelem számára. A kutatók kiemelten vizsgálták az árvaszúnyog-faunát: a parányi, vízben élő lárvák érzékeny jelzői a környezet változásának, közösségeik összetétele átalakul, ha megváltozik például az aljzat szemcseösszetétele, ha hirtelen kevesebb oxigén érhető el életterükben, ha hirtelen sok szerves törmelék kerül a tófenékre, vagy ha a halállomány hirtelen megnő és kifalja a lassan mozgó, törmelékevő fajokat. A kutatás kiderítette, hogy a makrogerinctelen fauna legintenzívebb és visszafordíthatatlan változása a két világháború közötti időben, a gazdasági fellendülés időszakában, a tó nagyarányú beépítési és szabadidős hasznosítása során következett be. Vizsgálataik azt mutatták, hogy az 1900-as évek legeleje az az állapot, amely leginkább megfelel a célállapotnak. Ezt a vizsgált üledékoszlop egyes rétegeinek összetételéből állapítják meg radiogén izotópos vizsgálattal.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva, a műsor első felében hallgathatják meg.