Dalban mondom el

Fülbe mászik, fejbe költözik, vagy egyszerűen csak betalál. Megérint, magával ragad, és olyan közel férkőzik a lelkünkhöz, akár a legszebb versek. De persze az is lehet, hogy annyira nem jelent semmit, hogy épp arra van szükségünk: a semmitmondó bébizés súlytalan életérzésére.

Jaj, megmondom mit akarok, mit akarok igazán. Szóval mondd el, mit akarsz, mit akarsz igazán, nagyon. Megmondom, mit akarok, mit akarok igazán. Szóval mondd el, mit akarsz, mit akarsz igazán, nagyon. Akarok, (ha) akarok, (ha) akarok, (ha) akarok, (ha). Nagyon-nagyon-nagyon akarok zigazig a.

Jó, persze, csak a Google fordítóba tettem be, és jó persze, szándékosan az egyik leginkább semmitmondó dalszöveget választottam a kilencvenes évek zenetörténetileg viharosnak mondható időszakából, a Spice Girlstől a Wannabe-t. Ez a dalszöveg egy kiváló példa arra, amikor egy slágernek sem eredeti nyelven, sem pedig magyarra fordítva az égvilágon nincs semmi értelme.

Alattunk morajlik a város, kicsi és jelentéktelen. Nem tudom, hogy mire várok, de ha meglátom, felismerem.

Az Európa Kiadó két sora pedig kiváló példa arra, ami magyarul is gyönyörű és idegen nyelvre lefordítva is az lenne.

A szerdai Ötös első vendége Sövegjártó Áron, színész volt, aki VERSmindenÁRON című projektjével dalszövegeket fordít és szaval zenére. Dr. Tóth Miklós Zsomborral, az ELTE adjunktusával a dalszövegek és a versek határainak összemosódásáról beszélgetünk. Lovasi András a Kispál és a Kiscsillag dalairól telefon, Pataki Ági pedig a Magyar Filmszemléről személyesen beszélt.

A teljes adást meghallgathatják a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva.