Ez már nem az – Szénási Sándor jegyzete

Az Egyesült Államok harmadik elnökének, a Függetlenségi Nyilatkozat egyik szerzőjének, a rabszolgatartás eltörlése egyik élharcosának, Thomas Jeffersonnak ledöntötték a szobrát Portlandben, Oregon államban, és ezzel a hülyeség és gyűlöletkeltés, amely az utóbbi időben folyamatosan gyalázza meg az antirasszista mozgalmat, új szintet lépett. Nem azért, mintha hazugság lenne, hogy Jefferson tartott rabszolgákat, hiszen élete egy szakaszában valóban slave-owner volt, de éppen ezt haladta meg később, éppen hajdani önmaga ellen írta alá a rabszolgabehozatal elleni törvényt 1807-ben. A legtöbbet tette meg, amit ember elvégezhet: beleszületett egy világba, majd nemcsak megundorodott tőle, de tett is ellene.

A szobordöntőket azonban, akik már Gandhi, Churchill és Cook elsöprését is folyamatban tartják, ez nem érdekli, persze hogy nem, a purizmus csak a tisztára sikált, fertőtlenített múltat és jelent ismeri, az agyukban nincs más, mint „ nem” és „ igen”, bár az utóbbi a legritkább, nem tudják, mit akarnak, azon túl, hogy a nem akarást akarják leginkább.

Az ilyeneknek elmagyarázni, hogy az ember nem steril és egyértelmű lény, hogy egyetlen szobor eredetije sem lehetett tökéletes és bűntelen, hogy a történelem lefejezésével a változás, a tanulás, a fejlődés tényét és lehetőségét tagadják meg – értelmetlenség.

Főként azért, mert az antirasszista mozgalmat szép lassan megfojtó szélsőjobb és szélsőbal egyáltalán nem a rasszizmus ellen küzd, ez már csak duma. Politikai harcról van szó, a társadalmi egyenlőtlenségek, az elszegényedés megtapasztalására adott radikális válaszokról, de persze ehhez sincsenek programok, csak düh van és a rombolás magáért való gyönyöre.

Nem kéne a változásért folyó küzdelmeket rájuk hagyni.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2020. június 17-ei, szerdai adásában hangzott el.