Fiatalság, bezártság?!
27/05/2023 13:02
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
Lötyögés-történettől a fiatalság diktatúráig vezetett a Galaxis kalauz ezen a héten. Útközben azt is kiderítettük, hogy mi az a posztadoleszcencia, és mikor született a kifejezés.
Az előző adásban Papp Tímea, koreográfus mesélt a táncosok elhivatottságáról. És ennek kapcsán arról, hogy mennyire traumatikus számukra, ha az életükben egy olyan fordulat következik be, ami félbetöri a karrierjüket. Akár az a fájdalmas tény, hogy kiderül, mégsem olyan tehetségesek.
A hobbi táncosok jellemzően tudják, hogy nem azok. Persze egy jól sikerült házibuliban jókedvében mindenki elfeledkezik erről a tényről. De úgy is kell azt. A 228. epizódban Papp Tímeával folytattuk az előző héten elkezdett beszélgetést, hogy megtudjuk, milyen évtizedben milyen tánc dívott. A koreográfus elmondta, hogy az 50-es 60-as években kezdték elengedni egymás kezét a párok, és megkezdődött az önálló tánc a parketten. Szerinte hazánkban ez sokáig amolyan tétova lépkedés volt, mert nem volt minta, míg az Egyesült Államokban például egy Soul Train című zenés tévéműsor bemutatta az aktuális buli táncokat, az alaplépéseket, amelyeket aztán mindenki megtanulhatott és variálhatott. A popzenében pedig egyes énekesek színpadi mozgása volt az irányadó. Papp Tímea hozzátette, ez a strukturált lötyögés évről évre változott.
A műsor folytatásában visszautaztunk egy kicsit az időben. Sok tényező játszott közre, hogy a bulizás, mint olyan, ismert és gyakorolt tevékenység legyen a különböző régiók fiataljai számára. Fekete Mariann, ifjúságkutató, szociológus kiemelte, hogy a szabadidő megjelenésével született meg az igény a fiatalokban a szórakozásra.
A Szegedi Tudományegyetem adjunktusa elmondta, a 20. század közepe előtt nem létezett az ifjúság, mint demográfiai csoport. A fejlett nyugati országokban ekkorra tehető az oktatási expanzió, vagyis, hogy egyre többen tanulnak tovább. Ennek hatására a huszonéves korosztály, kereset híján, a szülői házban maradt, de lényegében felnőtt életet élt. Ekkor született meg a posztadoleszcencia kifejezés, amely arra utal, hogy ezeknél a fiataloknál nem esik egybe a biológiai és társadalmi felnőtté válás ideje.
Nyugaton ez a folyamat az 1950-es években elkezdődött. Ezzel szemben a keleti blokk országaiban mindez a rendszerváltással következett be. Persze nálunk is érezhető volt, hogy némileg más életet élnek a fiatal felnőttek, mint évtizedekkel korábban, de mivel tartották magukat az iskola, munka, gyerekvállalás gyors egymásutánban történő sorrendjéhez, és mindezt társadalmi kontroll alatt tették, valójában nem alakulhatott ki egy olyan autonóm helyzet a számukra, mint nyugaton. Ez volt az úgynevezett átmeneti ifjúsági korszak, hangsúlyozta Fekete Mariann.
A jelenlegi helyzetben nagy veszélyeket lát, hiszen az általánosan rossz gazdasági helyzet szinte lehetetlenné teszi, hogy a fiatalok önálló életet éljenek. Ez az Unió sok országában érezhető, tette hozzá a szociológus.
Fekete Mariann a különböző jellegű csoportok kialakulásáról is beszélt. Míg az Egyesült Államokban a sok helyen bezárással fenyegetett egyetemi diákszövetségeknek minden tanuló tagja szeretne lenni, addig itthon egy régi beidegződés miatt, épphogy semmilyen csoportba nem szeretünk betagozódni. Nem akarjuk, hogy vizsgáljanak, minősítsenek minket. Ez jól látszik abból is, hogy míg odaát teljesen elfogadott, hogy egy szórakozóhelyre az jut be, akit az ajtónálló beenged, Magyarországon a bulizni vágyok bebizonyították, hogy nem vágynak ilyen szelektálásra.
Fekete Mariann hozzátette, mindeközben az ifjúság meghatározása is megváltozott, és a „30 az új 20” nem csak vicc. Szerinte ma nem engedi a társadalom, hogy valaki megöregedjen, mindig fittnek kell lenni. Ezt nevezi ő fiatalság diktatúrának.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2023.05.24., szerda 15:00
Szerkesztő/Műsorvezető: Timár Ágnes
