Gyerekekről gyerekeknek

1782. április 21-én született Friedrich Fröbel német pedagógus, az első óvoda alapítója. Létesítményét kezdetben a „játszó és elfoglaló intézmény” névvel illette. Ezt az elnevezést 1840-ben „gyermekkertre” a jól ismert kindergartenre változtatta. Születésnapja a hivatalos Óvoda nap. Az évforduló lett adásunk kiindulási pontja.

Pukánszky Bélával, a Szegedi Tudományegyetem és az Eszterházy Károly Egyetem egyetemi tanárával beszélgettünk arról, milyen előzményei voltak Fröbel óvodájának. Ahogy tanulmányában is fogalmaz, az ipari fejlődés útjára lépő nyugat-európai országokban már viszonylag hamar felmerült az egészen fiatal gyermekek valamiféle intézményes gondozásának-nevelésének igénye. Angliában „dame school” néven sorra jöttek létre azok a magánvállalkozások, amelyekben egy idősebb nő – általában saját lakásában – tíz, húsz, esetleg harminc gyermeknek kezdte el az alapkészségek, az olvasás, írás és számolás tanítását. A fejlődés, az intézménnyé szerveződés jóval magasabb szintjeként jelent meg Nagy Britanniában a 19. század elején az úgynevezett „infant school” intézménye.

Az interjúban Pukánszky Béla elmondta, ezeknek az óvodáknak mindig volt egy magasztosabb célja is, itt valóban a gyerek igényeire figyeltek, így ezek képezhették a későbbi humánusabb intézmények alapját is. Az SZTE tanára a magyar hagyományokról is beszélt, nem hagyta ki beszámolójából Brunszvik Teréz kezdeményezését is, aki közép-európai szinten az első, a fentiekhez hasonló haladó óvodát hozott létre.

Biológiailag belénk kódolt tulajdonság a kicsinyek védelme, nevelése, a róluk való gondoskodás. És bár az előző interjúban ennek a szervezett formájának a kialakulásáról volt szó, érdemes akár az őskorig visszamenni, hogy a gondoskodási ösztön nyomait kutassuk. A Galaxis kalauz folytatásában kiderült, hogy ugyanakkor nincs könnyű dolga ezen a téren a kutatóknak. Pópity Dániel régész elmondta, amolyan őskori ovi nyomait ugyan nem találták eddig, de a gyerekekről gondoskodásra valamelyest lehet következtetni régészeti leletekből. Azok az apró tálkák, kezdetleges kivitelezésű használati tárgyak, amilyeneket még hazánk területén is találtak, akár gyerekjátékok is lehetnek. A legtöbb adatot azonban, tette hozzá Pópity Dániel, a feltárt sírokban találták eddig. A temetkezési szokások ugyanis rengeteget elárulnak a családi kötelékekről.

 

A gondoskodási ösztönt ugyanakkor ki is lehet használni. A reklámipar feladata, hogy megtalálja gyenge pontunkat, és így erősítsen meg minket például abbéli elgondolásunkban, hogy most azonnal arra a bizonyos bonbonra van szükségünk a boldogsághoz. Egy a „vajon tényleg jó szülő vagyok” dilemmával küzdő anyuka és apuka pedig, lássuk be, igazi könnyű célponttá válhat, ha a gyerek jólétével kapcsolatos termékek marketingjéről van szó.

Kovács Levente reklámszakember megkülönböztette a gyerekeket célzó reklámok két fajtáját. Vannak azok, amelyek egyenesen a gyerekekhez szólnak, mint a különböző játék-, édességreklámok, és vannak, amelyek a szülőknek készülnek. Utóbbiak – tisztítással, egészségmegőrzéssel kapcsolatos termékek – egyértelműen a szülők, gondozók lelkiismeretére igyekeznek hatni.

Kovács Levente hozzátette, jellemzően sikeresen, hiszen még a legtudatosabb médiafogyasztó is sokszor engedi „megvezetni” magát a reklámok által. 

Az adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.