Horn Gábor: Nemcsak gonosz, hanem buta is a NER állama. Miért nem értjük?

Horn Gábort, a Republikon Alapítvány kuratóriumi elnökét abból az alkalomból kérdeztük a Megbeszéljük adásában, hogy a HVG360-on megjelent cikkében arról írt, mik a fontos teendők a oktatás területén, különösen a digitális oktatásban, és mit kellene tennie az esetleges jövő évi ellenzéki győzelem után az új kormánynak. 

Nem törődnek a lemaradással

Azt mondta: a legeslegfontosabb dolog visszaadni a szakma becsületét, visszaadni a helyi közösségeknek az iskolákat. Úgy viselkedni, mint polgári társadalomban a polgárok, tudomásul venni, hogy a fontos dolgok helyben történnek. A túlcentralizált, NER-nek nevezett valamit kell felszámolni. A rendszerváltáskor egyetértettek abban, hogy a fontos dolgok helyi szinten dőljenek el, és ezt az illúziót „kettéroppantotta” a Fidesz-világ.

Cikkében a digitális oktatásról beszélt, amely akár nagy pozitívum is lehetett volna, hiszen rákényszerült az ország ennek az eszközrendszernek a használatára az elmúlt majd' két tanévben, de semmit nem tanultak belőle, az állam semmit nem lépett ezügyben. Nem indultak tanfolyamok a tanároknak, nem fejlesztettek programokat – tette hozzá.

Egyáltalán nem fértek hozzá szegényebb tízezrei gyerekek a digitális eszközökhöz, és úgy csinálnak, mintha ez meg se történt volna. Nem találkozott olyan iskolával, ahol lett volna felzárkóztatás az idei tanév elején (a tananyag mellett akár mentálisan, közösségépítés szempontjából). „Buta az az állam, amely nem teszi ezt meg, és nemcsak gonosz, hanem buta állammal állunk szemben” – fogalmazott Horn Gábor.

Az állam azt gondolja, hogy ő tudja

Felhívta a figyelmet: az egyik nagy vidéki egyetem rektora is azt mondja, hogy legfontosabb kérdés a magyar identitás növelése, tehát nem az, hogy tudós fejeket képezzenek. Az illető gondolja, hogy ezek az elvárások felé, és ennek még rémisztőbb példája a kereskedelmi iparkamara elnöke, „egy bizonyos Parragh”, aki egy középiskolai évnyitón annyi marhaságot beszélt melegügyben, hogy egy évig tartana elmagyarázni. Az iskola nem tud arról beszélni, hogyan tud élhetőbb, szerethetőbb intézménnyé válni, hanem kénytelen arról beszélni, hogyan teremtsen új, alternatív valóságot akár a történelemben vagy az irodalomban.

És mindezt azért, mert van egy állam, amely megint azt gondolja, hogy ő tudja. Az állam nem bízik a saját polgárában, a tanárban, aki megtanulta ezt az egyetemen, hanem az állami rendszerben bízik. „Ez a '70-es évek, azzal a különbséggel, hogy az évtized végén úgy éreztük, hogy kifelé megyünk belőle, most meg úgy érezzük, hogy megyünk bele”. Akkor nem volt elvárás, hogy korszerűek legyenek a bürokraták (bár voltak néhányan), most viszont kezd elvárás lenni, hogy a közoktatás szereplői tanítók helyett az állam végrehajtói legyenek.

Hozzátette: a miniszterelnök – állítólag, mert a sajtó nem lehetett ott – arról értekezett Kötcsén, hogy a gyerekeink jövőjét ne az LMBTQ-aktivisták döntsenek; ezzel szemben Horn Gábor szerint a gyerekek jövőjéről az állam dönt, még azt se lehet megszabni, hogy mikor menjenek iskolába, milyen tankönyvet válasszanak, stb. „Azon vitatkozunk, hogy elfoglalta-e Brüsszelt az LMBTQ-lobbi, miközben a magyar állam elfoglalta az iskoláinkat”.

A saját világát építi a NER-elit

Arról is volt szó, hogy a gimnáziumok több mint fele egyházi, de oda kevesebb gyerek jár, körülbelül a gyerekek egyharmada. Ezzel szerinte nem ez a probléma, legyen mindenféle iskola. Hanem az, hogy az állam a saját iskoláit cserbenhagyva kiemelten támogatja az egyház iskoláit. Világnézeti alapon próbál szerveződni az oktatás egy olyan országban, ott hirdetik meg a keresztény kurzust, ahol az emberek többsége nem vallásos módon éli az életét nem jár templomba. Tucatjával, százával vannak olyan települések, ahol csak egyházi iskola van. Ezt még az egyházügyben elkötelezett MDF-kormány idején se lehetett volna elképzelni, az alkotmány garantálta, hogy legyen állami iskola is. Mindezt azért, mert az állam legfontosabb embere, a miniszterelnök arról beszél, hogy eljött a keresztény világ. Szerinte ez annyira igazságtalan, elfogadhatatlan, hogy nincs az a miniszterelnök, aki ezt megengedhetné magának.

De nagyon kevés szakmunkásképző van egyházi kézben, jellemzően a gimnázium a célcsoport. A nehéz sorsú gyerekek iskolái maradnak az államnak, vagy maradnak Iványi Gábornak, akinek a szervezete a minimális feltételeket se kapja meg a működéshez a magyar államtól. Ma már olyan is van, hogy állami pénzből építenek magániskolát. Tehát – ismételte meg – borzasztó igazságtalan a helyzet, a saját világát építi az elit. Azt nem érti, miért nem értik ezt az emberek. Talán nem mondják el elég jól, elég sokszor, vagy csak beletörődnek.

A beszélgetést a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: MTI/Kovács Attila