Csoóri Sándor: Emlékezés egy régi utcára
3/02/2023 17:46
| Szerző: Pályi Márk/Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felvolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Csoóri Sándor eredetileg Tükörfordítás című műsorunkban elhangzott, Emlékezés egy régi utcára című versét hallgathatják meg Göndör László színművész előadásában.
Csoóri Sándor a második világháború utáni években induló fiatal magyar költők generációjának egyik fontos egyénisége volt, a mai közéletben ugyanakkor sokan a kulturális identitás rendszerváltás utáni szélsőséges polémiáinak szereplőjeként emlékeznek rá.
A magukkal a ’44-ben történt eseményekkel ellentétben – melyek egy felelős európai gondolkodásban soha nem válhatnak tisztán múlttá, hanem mindig is a hétköznapjaink kikerülhetetlen alkotóelemeiként lesznek jelen – az, ahogy a rendszerváltás után a lakosság egyes csoportjai kezelni igyekezték ezzel kapcsolatos tisztázatlanságaikat, ma már lassan történelmi érdekességgé válik. Hiszen a népirtásba torkolló antiszemita korszellemmel szemben a média szabad nyilvánosságában a személyes érzések és zavarok kimondása és megvitatása a fenyegetést mindössze éppen azáltal hordozta magában, hogy az egymásra való odafigyelés megkísérlése helyett az eltérő álláspontot kifejtőket a legrosszabb történelmi örökség feltámadott képviselőinek tekintették oda-vissza.
Alapvetően ez a félreértés vezette Csoórit is állításai megfogalmazásakor és az ő befogadóit is sorai értelemzésénél. Tükörfordítás című kulturális tényfeltáró és ismeretterjesztő műsorunkban is foglalkoztunk ezzel tavaly Jánossy Lajos irodalomkritikus segítségével.
Csoóri Sándor alakja ugyanakkor különleges volt. Mint hat és fél évvel ezelőtti halála után Tamás Gáspár Miklós szép nekrológjában megfogalmazta, Csoóri véleményét azokba a vitákba is belelátták, amelyekben éppenséggel meg sem szólalt: az alakja az eredetileg népinek nevezett irodalmi irányzat sarokkövévé vált, noha – ahogyan ugyancsak TGM fogalmazta meg – ez az irányzat már régen semmivé foszlott.
A negyvenes-ötvenes évek fordulóján induló Csoórit ugyanakkor nem csupán környezetének, hanem az egész akkori világtapasztalatnak a kérdései is foglalkoztatták, ennek köszönhetően írta meg 1957-ben az Emlékezés egy régi utcára című verset is, amelyet mától meghallgathatnak itt, a Klubrádió honlapján is, Göndör László színművész előadásában. A vers részben a Belső közlés hétfőn sugárzott adásához is kapcsolódik, amelyben az auschwitzi koncentrációs tábor fölszabadításának évfordulójára emlékezünk.
Csoóri ugyanis e versében – amelyet egyébként negyedszázaddal a megírása után a legendás rabbi, Scheiber Sándor a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének 1981/82-es évkönyvébe is beválogatott – a holokauszt áldozatainak állít emléket, formai szempontból azzal a különlegességgel, hogy a vers poétikája jelzi: bár ő, a szerző, a külső tanú alig több mint tíz évvel a megtörténtek után még képes lehet arra, hogy számot adjon a történésről és a hiányról, az idő múlása és a felejtés ezt lassan lehetetlenné teszi.
A vers a fenti hangsáv lejátszás gombjára kattintva hallgatható meg.
A vers eredeti, írott változata:
Emlékezés egy régi utcára
Kis görbe utca:
eldobott dinnyeszelet.
Köveid: fekete magok,
elleptek a legyek.
Zsinagógád homloka:
kitömött borjú homloka.
Kis zsidóid pajesza göndör,
laskát lapít sovány kezük,
nincs áruházuk, csak istenük,
szél hátán jöttek Betlehemből.
Ki látta Mózest kócszakállal?
Minden éjszaka erre jár,
vizet fakaszt a kövekből,
vizet fakaszt a falakból
s járdád hajnalra csupa sár.
Kedvetlenségem rád tekint,
tűnődő szemem hátranéz,
zsidóleányka köszön vissza,
szeme hatágú rettegés.
Egy szalmaszál most fölrepül,
elevenek látjátok-e?
A kis zsidólány sárga csontja
repül a sárga semmibe.
Anyjához száll: zöld gáz az űrben,
apjához száll: lámpaernyő a Holdon,
öccséhez száll: négyszögű, száraz szappan
egy túlvilági kirakatban.
Kis utca, kis utca, Európa
mákszem utcája, fekete
saradban a halál nyomát
gyöngülő szemmel látod-e?
Elköltözöm belőled mindörökre,
csak emlékeim hagyom itt:
szélmalom-fáid majd megőrlik,
madaraid majd fölzabálják.
