Lengyel László: Miniszterelnök úr, hol van a béketerve?
1/01/2023 13:00
| Szerző: Klubrádió/Vikár Anna
Nyomorúságos évet zárunk. A pandémiából ocsúdó világ olyan háborúval találta szembe magát, amely átmozgatja a hatalmi berendeződést, újraoszthatják a lapokat. A kormány elpazarolta a legjobb évtizedünket és most kapkodással felel a gazdasági válságra. A politológus és közgazdász Lengyel László szerint a miniszterelnök "arra büszke, hogy nem támogat egy igazságos háborút", közben pedig nincs érvényes válasza a problémákra. Szerencséjére nincs alternatíva a porondon.
Az igazi orosz tragédia, hogy az ország nem tudott vonzóvá válni
Lengyel László az évre visszatekintő Esti Gyorsban felidézte, február 24-én még nem tudhattuk, hogy „van-e golyóálló mellény” az orosz agresszióval szemben, Ukrajna védtelennek tűnt. Végül nem lett villámháború, de a valódi orosz tragédia a politológus szerint az, hogy Oroszországnak nem sikerült pozitív példaként megjelennie a volt szovjet térségben. Hiába volt Oroszország gazdaságilag és életszínvonalában jobb helyzetben, mint Ukrajna, nem tudta békésen megnyerni magának. Szomszédunkról „azt lehetett látni, hogy szétesőben van, korrupt, nem működik benne semmi”, az Európai Unió pedig nem igazán akart semmit Ukrajnától, nem tett semmit katonailag, nem fektetett be, mégis hihetetlen vonzóerőt gyakorolt. Az igazi orosz dráma, hogy most már nemcsak az ukránok, de hat balkáni ország is „kétségbeesetten kopogtat Európa kapuján, hogy vegyetek fel” – véli Lengyel.
A politológus szerint a háborús helyzet „főnyeremény volt” Orbán Viktornak a kampányban, mivel sikerült kialakítania az emberekben a rettegést, hogy „a NATO belerángat minket a konfliktusba”. Lengyel szerint hasonló a helyzet, mint 1939-40-ben volt: Horthy akkor hasonló politikával élt, mint most Orbán, megnyerte magának a középosztályt azzal, hogy azt mantrázta, kimaradhatunk a háborúból.
Kapkodó és improvizatív a kormány válságkezelése
A Fidesz nagyarányú győzelméhez azonban hozzájárult az is, hogy Orbán megtanulta: „a magyar választó megvásárolható választó” – értékelt Lengyel. Az év elején az egyébként is inflációs gazdaságba bekerült 1800-2000 milliárd forintnyi, az embereknek kiosztott „jutalom”, ami miatt úgy érezhették a választók, hogy itt minden rendben van.
Most mégis kiemelkedően magas, az élelmiszerek esetében akár 40-50 százalékos inflációt tapasztalunk. Sokszor elhangzik, hogy ennek az egyik oka a gyenge forint. Korábban volt egy olyan „alapelv”, hogy a gyenge forinton keresztül tud sikeresebbé válni az exporttevékenység, de ez „ostobaság volt, mivel a multinacionális vállalatokat nem érdekelte az árfolyam, eleve dollárban és euróban számoltak, és így is megvolt a nyereségük” – jegyezte meg Lengyel.
Valójában 2017-2018 óta emelkednek az élelmiszerárak, amit részben táplál a rossz árfolyam, de az is hozzátesz ehhez, hogy „ez egy oligopol piac, abban az értelemben, hogy a két hatalmas agrárvállalkozás – Csányi Sándoré és Mészáros Lőrincé – olyan árat követel, amit nem szégyell” – mondta. Ha bemegyünk a boltba, lényegében Csányi Sándor húskombinátjainak a termékeit vehetjük meg, a zöldségek döntő többségét pedig Mészáros Lőrinc érdekeltségei állítják elő. Így gyakorlatilag monopol árakkal találkozunk. Ráadásul az eddig mesterségesen leszorított energiaárakat már nem lehet fenntartani, most viszont az emelkedés, például a benzin esetében egyből be fog épülni a többi termék árába. Így nagyon nehéz lesz visszaszorítani az inflációt.
Az látszik, hogy a kormány „össze-vissza csapkodva” próbálja kezelni a válságot. Úgy tűnik, két gazdaságpolitikai elképzelés ütközik egymással folyamatosan. Az egyik oldalon a jegybank már egy éve próbál a fékre lépni, jelezni, hogy nagy veszélyt jelenthet az elszabadult infláció. A másik oldalon a gazdaságért felelős csúcsminiszternek az a feladata, hogy semmiképpen ne forduljunk recesszióba, folytatódjon a növekedés. Vagyis egyszerre próbál Matolcsy György a fékre, Nagy Márton a gázra lépni, közben nem állnak szóba egymással és „fölöttük ül Orbán Viktor, aki valószínűleg csak abban gondolkodik, hogy hogyan fogom túlélni ezt?” – értékelt a politológus.
„Rossz irányban loptak” az elpazarolt évtizedben
A 2010-es évekre kialakított kormánypolitika szerinte „lényegében megbukott”. Az évtized rendkívül előnyös volt, konjunktúra jellemezte, valamint olcsó anyag- és energiaárak. Hatalmas fejlesztési boom zajlott itthon is, csak éppen nagyrészt hihetetlenül rossz szerkezetben. Nem csak az a baj, hogy maguknak loptak, hanem, hogy „rossz irányban loptak maguknak” – vélekedett. Nem azt az ipart, nem azt a szolgáltatást fejlesztették, amire a világban igény van. Nem fektettek be a digitalizációba, nem tettek pénzt az oktatásba. Hiába büszkélkedik a kormány azzal, hogy „mindenki dolgozik”, valójában a képzett munkaerőből hiány van. Nem fejlesztették az egészségügyet, pedig a világjárvány is megmutatta, hogy ez a versenyképesség egyik fontos alapja. „Szétszórták a pénzt, a legjobb évtizedünket elpazarolták. Magyarország felzárkózhatott volna.” Most viszont újabb tíz év kell majd, hogy visszajussunk oda, ahol már egyszer tartottunk.
Eközben a miniszterelnök arra büszke, hogy „sikerült a rossz oldalra állni”, nem vesz részt a Nyugattal „egy igazságos háborúban” vagy például arra, hogy „megállította a migránsokat a határokon”. Ezek mind arról szólnak, hogy mit nem szeretne, arról viszont nincs szó, hogy milyen terve, milyen víziója van az ország számára. Sürgeti a békét, de akkor hol van a béketerve, van-e javaslata a fegyverszüneti feltételekre, amivel elutazhat Kijevbe? Hol a válasz a pedagógusok követeléseire? Amennyiben azokkal nem ért egyet, milyen céljai vannak az oktatásban? – sorolta a kérdéseket Lengyel.
Az ellenzéknek nemcsak víziója, felelősségérzete sincs
Orbán Viktor nagy előnye, hogy az ellenzéknek sincsenek válaszai, és ez 2022 egyik nagy tragédiája a politológus szerint. Nem volt érdemben antiinflációs gondolat, nem állt oda senki a szupermarketek vagy a benzinkutak elé, hogy elmondja a választóknak, hogy az árak alakulásában mi a felelőssége a kormánynak. A drámaian rossz járványkezelésben senki nem képviselte az embereket. Az ellenzék még a súlyos hibákra sem tudott rámutatni, nemhogy valamilyen alternatívát kínálni. Az idei pedig már a sokadik elvesztett választás volt, Lengyel szerint több ellenzéki szereplőnek kellett volna levonnia a tanulságot és lemondani, de hiányzik a felelősségérzet. Ráadásul most különösen fontos lenne, hogy legyen olyan ellenzéki aktor, akit nemzetközi szinten is számon tartanak, aki alternatív álláspontot képviselhetne Orbánhoz képest.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: MTI/Kovács Attila
2022.12.29., csütörtök 18:15
Riporter: Hardy Mihály
