Liberalizmus a vásznon – 28. epizód
17/03/2024 16:48
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
A Hangosfilm – Mozgóképizmus legutóbbi adásában befejeztük Szabó István A napfény íze című drámájának elemzését, hogy aztán összevessük azt Roman Polanski Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy című alkotásával.
Paár Ádám történész-politológus a Sonnenschein család történetét is a liberalizmus, illetve annak a korszakbeli változatának szempontjából vizsgálta több epizódon keresztül. Az első generációs Ignác öccse, Gusztáv története mutatja meg leginkább, miként reagálhattak az eszmére ebben konkrét társadalmi osztályban az egyes emberek.
Az előző hetekben megismerkedtünk a 19. század végi, 20. század eleji Európa társadalmi és politikai felépítésével. A körülmények felmérése után kezdtük górcső alá venni A napfény íze című drámát.
Valamint e tudás alapján lett érthetőbb, hogy a történet egyes karakterei miként reagáltak a körülöttük zajló történelemre. Gusztáv ugyan csak mellékszereplő, de ő képviseli a radikális vonalat. És mivel a 20. század első évtizedeiben gyors egymásutánban következnek a különböző forradalmak, majd az újabb és újabb pártok, amelyek rövid ideig birtokolják a hatalmat, Ignác testvére emigrál. Csupán idős korában kerül vissza a cselekménybe, amikor a második világháború után hazatér. Akkorra már csak Iván él, apját, Ádámot elveszítette.
Míg Ignác boldogan élte volna végig az életét az Osztrák-Magyar Monarchiában, és a változások meg is keserítették élete végéhez közeledve, addig két fiából a másodszülött, Ádám a változó világban, tehetséggel megáldva, és az úri körökbe kerülve maradéktalanul meg akarta élni a magyarságát. Persze hiába keresztelkedett ki, hiába volt olimpiai bajnok, a nácik szemében ő is „csak” zsidó volt, és egy koncentrációs táborban lelte a halálát.
Történész vendégünkkel bővebben kielemeztük Sors Ádám viszonyát Magyarországhoz és egyben a saját zsidóságtudatához is.
A lágerből hazatérő Iván a nagyanyján kívül senkire sem számíthatott. Elvágták a gyökereit, és így megfosztották attól a tudástól is, hogy merre érdemes tartania a világban. Tökéletes alany volt ahhoz, hogy a Rákosi-rendszerben hitet és közösséget találjon, és persze munkát az ÁVO-nál, amit az ideológia is motivált.
Majd kiábrándulva a rendszerből saját erejéből találja meg a középutat, ami visszavezeti a régi Sonnenschein névhez, amelyet felvéve kicsit a felmenőihez is közelebb kerül.
Paár Ádám fontosnak tartotta, hogy A napfény ízét összevessük a Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy című életrajzi filmmel. Természetesen nem csupán a közös történelmi időszak miatt állította egymás mellé a két művet. Habár nem mellékes, hogy az a hullámzó antiszemitizmus, amely a múlt század fordulója környékén több évtizeden át zajlott, kétségkívül hatással volt hőseinknek a többségi társadalomhoz való viszonyulására.
Paár Ádám a 28. epizódban kiemelte, hogy bizonyos szempontból Ignác karrierjéhez hasonlít Dreyfus-é, hiszen mindketten a sztereotípiákkal szemben vállalnak magas beosztást szakmájukon belül. Ugyanakkor az igazi hasonlóságot Ádámmal találjuk meg. Mindkettejük nacionalizmusában, arroganciájában, amely szintén egymáshoz hasonlóan a származásukkal kapcsolatos elfojtott frusztrációból fakadt.
Paár Ádám, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa rámutatott több közös pontra Szabó István és Roman Polanski alkotásában. Továbbá vázolta azt a világot, amelyben Sors Ádámnak, és amelyikben Alfred Dreyfusnak boldogulnia kellett akkoriban.
A teljes adást meghallgathatják a fenti lejátszás ikonra kattintva. Kiemelt kép: Wikimedia Commons
2024. március 16., szombat 13:30
Műsorvezető: Timár Ágnes