Litvániát is megfenyegette Oroszország, szerintük jogilag kifogásolható az ország különválása – Interjú a litván nagykövettel, Vytautas Pinkussal
12/06/2022 16:06
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
Politikai akarat kérdese az orosz energiafüggőség felszámolása - jelentette ki a Klubrádiónak adott interjújában a litván nagykövet, Vytautas Pinkus. Elmondta, hogy náluk is veszélyhelyzet van, de egy oldalon össze van foglalva, hogy a kormány a háborús helyzetre való tekintettel konkrétan milyen intézkedeseket hozhat. És persze latolgattuk beszélgetésünkben a harcok kimenetelét is.
Litvánia reakciója erre nagyon egyszerű: no comment – mondja a Budapestre akkreditált nagykövet, Vytautas Pinkus.
Ráadásul ezt a Putyin pártjának, az Egységes Oroszországnak egyik képviselője jelentette be.
Igen, ez a félelemkeltés eszköze. Azt gondolom, ezt nem kell komolyan vennünk.
Három évtizeddel az ország függetlensége után azt kijelenteni, hogy nem volt jogilag megalapozott a különválás?
A három balti állam még a Szovjetunió összeomlása előtt lépett ki a szovjet államok közösségéből. Jelcin elnökkel pedig aláírás bizonyítja a két állam közti megállapodást a függetlenségről. Ez fenyegetés, és tényleg nem tudok mást mondani, mint azt, hogy értelme sincs kommentálni.
Nem tartanak attól, hogy ez a háború kiterjesztésének az előjele? Hisz mindig ezzel fenyegetőzik a Kreml!
Ez egy olyan fenyegetés, amelyik nem feltétlenül Litvániának szól. Közülünk bárkire vonatkozhat. Erre csak az lehet a válasz, hogy bebizonyítjuk, erősebbek vagyunk Oroszországnál és együttes ellenállást tanúsítunk. Mi már megtanultuk a leckét Grúzia után és a Krím annektálásakor. A háború brutalitása mindannyiunkat váratlanul ért. Pontosabban az, hogyan fordulhat elő ilyen a 21. században. Sőt, azt tapasztaljuk, egyre brutálisabb és egyre több a civilek ellen elkövetett háborús bűn. Hogy mi vezetett idáig? Azt a hibát követtük el mindannyian, hogy alulbecsültük az oroszok fenyegetését.
Ugyanakkor önök mindent elkövetnek azért, hogy egyrészt segítsenek Ukrajnának, például az elsők között vannak, akik nem importálnak többé orosz olajat.
Nézze az energiabiztonság kérdése nálunk gyakorlatilag a 90-es évektől fontos és megoldandó feladat. Természetesen nem az volt a célunk, hogy teljesen kiiktassuk az orosz energiát a rendszerünkből, hanem az, hogy fokozatosan diverzifikáljunk. Folyamatosan állunk át az alternatív energiaforrások felhasználására. 2014-ben megépítettük a magunk LNG-terminálját. Megjegyezném, hogy az általunk feldolgozott olaj 80%-a Oroszországból érkezett korábban. Még tavaly is. Azóta viszont felkutattuk a lehetőségeket, és most már több helyről szerezzük be az olajat. A háború azonban gyökeresen megváltoztatta a hozzáállásunkat, mert nem akarunk pénzt küldeni Oroszországnak, amelyből finanszírozza agresszív harcát Ukrajnával szemben. Ez a kormány egyértelmű politikai döntése volt. De meg kell mondjam magának, hogy még magáncégek, például az Orlen-Lietuva is úgy döntött a háború kitörése után, hogy nemet mond az orosz olajra.
Mi a helyzet a gázellátással. Ott is egykettőre bejelentették, függetlenednek.
A gázipari üzemek állami tulajdonban vannak, és nemcsak mi, hanem a lettek és az észtek is – mi hárman – úgy döntöttünk, hogy áprilisban felfüggesztjük a teljes gázimportot. Az tény, hogy Litvániából Kalinyingrádig még szállítunk gázt, de az csak annak a térségnek az ellátására van, mert a kalinyingrádi enklávé nem tudja másképp megoldani az ellátást. Abból a gázból mi viszont nem veszünk ki semmit. A villamosenergia viszont ennél azért bonyolultabb, mert még technikailag össze vagyunk kötve az egykori szovjet hálózattal. De ezen a téren is számos lépést tettünk, hogy az uniós rendszerekkel legyünk a jövőben véglegesen összekapcsolva.
Tehát ha jól veszem ki a szavaiból, akkor először azt a politikai döntést kell meghozni, hogy honnan szerezzük be az energiát. Akkor a magyar kormány indoklása, miszerint ez nem oldható meg csak nagyon hosszú átmenettel (5-6 évet kért a kormány), nem feltétlenül állja meg a helyét.
Az átállás valóban nem oldható meg egyik napról a másikra. De az valóban igaz, hogy politikai döntést kell erről hozni. Persze hozzátenném, hogy a társadalom hozzáállásán is sok múlik. Hisz a lakosságnak kell többletet fizetni az átállás idején. De azt biztosan állíthatom, hogy amint kilép az ember a piacra, ahol szabadverseny van, az átmeneti állapot is megszűnik, és a lakossági terhek is csökkennek.
Emellett önök fegyvert is szállítanak Ukrajnának, amit Magyarország megtagadott.
Ebben a kérdésben nagyon határozott álláspontot képviselünk. Teljes mértékben meg tudjuk érteni az ukránok álláspontját. És úgy gondolom, hogy ők most nem csak a saját szabadságukért harcolnak, hanem mindannyiunk szabadságáért. Mármint egész Európa szabadságáért is. A háborút csak úgy tudjuk megállítani, ha segítünk Ukrajnának győzni. Nekünk elég limitált a katonai és védelmi kapacitásunk, de még a háború előtt, február elsején elmentünk Ukrajnába, hogy megbeszéljük a kollégáinkkal, hogy mire van szükségük, miben tudunk segíteni, felmértük a helyzetet.
Látva ugyebár az orosz csapatok felsorakozását a Donbasz térségben az ukrán határon túl.
Igen. És célzottan rákérdeztünk a segítségre. S ha más országok is hasonlóképpen segítenek, márpedig segítenek, akkor közelebb kerülünk a győzelemhez.
Magyarország ebben éppenséggel nem segít, mert még átszállítani sem engedi a fegyvereket. S ez nemcsak Ukrajnának rossz, de az ekörül kialakult viták az európai egységet is bomlasztották.
27-en vagyunk egy közösségben, külön érdekekkel, problémákkal, és valóban nehéz kialakítani az egyöntetű álláspontot. Nagyon kemény harcok voltak, de talán ez az ára a demokráciának. Végülis megoldottuk nagy nehezen a hatodik szankciós csomag elfogadását és az orosz olajembargót.
De itt van már a hetedik szankciós csomag, és a külügyminisztérium jelezte, ha az orosz olajimportban nem engedtek, a gázban sem fognak.
Igen, mert az orosz gáztól való függőségünk még nagyobb, mint az olaj. Viszont egyszerűen ki kell tűzni a célt, hogy mit akarunk elérni a jövőben, és akkor menni fog. Akarunk energiafüggetlenséget az oroszoktól? Ha igen, akkor meg is lehet oldani.
Olaf Scholz német kancellár a napokban járt önöknél. Miért ment oda és mire jutottak?
Természetesen a legmagasabb szinten fogadták, és természetesen védelmi kérdéseket tárgyaltunk meg. A NATO keleti szárnyának megerősítése volt a cél. Egy zászlóalj van egyelőre nálunk, de a cél, egy dandár felállítása, tehát a mostani mintegy ezer katona háromszorozása vagy akár ötszörözése. És a légvédelmi rendszerünk NATO-s megerősítése is napirenden volt. Emellett itt vannak rotációban az amerikaiak is, szintén zászlóaljnyian, olyan 1500 katona. 2018-ban egyébként az összes parlamenti párt megállapodott abban, hogy a katonai kiadásaink nem lehetnek 2% alatt, sőt kitűztük, hogy 2030-ra elérjük a GDP 2,5%-át. Nos, a háború úgy hozta, hogy már az idén teljesítettük ezt a számot.
Gratulálok. Önöknél is kihirdették a háborús veszélyhelyzetet?
Igen, először az elnök, amit a kormány és a parlament is támogatott, és így június végéig meg lett hosszabbítva. Hathónaponként meg lehet hosszabbítani és feltehetően meg is fogjuk. Ugyan ijesztően hat maga a kifejezés, de nagyon tömören fel van sorolva a jogi eszközök listája, amellyel a kormány gyorsan és hatékonyan tud intézkedni. Mindössze egy oldalnyi ez a szöveg és tételszerűen le van fektetve, milyen esetekben alkalmazhatóak ezek az eszközök. Például az állami tartalék felhasználásának a módja, hogy mennyit lehet átcsoportosítani a menekültekre.
Hány menekültet segítenek?
Hatvanezret, közülük 20 ezer gyerek van, akinek biztosítani kell az oktatást. És azonnal. Tehát azonnal kell rá a pénz is.
Nálunk a veszélyhelyzet eddig valahogy másképp működött. De most hagyjuk is!
Ezek az intézkedések fel vannak sorolva tételesen, és teljesen nyilvánosak, és intézkedni csak a törvény előírásainak megfelelően lehet. Így szüntettük be például az orosz rádió-tv, valamint internetes propagandát, vagy tilos például Ukrajna elleni orosz szervezkedés, s erre vonatkozó gyülekezési jog gyakorlása.
Deziformációs hadjárattal ezek szerint önöknek is van dolguk?!
Én ezt másképp fogalmaznám meg. A litvánok elég rezisztensek már az orosz propagandával szemben. Az én nemzedékem nagyon jól emlékszik arra, hogy amit a tévében látunk, az nem egyezik a valósággal. Ez két külön világ volt és az ma is, mert a határ mentén azért ezek az adások foghatók, és épp ezért tiltottuk be őket. Az úgymond nyugati média nemcsak bemutatja a helyzetet több oldalról, de a véleményeket is több oldalról ismerteti. Az orosz műsorszórók csak egyoldalúan adnak hírt. S gyakran hazudnak és közük sincs a realitáshoz.
Ön hogyan látja most a háború állását? Vagy inkább úgy kérdezném, milyen vége lehet ennek a konfliktusnak?
Az egyetlen módja, hogy vége legyen, ha az oroszok maguk is ráébrednek arra, hogy nem tudják legyőzni Ukrajnát. Nos, akkor lehet leülni a tárgyalóasztalhoz. És jöjjön a diplomácia. És akkor fokozatosan vissza lehet őket szorítani az elfoglalt térségekből.
Donbaszban viszont egyre több területet hajtanak maguk alá az oroszok, már megint ott vannak Harkivban és az Azov tengeri átjáró biztosítva… Épp most tűnik úgy, erőre kaptak, és az ukránoknál is egyre több az áldozat.
Én továbbra is optimista vagyok. Az ukránoktól eddig is sok áldozatot követelt ez a háború. És az oroszok katonai fölénye megkérdőjelezhetetlen. Sok múlik azon, hogy továbbra is elegendő fegyvert kapnak-e az ukránok a Nyugattól, és időben. Az ukránok kitartóak, ezért bizakodni lehet az optimista kimenetelben. Képesek lesznek kiszorítani az oroszokat legalább azokról a területekről, amelyeket az utóbbi napokban foglaltak el.
Akkor maga sem ért egyet Kissinger volt külügyminiszterrel, hogy vissza kell térni a háború előtti területi megosztásra.
Ha odaadjuk a Krímet, akkor utána következik Ukrajna, s ha azt is, akkor jöhet bármelyik ország. Akkor újabb és újabb követelésekkel állnak elő. Hisz most is kihirdették, hogy mit akarnak. Hol lesz akkor ennek a vége? Talán figyelnünk kellene jobban arra, amit mondanak, és elhinni, amit akarnak – nyilatkozta rádiónknak Litvánia Budapestre akkreditált nagykövete, Vytautas Pinkus.
Az interjút a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.
2022. június 11., szombat 15:00
Riporter: Csernyánszky Judit
