Mértékegység: vicc

Korábban elkezdett témánkat folytattuk a 233.epizódban. A múlt héten a nem tudás vizsgálatával eljutottunk oda, hogy az nem létezik tudás nélkül, különben mihez mérnénk? Ebben az adásban azonban a tudást mértük. De nem IQ-teszttel, hanem viccel.

A humor befogadásának mértéke és módja ugyanis szintén alkalmas az intelligencia felmérésére. Professzor Lendvai Endrével, az MTA doktorával A vicc anatómiája című tanulmánya kapcsán arról beszélgettünk a többi között, hogy miként változott a verbális humor a kezdetektől. A Pécsi Tudományegyetem Fordítástudományi Kutatóközpontjának volt vezetője elmondta, a vicceket – bár sokan ezt feltételezik – nem egy-egy ember találta ki, hanem úgy fejlődött, mint a népmese. Körülbelül 200 évvel ezelőtt az anekdotából nőtte ki, pontosabban csökkentette magát. Ugyanis a vicc már rövidebb, frappánsabb és absztraktabb volt, mint elődje.

Hozzátette, a humor kezdeti körülményei és ideje már kevésbé ismert, de annyi tudható, hogy Platón és Arisztotelész is beszélt  már róla.

Lendvai Endre kiemelte, habár sokszor az egészen régi tréfákat, kabaréjeleneteket, vígjátékokat nem találjuk szórakoztatónak, a jelenlegi humor nem fejlettebb, csupán más. Azért sem fogjuk igazán átérezni a múlt század eleji vicceket, mert a világ volt más, amire reagáltak az emberek.

A beszélgetésből kiderült, manapság közel sem születik annyi vicc, mint a Kádár-korszakban, amikor vicclapok, kabarék szórakoztatták az embereket.

Egy új kutatásra hivatkozva a professzor elmondta, fontos tudni, hogy a vicc az emberi immunrendszer része. Védelmi funkciója van; miközben kritizálja a társadalomban észlelhető hibákat, ki is javítja azokat.

A műsorban Lendvai Endre professzor összehasonlította a verbális és a szituatív humort abból a szempontból, hogy milyen és mekkora rajongótáboruk van. Egyértelműen a szituatív nyert, hiszen az könnyebben értelmezhető. Az intellektuális humorhoz több alapismeret, magasabb műveltség kell. Hozzátette, a minőségi humornak két alkotóeleme van; a meglepetés és a kifinomultság.

Az MTA doktora kitért többek között a szóviccre, az abszurd humorra és az utánzáson alapuló tréfára is. Utóbbit minősítette a legbefogadhatóbbnak, ugyanis a vizsgálatok szerint, azt még 4-5 éves gyerekek is értik, sőt, gyakorolják. A verbális humorral általában 10-12 évesen kezdenek foglalkozni. Lendvai Endre elmondta, ha valaki humormentesen nevelkedett, akkor kevésbé fogja érteni, vagy ha érti is, szeretni az összetettebb vicceket. De, hangsúlyozta, kellő kíváncsisággal a humorérzék fejleszthető.

Még ha időről időre változik is a humor, abban biztosak lehetünk, hogy valamely formája mindig jelen lesz az életünkben. Manapság elsősorban a közösségi médiában jön velünk szembe például mémként. A mém szót Richard Dawkinsnak köszönhetjük, aki Az önző gén című könyvében használta először. A görög miméma, vagyis utánzás szóból alkotta, és arra használta, hogy rámutasson, az evolúció-elmélet kiterjeszthető a kultúra elemeire is.

A teljes adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.