Nádasdy Ádám, az örök optimista, aki kicsit olyan, mint egy bicikli
2/04/2023 14:45
| Szerző: Klubrádió
Nádasdy Ádám nyelvész, költő, műfordító, egyetemi tanár. Melegségét nyíltan vállalja, párjával jelenleg Angliában él. Az Élni jó vendégeként elmondta, hogyan hajtja a kíváncsisága mindig előre, miért szeret élni, akkor is, amikor éppen nem könnyű.
Nádasdy Ádám azt mondja, az élethez mindenekelőtt kíváncsinak kell lenni. Nem is nagyon érti az öngyilkosokat, hogy nem érdekli őket a holnap. Ő még a saját temetésére is kíváncsi lenne, kik lesznek ott, mit mondanak róla.
Pedig az öngyilkosságot közelről ismeri. Volt élettársával, Ivánnal tizenkilencévet éltek együtt, de a férfi depressziós lett és nem akart tovább élni. Nádasdy tudta, ez nem hisztéria a részéről, de hitt benne, hogy majd ő legyőzi a démonokat. Aztán eljött egy pont, amikor látta, mennyire menni akar, és nem akarta kínozni, ő is azt mondta, menjen.
Iván halálakor úgy érezte, szereti őt a Jóisten, mivel előbb kapta volna meg a sebtapaszt, minthogy megsérült volna. Iván távozása előtt néhány héttel megismerkedett egy fiatalemberrel, akivel komoly, bő másfél évig tartó szerelembe estek. Akkor is ezzel a férfival volt, amikor megkapta Iván halálhírét. Azóta azért azt is tudja, a gyászt nem lehet elkerülni, megspórolni, egyszer kibugyog, és akkor le kell menni mélyre, hogy utána onnan másszunk ki.
Örök optimistának vallja magát, még akkor is, ha éppen nem indokolt. Vallja, hogy mindig van valami, aminek lehet örülni. Most például annak, hogy tavasz van. A depressziót nem ismeri, időnként persze szomorú, kétségbeesett, vagy elkeseredett tud lenni.
Hiszi, hogy az is nagy életigenlés, ha valaki szereti a munkáját. Neki szerencséje volt, mert a szülei ugyan sokat dolgoztak, de nagyon szerették, amit csináltak. Anyai nagyszülei derűs, optimista emberek voltak, akik mindenen tudtak nevetni, tőlük sajátította el ezt a mentalitást.
Egyedül az intimitás hiányzott, ezért mint egy polip, igyekezett rátapadni az iskolában a többiekre. Nagyon bele tudott zúgni az emberekbe, és nem feltétlenül szerelmi módon, persze olyan is volt. De a legfontosabb mindig az volt, hogy valaki az övé legyen.
Istenről úgy tartja, ha sokan nagyon akarjuk, hogy legyen, akkor van. Azt mondja, ő nem teológus, szerinte egy falusi néni szintjén van a hite, de neki így jó. Neki megmutatta az Úristen, hogy ne ugráljon sokat, tudja, mit tud rámérni az emberekre. Fiatalon sokat sóhajtozott neki, mert úgy érezte, kiszúrt vele azzal, hogy meleg lett, a hátizsákjába egy követ is raktak. Ha a hiúság beszél belőle, akkor úgy látja, azért kapta a plusz terhet, hogy többet megértsen az életből, hiszen ha valaki túl könnyedén szökell, az nem annyira lát meg dolgokat.
Pár éve átesett egy komoly betegségen, voltak olyan napok, amikor nem sok jóval kecsegtették az orvosok. Túlélési stratégiából ezt a betegséget is úgy fogta fel, hogy haladni kell tovább. Azt mondja, ő egy kicsit olyan, mint a bicikli: egy bizonyos sebesség alá nem lehet menni vele, folyton taposni kell, különben eldől. Azóta nagyon dolgozik azon, hogy úgy érezze, nem történt semmi különös, nincs itt semmi látnivaló, menjünk tovább.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg.
2023 április 1. szombat 12.05
Műsorvezető: kadarkai Endre
