Sándor Pál annyira szereti az életet, hogy gyűlöli a halált

Sándor Pál azt mondja, nyolcvan éves kora után furcsa összegzés alakult ki benne. Arra jutott, hogy elképesztően jó élete volt és lesz. Imádja az életet és ezért az élet is szereti őt. Nem tudja, mi a titok, neki is minden rejtély, csak próbál ennyi évtized után kihámozni bizonyos dolgokat.

Azt mindenképpen fontosnak tartja, hogy megbecsüljük a kis jókat. Amikor pedig rossz történik, nem akad el, ezeket is természetesnek veszi. Úgy véli, a rossztól még jobb lesz a jó. Szerinte a boldogsághoz elengedhetetlen, hogy tudomásul vegyük, milyenek vagyunk. Szereti magát, az összes rossz tulajdonságával együtt. Fontos állomás volt, amikor tizenhárom évesen egy buliban mindenki egy számmal ellátott, szívalakú kitűzőt viselt, és az alapján lehetett egymásnak üzengetni. A rendezvény után mindenki dicsekedett a neki érkezett bókokkal, ő egyet sem kapott. Ezután nézte meg magát először úgy igazán a tükörben, és tetszett magának. Elfogadta, és magabiztosnak, érdekesnek tartja magát.

A nők mindig is nagyon fontos szerepet töltöttek be az életében. Nem a testiség volt az elsődleges számára, hanem a másik szeretetének, szerelmének az elnyerése. Azt mondja, mindenre képes volt azért, hogy szeressék. Nyilván kapott pofonokat, sokszor szenvedett, és tett olyat is, amit nem kellett volna. Ezeket is úgy éli meg, mint az utazásokat: sok helyen járt, ami töltőanyagot jelent számára és segít, hogy szeresse az életét.

A saját értékrendje szerint semmi olyat nem követett el, ami túlment volna azon a határon, amit megengedhet magának. Nem a világ, nem egy illemkódex, hanem saját maga szabályai szerint. Könnyen el tudta magában rendezni a kudarcokat is. Amikor például rájött, hogy nem sikerült egy film, amit készített, először összeszorult a gyomra, aztán elátkozta a pillanatot is, amikor belefogott, majd szép lassan feloldódott benne a dolog. Hamar rájött, hogy nem lehet mindig jó filmet csinálni, olyan nincs.

Meg kell tanulni együtt élni a hibánkkal, mulasztásainkkal is. Még nem volt olyan, amit ne tudott volna elfogadni, feldolgozni. Azt vallja, hogy nincs menekvés saját magunkból, ezért békében kell élni önmagunkkal.

Annyira szereti az életet, hogy gyűlöli a halált. Egyszer kitalálta, hogy százhat évig fog élni, muszáj betöltenie. Egyszer Görögországban állt egy nagy sziklán, miközben a hatalmas napkorong lement a tengerbe. Akaratán kívül elindult a szikla szélére és a napba nézve belelátott a mindenségbe. Ez az élmény nagyon megváltoztatta, minden hiányzó láncszem a helyére került benne, azóta még nagyobb biztonságban érzi magát.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg, de megnézheti a YouTube-csatornánkon is. Feliratkozott már rá?