Sargentini utóda: Aggályos volt Macron véleménye Orbánról, nem lehet várni a jogállami meghallgatással

Nagy változást hoz az új német kormány az Európai Unióban a jogállamiság megkövetelésének kérdésében – mondja Daniel Freund, a Zöldek német európai parlamenti képviselője. A koalíciós tárgyalásokon erről külön egyeztettek már az elején is, és végül a három párt abban meg is állapodott, hogy sokkal keményebben fognak fellépni a jogállai normák megsértése miatt, és a korrupciós ügyek feltárásban, illetve szankcionálásában. Ennek egyébként máris látható jelei vannak, hisz a korábbiakhoz képest máris szigorúbban lépett fel az Európai Bizottság, tekintve a Lengyelország elleni büntetést, azt, hogy a Covid-válságkezelésre fordítandó felzárkózási alaphoz nem juthat hozzá Lengyelország. A német koalíciós kormány ugyanis egyértelművé tette, ahol nem tartják magukat az uniós jogszabályokhoz, amelyik országban az igazságszolgáltatás nem teszi a dolgát, és nem csap le a korrupcióra, ott nem lehet kiutalni a támogatásokat. Ennek Lengyelország és Magyarország esetében már meg is vannak a következményei. 

Magyarország felzárkózási alapprogramját, a pénzek felhasználásának tervét nem fogadta el a bizottság, és újat nem írt a magyar kormány.

Igen, az én értelmezésemben az történt, hogy a magyar kormány egyszerűen befejezte a tárgyalásokat az Európai Bizottsággal a helyreállítási tervről, annak ellenére, hogy a bizottság számos módosítási javaslatot tett a terv elfogadása érdekében, azonban minden jel szerint ez nem állt érdekében a magyar kormánynak.

Ön a Zöldek képviselője abban az európai parlamenti munkacsoportban, amely a Konferencia Európa jövőjéről (Conference on the Future of Europe) című gigantikus vitasorozat kapcsán létesült. A konferenciába nemcsak a tagországokat, hanem a lakosságot is bevonják, hogy az Unióban megingott bizalmat helyreállítsák.

Most készült el az a kérdőíves összesítésünk, amely minden tagország minden korosztályának az állampolgárait reprezentálja. Ezek alapján igencsak ambiciózus, 39 pontból álló javaslatsorozat állt össze, amely az Unió alkotmányának helyreállítását sürgeti, amit szerintük 15 éve nem tart be a közösség. Azt sérelmezik, hogy nagy pénzösszegek jutnak el érdemtelenül bizonyos helyekre, ahol az alapvető jogokat nem tartják be, és ezen különösen például a sajtószabadságot, a kisebbségekkel szembeni bánásmódot, az igazságügyi rendszer működésképtelenségét értik.

Mintha a magyar kormányról, Lengyelországról és Szlovéniáról beszélnének. Szóval ennyire direktben haragszanak ránk az uniós állampolgárok?

Nem feltétlenül Önökre haragszanak, így nincs nevesítve, de általában véve az állampolgárok azt szeretnék, ha ügyüket megfelelően kezelnék a bíróságok, ügyészségek, ha nem lennének visszaélések. Nem tűrik, hogy a saját befizetett adójukat – szó szerint – mások ellopják. Nem akarják, hogy azoknak a politikusoknak a zsebébe vándoroljanak a támogatások, akikről a jelen pillanatban tudomásunk is van.

Orbán Viktor nem egy itthoni beszédében mutatta már be a saját Európa-vízióját, többek között azt állítva, hogy az Unió birodalmi elveket hirdet, hogy szuperállamnak tekinti magát, és bünteti a tagállamokat. A Szovjetunióhoz is gyakran hasonlítja.

Valóban, nemcsak beszédeket tart erről, hanem számos európai újságban megjelenttette elképzeléseit, a legnagyobb német újságban, a Bildben is egy egész oldalon hirdette magát. Ráadásul kifejezetten tiltakoznak az ellen, amit arról írt, hogy az állampolgárok által választott Európai Parlamentet ő megszüntetné. Szerinte a nemzeti parlamenteknek kellene delegálniuk törvényhozókat.

Érthető álláspont a kétharmados fideszes magyar parlamenti többség ismeretében.

Épp ezért szeretném őt meghívni egy nyilvános vitára, hogy lássa, a többség ellenzi az álláspontját. De arról is meg kellene győzni őt, mit jelent a klímaválság, hogyan érhetjük el, hogy a nagy cégek – Amazon, Volkswagen és hasonlók – befizessék a profitjukkal arányos adójukat. Hogy vitatkozzunk arról, miként védhetjük meg értékeinket és világszemléletünket is olyanoktól, mint Kína vagy Oroszország. Ezekkel csak együtt vehetjük fel a harcot. Nincs itt szó semmilyen gonosz birodalomról, ahogy ő ezt tálalja, se szuperállamról. Mi együtt vagyunk erősek. Ezt fel kellene ismernie, és nem csak a saját érdekeit kellene képviselnie.

Németország EU-n belüli túlsúlyától is fél.

Mi csak 20%-os szavazati arányt jelentenünk, a Tanácsban is. De hát vegyük észre, nem tudunk egységesen fellépni például az ujguroknak létesített koncentrációs táborokkal szemben, a közel-keleti kérdésekben sem, sorolhatnám tovább – épp Magyarország miatt, mert blokkolja a közös nyilatkozatokat. Ez nem mehet így tovább!

Küldött már meghívót Orbánnak?

Sajnos nemcsak rajtam múlik, hanem a Future of Europe vezetőségén, akik eleve nem akarnak politikust meghívni, de továbbra is rajta leszek, mert itt az ideje. A globális problémákat, mint amilyen a migráció, az adózás, nem lehet egység nélkül megoldani.

Orbán azt mondja, egyre többen állnak mellé az Unió külső határainak megvédése kérdésében, és ebben is igaza volt.

A konzervatívoktól a baloldalig a nagy többség azt mondja továbbra is, hogy közösen kell vállalni a migrációs terheket, nem lehet kitenni csak azokat az országokat a megpróbáltatásoknak, amelyeket földrajzilag sújt az illegális bevándorlás. Védenünk kell a határokat, de nem hagyhatjuk vízbe fulladni, éhen halni vagy megfagyni azokat, akik egy rezsim elől menekülve keresnek politikai menedékjogot. 450 millió állampolgárunkkal és gazdaságunkkal a világ leggazdagabb kontinense vagyunk, nem engedhetjük magunknak meg, hogy ne segítsünk a rászorulókon.

Orbán kifejezésével élve, akkor a német kormánnyal együtt ön is migrációpárti?

Igen. És büszke vagyok arra, hogy ez a választási kampányban is hangsúlyos téma volt. A konzervatívok jelentős része is azt mondja, az elöregedő társadalmunknak szüksége van a bevándorlókra. Ha nem akarjuk, hogy összeomoljon a gazdaság, a német nyugdíjrendszer, akkor szükségünk van arra, hogy pótoljuk a hiányzó munkaerőt. Szerintem számos uniós országban ugyanez a helyzet.

Orbán szerint Magyarországon nem – zárjuk le a lezárhatatlan témát Daniel Freunddal, a Zöldek európai parlamenti képviselőjével, a magyar ügyek szakértőjével.

Önt, mint a magyar ügyek ismerőjét, jogállamisági jelentéstevőt és mint franciát is kérdem arról, Ön szerint is barátinak tűnt az Orbán-Macron-találkozó? A francia elnök eredményt akart felmutatni, elvégre Önöknél is elnökválasztás lesz tavasszal – ezt már Gwendoline Delbos-Corfieltől, az Unió magyar raportőrétől kérdeztük.

Vegyes érzéseim vannak, de különösen aggályos volt számomra a találkozót felvezető véleménye, miszerint a magyar kormányfőre, mint politikai ellenfelére tekint Macron. Pedig azok alapján, amilyennek megismertük Orbánt, ennél sokkal súlyosabb megítélés alá kellett volna esnie. Ráadásul partnerének is nevezte. Értem én, szüksége van Orbán támogatására az atomenergia pozitív megítélése szempontjából, és ebben bizton számíthatott rá. Meg is kapta.

A magyarok bizonyos része számára viszont rosszul jön át Macron üzenete, hiszen egy túlárazott orosz beruházásról beszélünk, amikor az atomenergia támogatásáról és Paks II.-ről van szó. 

Igen, ebben hamiskártyás az elnök, mert ehhez Franciaország érdeke is fűződik. A francia atomenergia-ipar gazdasági érdekei ezt kívánják meg, és nálunk továbbra is nagy hatalom van a kezükben.

Mi a helyzet a jogállami ügyekkel, a 7-es cikkely elindításával, ami még az előző jelentéstevő, Judith Sargentini idejében kezdődött el, és most a szlovén elnökség alatt nem történt változás az ügyben?

Ebben a pillanatban csak azt látjuk, hogy a francia elnökség legelején lesz lengyel jogállami meghallgatás, de a magyar nincs tervbe véve. A hétvégén a lengyel és magyar raportőri csapattal levelet küldünk a francia elnökségi vezetésnek, hogy nem lehet várni a magyar meghallgatással, mert márciusban már túl közel lenne a meghallgatás időpontja a magyar választásokhoz. Ha februárban az Európai Tanács nem dönt erről, akkor bajban vagyunk, mert kitolódhat júniusra, de az már a francia elnökség vége, és akkor csak mossa majd kezeit a francia vezetés.

Vera Jourová bizottsági alelnök viszont az EU-ügyi miniszterekkel tárgyalt a héten és kifejezetten a magyar jogállamiságról, és a 7-es cikkely gondjairól.

Sajnos erről mi nagyon kevés információt kapunk, a leiratot sem adják ide. Szomorúak vagyunk, hogy a szlovén elnökség a hivatalos meghallgatást nem intézte, a minapi miniszteriális tárgyalás sokkal inkább csak informális, mint hivatalos volt. Azt viszont látjuk, hogy Vera Jourová, Didier Reynders igazságügyi biztos valamint az elnök, Ursula von der Leyen valóban komolyan gondolja, semmilyen pénz nem mehet oda, ahol nem teljesítik az elvárásokat. Látjuk, a magyar kormány már nem is tart igényt a Covid-segélyre, inkább kínai kölcsönökre áhítozik. ÉS ha Orbán megnyeri a választásokat, akkor minden marad a régiben.

Ha az ellenzék nyerne, milyen lépeseket lát előre a 7-es cikkely és az uniós alapok visszanyerése szempontjából?

Ha így lenne, akkor a felzárkóztatási alapokhoz is hozzájuthatna visszamenőleg az új kormány, amennyiben új költségvetési tervet tesz le az asztalra. És ha a korábbi jogállami kifogások nem állnának fenn, mert az új kormány tiszteletben tartaná az uniós értékrendet, akkor a 7-es cikkely szerinti eljárás is megszűnne természetesen. Ami azt is jelentené, hogy a következő költségvetési ciklusra terezett pénzek is maradéktalanul megérkezhetnének Magyarországra.

Januárra várható az Európai Bíróságnak a magyar és lengyel állam által, a jogállami mechanizmust megkérdőjelező keresetére vonatkozó ítélete is. Mi várható ebben az esetben? Hisz a bíróság minden bizonnyal elutasítja a magyar kifogásokat.

Ebben az esetben az Európai Bizottságnak meglesz a jogalapja arra, hogy a Tanácsot utasítsa az uniós alapok részleges vagy akár teljes megvonására, utóbbi azért szerintem túl durva lenne. Erre a verdiktre hivatkozva mi, a parlament is nyomás alá helyezzük a Bizottságot.

Mi az érzése? Meg fogja lépni ezt az EB még a választások előtt?

Igen, azt gondolom, többször is mondta, hogy már csak a bírósági döntésre vár. Remélem, be is tartják a szavukat. Ugyanakkor attól tartok, hogy ez a folyamat legalább 6 hónapot vesz igénybe – tájékoztatta rádiónkat a legfrissebb fejleményekről a 7-es cikkely ügyében Gwendoline Delbos-Corfield, az Európai Unió magyar jelentéstevője.

Az interjúkat a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.