Szerb János: Járkálj csak, gúzsbakötött!
20/08/2021 16:43
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Szerb János Járkálj csak, gúzsbakötött! című versét hallgathatják meg Györe Balázs író előadásában.
Szerb János a nemzetköti művelődéstörténetbe világhírű tibetológusként írta be magát. Amikor 37 évesen, 1988-ban a bécsi egyetem oktatójaként öngyilkos lett, csak közeli ismerősei tudták róla, hogy akadémiai pályafutása előtt, a hetvenes években számtalan verset írt. A rendszerváltás évében ezeket a verseket a nagy korszakos költő, Petri György rendezte sajtó alá, a Klubrádióban pedig először Belső közlés c. irodalmi műsorunk hét és fél évvel ezelőtti adásában hangzottak el fiatalkori barátja és pályatársa, Györe Balázs író felolvasásában. Ezek közül már itt, a honlapon is meghallgathatták az Egyetem tér, hajnali ½ 5, az Emlékezés egy különös nyáréjszakára és a Szerb János, 1975. máj. 31-én c. költeményeit. Ma, az államalapítás ünnepén a maga provokatív, neoavantgárd stílusában az alkalomhoz illő verset osztunk meg a hallgatókkal, melynek zárlata ugyanakkor durva, kvázi blaszfém trágárságot tartalmaz, ezért kérjük, csak akkor kattintsanak a fenti hangsáv lejátszás gombjára, ha fölkészültek erre az élményre.
Mint a róla szóló online beszélgetésből és annak adásba szerkesztett változatából kiderült, Szerb versei egyáltalán nem hülyéskedések, mint ahogy esetleg elsőre tűnne: valójában majdnem mindig a költészet egy-egy vetületének definiálása zajlik le bennük. A mától itt, a Klubrádió honlapján is meghallgatható verse – amelyet erre a linkre kattintva el is olvashatnak – igazi budapesti helyzetjelentés, melyben a Kádár-kor „lépcsőházi” miliőjét és az arra adott reflexió meddő, torz ellehetetlenülését fogalmazza meg, egy „valódi” költőnél sokkal nyersebb, keresetlenebb szavakkal: a paprika ára, a szalámi hiánya, az ’56-os forradalom eltiprásába való beletörődés és a pályatárs, Tandori Dezső éles és az okára látszólag nehezen visszavezethető – de a korszak értelmiségi magándiskurzusainak légkörébe pompásan illeszkedő –, utalásszerű megbírálása nagy ívű groteszkségben csúcsosodik ki, mellyel a szerző az ország területét a Trianon előtti méretére, a Mátra csúcsait pedig hatalmasra növeszti.
A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg.
