Szőcs Géza: Indián szavak a rádióban
13/06/2020 20:49
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A költészet napjától a karanténidőszak végéig a Klubrádió honlapján minden nap közzétettünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. A sorozat ezen a hétvégén véget ér, hétfőtől élő vendéggel várja önöket a műsor új adása. A mai, utolsóelőtti alkalommal Szőcs Géza Indián szavak a rádióban című ikonikus jelentőségű versét hallgathatják meg Göndör László színművész előadásában.
Az egyik legerősebb élő magyar költő, Szőcs Géza egyik újabb keletű versét már meghallgathatták itt a Klubrádió honlapján is, amikor számos másik különlegesen érdekes versét is a hallgatóink, illetve olvasóink figyelmébe ajánlottuk. A mától a honlapunkon is meghallgatható, Indián szavak a rádióban című költeménye talán a legismertebb Szőcs Géza-vers.
A műremek annak idején az egész szocializmus alatti demokratikus ellenzéki ellenállás lírai jelképe lett. Mint Szőcs számos méltatója kiemelte, az idő tájt költészetének páratlansága abban állt, hogy a diktatúra elnyomásának élményét tudta egyedi érzékkel versbe önteni. Ezt fogalmazza meg a mától itt is elérhető költemény, amelyet a Táp Színház művésze, Göndör László olvasott föl a Belső közlés című irodalmi műsorunk számára a magyar kultúra napja alkalmából készült adásban. A vers keletkezéséről további fontos adalékokat olvashatnak a cikk legalján, a költemény szövegesen is olvasható változatának lábjegyzetében.
A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. Címlapi képünkön Tom Lantossal látható Szőcs Géza. Szerző: Csomafáy Ferenc/Wikipedia
Lejátszó melletti kép: Csigó László fotóművész/Wikipedia; Szőcs Géza fényképe a Szép Versek című antológiában (megjelenés éve: 1988), a kép köteten belüli sorszáma: 54
A vers írott változata:
Indián szavak a rádióban
William Least Heat Moon költőnek*
Az indiánok nem hagynak cserben minket.
Mások igen, de ők nem hagynak cserben minket.
Ha tudták volna, mi is lesz Segesvárnál
– dehát nem tudták, mi lesz Segesvárnál –
biztosan eljöttek volna ők is,
egyesek tudták volna, hogy jönnek ők is:
Bem apó, jönnek az indiánok, mondták volna,
egy reggel Bem apónak ezt mondták volna:
a Bering szoroson át
a Bering szoroson át
indián lovascsapat érkezik,
áttör egész Szibérián,
átvágja idáig magát
segítségünkre jő –
az őrnagy urak így beszéltek volna,
csákójukat a magasba dobálták volna.
Indián testvérem, nekünk már rezervátumunk sincsen.
Gettó, bantusztán, rezervátum jól fogna sokszor, egyik sincsen.
Összeverődik a törzs a cukrászdában,
sokáig ácsorgunk a cukrászdában.
Kisasszony, ne sajnálja azt az indiánert.
Így szólunk s magunkban azt gondoljuk
de magunkban igazán azt gondoljuk:
egy napon néhány indián
a Bering szoroson át
akármilyen szoroson át
segítségünkre jön majd
segítségünkre jő majd,
átvágja hozzánk magát.
Az indiánok nem hagynak cserben senkit.
Az indiánok nem hagynak cserben minket.
*Könnyebb megérteni az ajánlást, s magát a verset, ha tudjuk, hogy a Budapesten tartott Kulturális Fórum 1985. november 15-i ülésén William Least Heat Moon indián származású író, az amerikai küldöttség tagja, részletes felszólalásban ismertette Szőcs Géza helyzetét. Elmondta, hogy értesült róla: Szőcs Gézát házi őrizetben tartják és a lakásra felvigyázó rendőrnek utasítása van rá, hogy ha a költő leül az írógéphez, tépje ki a papírt a gépből. Moon felszólította a román kormányt, hogy a költőket tekintse nemzeti kincsnek, a jelenlevő küldötteket pedig arra kérte: a hallgatásra ítélt írók nevét tegyék ismertté mindenhol, ahol megfordulnak a világban.
A következő ülésen Moon ironikus hangon válaszolt Hajdu Győző romániai delegátus felszólalására, aki Szőcs Géza „barátjának” nevezte magát és arról igyekezett meggyőzni a hallgatóságot, hogy az erdélyi magyarság jogegyenlőségnek örvend Romániában.
A Kulturális Fórumon elhangzottakról Szőcs Gézát olyan barátai tájékoztatták, akik a rádióból követhették nyomon az eseményeket: ezért utal a vers címe a rádióra.
