Túlterhelés - Józsa Márta jegyzete
1/10/2023 12:01
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
És minthogy a sajtótermékek legtöbbjét már nem az újságosnál vesszük, és, mint jól érzékeljük, nem is az éteren át hallgatjuk, hanem az interneten, új módszereket kell bevetni ahhoz, hogy ne a saját bőrünkre menő kormányzati gazdasági kalandorkodásról beszéljünk.
Most, hogy valahogy el kellene kenni, hogy a jegybank a pénzügyminiszternek, gazdaságfejlesztési megmondóember mindenkinek, vagyis mindenki mindenkinek farkasa, és körbe is ér az egymásra mutogatás. Valahogy el kellene kendőzni a sokak által oly régen megjósolt abszurd kormányzást. Én emlékszem még arra, hogy a kétezres években mennyit röhögtünk az állandóan bejelentett száz napos, meg száz lépéses programokon, hát annak se lett jó vége, itt meg már jócskán okulva az elődök hibájából hétfőről keddre nem lehet megjósolni, hogy mi kerül bele nagy titokban a közlönybe. Mondjuk olyasmi, hogy valójában már nem is kell betartaniuk a környezetvédelmi törvényeket a nagy szennyezőknek, majd megoldják a hatóságokkal okosba’. Szemlátomást a miniszterelnök is okoskodik, avagy mi a fenének menne köteg húszezressel a markában egy Bakáts utca házba. Mi az, amit a sameszaival nem tudott megoldatni a minap önnön kezűleg megemelt fizetéséből a köztudottan vagyontalan alkalmazottunk.
Felteszem, hogy nem a TikTokon vásárolt rajongótáborát fizette ki kápéval, amúgy is úgy tudni, hogy általában nincs is nála ilyen, hiszen ezt csak az egyszerű földi halandók által használt fizetőeszköz. Talán két éve volt, hogy elment az újságoshoz, és bevásárolt ellenzéki lapokból, azt demonstrálandó, hogy Magyarország maga a sajtóparadicsom, lám, itt még őkegyelmét is szabadon lehet szidni. Akkor az volt az akció apropója, hogy a Riporterek Határok Nélkül 2021-es a sajtószabadság ellenségei című listájára felkerült a magyar kormányfő is, többek között Putyin, Kim Dzsong Un, Erdogan, Lukasenka vagy Bolsonaro dicsőséges társaságában.
Őfőméltósága akkor még a készpénz ellensége volt, vagy legalábbis nem tartott ilyesmit magánál, a gondosan megkomponált rutinos sorosozást sem nélkülöző felvételen ugyanis a fizetés aktusa hiányzott. Anélkül sétált ki az újságos pavilonból. Nem baj, kicsire nem adunk, pláne nem egy olyan országban, ahol egy középkategóriás értelmiséginek is alaposan meg kell fontolnia, hogy hány lapra, könyvre, színházjegyre telik egy hónapban. Hány, a kormány által ellehetetlenített műhelyt, folyóiratot, rádiót támogat. Az azonban látszik, hogy sok minden változott mára, a miniszterelnök bátran pörgeti az utcán a lóvét, mint egy dörzsölt nepper, és közben azon elmélkedik, hogy hát ezektől a sajtótermékektől meg kell védenie a szuverenitást.
És minthogy a sajtótermékek legtöbbjét már nem az újságosnál vesszük, és, mint jól érzékeljük, nem is az éteren át hallgatjuk, hanem az interneten, új módszereket kell bevetni ahhoz, hogy ne a saját bőrünkre menő kormányzati gazdasági kalandorkodásról beszéljünk. Hanem az ország újabb hősies hadakozásáról, amely szájkosarat és/vagy bilincset ígér azoknak, akik külföldi forrásból igyekeznek kipótolni azt a semmit, amit a kormány biztosít a független sajtónak. Azaz dehogy semmit: ahol még ez sem megy, ott az állandó, úgynevezett túlterheléses támadás próbál meg elhallgattatni minden szuverén hangot. Hát, gondolkodhatunk, most merre evickéljünk. Hogy egy Soharóza-sorral zárjam: cápa él a víz alatt és úgyis mindjárt megharap.
