Ungváry: Nem a szuverenitás, a becsület veszett el a német megszállással

Olyan ország, amely teljesen szuverén, senkire nem kell tekintettel lennie, ha politikai döntéseket hoz, nincsen, még a nagyhatalmaknak is szembe kell nézniük valamilyen szintű korlátozással – jelentette ki a történész az Esti gyorsban. Ha azt nézzük, miben mondhatott ellent Horthy Miklós a német félnek, Ungváry Krisztián szerint elég sok ilyen ügyet találunk. Például, hogy váltsa le X vagy Y tábornokot – nem tette meg. Nevezze ki Imrédy Bélát miniszterelnöknek – nem volt hajlandó. Miután a vidéki zsidóságot elhurcolták, megtagadta ugyanezt a budapesti zsidók esetében, sőt, amikor felmerült, hogy a németek saját erőket is bevethetnek, Edmund Veesenmayer, a náci Németország magyarországi megbízottja közölte, hogy ebben a németek nem vesznek részt, ezt a magyaroknak kell megoldaniuk. Ungváry Krisztián úgy összegezte: arról nem beszélhetünk, hogy az ország teljesen elvesztette volna a szuverenitását.

Hogy miért Imrédy Bélát pártolta Veesenmayer? Egyrészt Imrédy gazdasági szakember volt, aki német szempontból racionálisan szemlélte a helyzetet (természetesen nem volt racionális, hiszen hitt a német győzelemben, ami 1944 márciusában már nem volt realitás), másrészt nem volt erős a mezőny németek mellett kitartó politikusból, aki vállalja is ezt arccal és névvel. Aki szóba jöhetett még, az vagy erélytelen báb volt, mint Sztójay Döme, vagy nem teljesen beszámítható, mint Szálasi Ferenc.

A történész hangsúlyozta: a becsület elvesztésének a napja volt március 19. bizonyos emberek részéről. Horthy Miklóst és a keresztény középosztály azon része ide sorolható, aki hajlandó volt továbbra is kollaborálni, de az is elvesztette a becsületét, aki saját szomszédjának javaira szemet vetett, ebből részesült, és több százezer ilyen ember volt.

Címlapi kép: A német megszállás áldozatainak emlékműve a Szabadság téren (MTI fotó/Bruzák Noémi)