A hatalom megalázó módon minden fideszest egyházához elkötelezett, mélyen vallásos személyként törekszik beállítani, a Fidesszel szembenállókat viszont hamis, bántó sztereotípiával dühödt antiklerikálisoknak nevez.

"Ha pedig a jövőről van szó, azt bizony senki nem olvasta, úgyhogy nincs ok az optimizmus feladására. Vagy az aggodalom sutba dobására" – Arató András Török Gábor, a NER jövőjéről szóló jóslatát vette górcső alá.

"Mindeközben Irán – izraeli katonai szakértők gyanúja szerint nem csekély orosz segédlettel – a Hamász legnagyobb fegyverszállítójává lett."

2000 óta (2011 kivételével) minden évben összejön, a pályázók nem lankadnak, csak a támogatók. Kár lenne, ha megszűnne, mert jól jelzi, a reklámcélú plakátok üzenetei és a képzőművészeti igényesség nem szükségszerűen vannak egymással kibékíthetetlenül ellenséges viszonyban.

És azt is belemondta a Hanyatló szemébe, hogy nálunk tombol a média szabadsága. Csupán közhelyes szerénysége miatt nem említette ennek egyik döntő bizonyítékát: mutassanak nekem még egy országot, ahol a miniszterelnök az ő rádiójában minden pénteken szól az alattvalóihoz. És akkor az anyagiakról nem is beszéltünk: az adófizetők pénzéből a világon sehol nem áldoznak annyit a sajtóra, mint nálunk.

Sajnos Soltész Miklós azt nem látszik tudni, hogy az Úr angyala a bebörtönzött apostolokat kivezette a börtönből, s mondá nekik: "menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, s hirdessétek ennek az életnek az igazságait".

Pedig a kormányunk igen nehéz körülmények között, az ellenség tengere által körülvéve ügyködik a nemzet rózsás jövőjén, de nem kell aggódni, szürke állományban jól állunk, amit nemcsak a Nobel díjasok sora jelez, hanem jól látszik, a vezérkar nem hagy egyetlen nagy elmét sem parragon heverni.

Próbáljuk elmondani a hazánkat barbár vidékké letaroló vadaknak, hogy törvényes keretek között azt teszünk a saját pénzünkkel és munkaerőnkkel, amit csak akarunk, s arra a törvényes célra ajánljuk fel mindkettőt, amire kedvünk kerekedik. A tankerületek irányítói, a Klebelsberg Központ vezetője vagy a rendőrminiszter kizárólag saját pénzének elköltéséről rendelkezzék, de a mi magánadományainkról és felajánlásainkról sürgősen vegyék el a piszkos mancsukat!

Nem értenek hozzá, hiszen nem látták, amit "makrogazdasági nézőpontból" látniuk kellett volna, s amit Parragh meg az Iparkamara már 2019-ben látott, hogy tudniillik elindult egy inflációs nyomás, a nyersanyagárak, a zöld átállás, stb., s abban a pillanatban, ha elindul egy erőteljesebb kereslet, az föl fogja hajtani a inflációt.

"Az agresszort sosem szabad békítgetni, a béke érdekében beletörődni a nemzetközi jog megsértésébe. Nagyon erős a történelmi párhuzam: München, Hitler prágai bevonulása, Lengyelország lerohanása,  most pedig Grúzia, Krím, Ukrajna."

"...  igaz ugyan, hogy a legnagyobb tudományos díjban részesülő tudósok főműveinek a címét sem szavanként, sem összességében nem értjük, és ez többnyire így van rendjén, hiszen ha értenénk, magunk is fölfedeztük volna azt a kis izét, elvégre egy egyszerű gázszerelőnek vagy csempekufárnak éppúgy joga van a zsenialitáshoz, mint egy kiskunhalasi asszonyságnak – jó, legyen kisújszállási, valóban nem mindegy, ám a lényeg az asszonysági lét..."

Vannak helyzetek, amikor a félreértések végül jól sülnek el, Arató András egy szerencsés kalandjáról számolt be.

Mindent megtett, hogy utolsó erőnkből is védjük a gondolat, a beszéd, a cselekvés, a választás szabadságát.

"A pompásan és úri kényelemmel ellopható eurómilliárdok időszakának lassú végéhez közeledve a tolvajok apropóján nem feledkezhetünk meg Autolükoszról (szépen csengő és roppant kifejező nevét önfarkasként fordíthatnánk), szóval a fogyatkozó pénzek híján rejtekükből lassan-lassan előbúvó önfarkasokról, akik a pénz fogytán immár egymásnak lesznek farkasai."

Látva a képeket a magyar miniszterelnök magányosságáról, amikor az EU vezetői nagy ovációval fogadják Zelenszkijt, de OV tapsolás helyett a cipőjét nézi, el kell gondolkodni azon, hogy lett ilyen magányos? Az Európai Tanács ülései szünetében ki akar vele barátságosan beszélgetni, akár semmiségekről? Már a magyar-lengyel barátságnak is vége – de biztosan nem örökre.

Le Pen a kolostorban járva összefutott az intézmény zárdafőnökével, aki szíves örömest idegenvezette az arra tévedt turistát. Különösen büszkén mutatta meg a bútorzatot, amivel elkápráztatta a vendégét: ha egy egyszerű apácazárda refektóriumában ily gyönyörű terített asztal várja a novíciákat, milyen lehet az életszínvonal hatvan pusztában? Nyugi, Marine, Magyarország jelene francia hon jövője!