Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Holoda Attila: Megrendült napelem – avagy politikailag motivált félrevezetés II. rész
6/09/2023 08:45
| Szerző: Holoda Attila
Az első részben leginkább arról volt szó, hogy a háztartási napelemek építését vállaló emberek csalódtak a magyar kormányban, met az utólag rájuk terhel egy olyan elszámolási rendszert, aminek jóvoltából a korábbiaknál sokkalta többet kell fizetniük az áramért. A második részben azt mutatom be, hogy maguknak a szolgáltatóknak sem könnyű a helyzetük, hiszen egy, az időjárástól változó teljesítményű villamos energia termeléssel kell megküzdeniük.
Az első részben arról volt szó, hogy az emberek csalódtak a kormányban, de milyen nehézségei vannak a szolgáltatóknak?
Az elosztóhálózati oldalról meg a legnagyobb problémát az jelenti, hogy a lakossági fogyasztók által megtermelt villamosenergia feszültség szintje a háztartási fogyasztásban megszokott 230-250 V körül van, így azt nem lehet magasabb feszültségtartományban működő hálózati rendszereken transzformálás nélkül továbbítani oda, ahol éppen nagyobb fogyasztási igény lép fel, mondjuk az ország egy másik régiójába. Ehhez bizony komoly hálózati fejlesztésekre van (lett volna) szükség, de hiába jelezte már évekkel korábban a rendszerirányító, hogy baj lesz, a politikai és NER-bizalmi alapú forráselosztási rendszerbe nem fért bele, hogy a hálózatok fejlesztése is prioritást kapjon. Most meg csak kapkodjuk a levegőt, holott lett volna forrás is, meg idő is a felkészülésre. De valahogy megint elröppen mindkettő...
Most meg lehet hivatkozni, a mindig bevethető csodafegyverre, miszerint nem tehetünk semmit „mer’ azúnijóeztakarja”.
Hát ez koránt sincs így. Ugye, most mindenki meglepődött ezen?
Lássuk csak, mit is ír pontosan, a hivatkozásul citált, az Európai parlament és a Tanács (EU) közös 2019/944 irányelvének, 15. fejezetének, (4) pontja:
„Azok a tagállamok, amelyek olyan meglévő rendszereket alkalmaznak, amelyek nem külön számolják el a hálózatba táplált és a hálózatból kivett villamos energiát, 2023. december 31-ét követően nem biztosíthatnak új jogokat e rendszerek keretében. A meglévő rendszerek hatálya alá tartozó felhasználók számára mindenféleképpen biztosítani kell annak lehetőségét, hogy bármikor olyan új rendszert válasszanak, amely a hálózati díjak kiszámításának alapjaként külön számolja el a hálózatba betáplált, illetve a hálózatból fogyasztott villamos energiát.”
S valóban, fejlesztésre, változásra, elszámolásváltoztatásra szükség van, éppen a fentebb részletezett műszaki és elszámolási bizonytalanságok miatt, és nem csak nálunk, máshol is.
Ám az idézett irányelv a meglévő rendszereket működtetők számára választási lehetőséget biztosít, nem írja elő kötelezően bevezetésre kerülő, visszamenőleges hatályú elszámolási rendszer alkalmazását. Választási lehetőség és nem kötelezés. Ugye, érezzük a szignifikáns különbséget?!
Arról nem is beszélve, hogy a sokat szidott EU, még egy másik dokumentumában, a „Support schemes for renewable energy”, azaz a Megújuló energiák támogatási rendszereire vonatkozó útmutatójában, külön is hangsúlyozza, hogy „el kell kerülni a támogatási rendszerek be nem jelentett vagy visszamenőleges hatályú változtatásait, mivel azok aláássák a befektető bizalmát és megakadályozzák a jövőbeli beruházásokat”.
Ez azért elég egyértelmű, nem igaz? El kell kerülni a visszamenőleges hatályú változtatásokat, mert azok alááshatják a bizalmat. Aha, hát az a bizonyos aláásás ezennel megtörtént.
Hiszen éppen ez a szempont az, amire a magyar kormány nem tudott, vagy – szokásaiból és jellegéből adódóan – nem is akart figyelmet fordítani.
Kérdés, hogy vajon sikerülhet-e ezt az elvesztett lakossági befektetői bizalmat visszaszerezni egyhamar? Hogy egy iskola falain is megidézett klasszikustól idézzek „A bizalom olyan, hogy gyalogosan érkezik, és lóháton vágtat el.”
