Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
A szabad szó szentélye – Hardy Mihály jegyzete
2/09/2024 18:03
| Szerző: Hardy Mihály
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Mennyivel jobb lesz, ha még az emléke is eltűnik a Magyar Rádiónak, jobb lesz ott a katolikus egyetemnek pazar kampuszt építeni, a hit ereje azért mégiscsak fontosabb a józan észnél, nem igaz?!
Nem tudom, elgondolkoztak-e mostanában az …erőszakról. Nekem ez ma délelőtt akkor jutott eszembe, amikor megnéztem a videót az ex-Magyar Rádió épülete körül történt incidensről. Aki esetleg nem értesült volna: a Momentum aktivistái tiltakoztak ma reggel a Magyar Rádió épületeinek elbontása ellen, amikor egy, a munkaterületre tartó kamion közéjük hajtott. A képeket elnézve, aligha lehet véletlen figyelmetlenségről beszélni, hiszen a tiltakozók többször is a sofőr tudomására hozták, hogy ez egy polgári engedetlenségi akció, ő meg csak nyomta tovább a gázpedált. Kevesen múlott, hogy nem lett a dologból tragédia.
A Magyar Rádió eltüntetése a Föld színéről jelképes erejű. 1956. október 23-án este a tömeg nem véletlenül éppen a rádió épületét ostromolta meg, hiszen akkoriban még a rádió volt a legfontosabb tájékoztatási eszköz. Az sem véletlen, hogy a nyolcvanas évek második felére éppen a Magyar Rádió volt az a szakmai műhely, ahol elkezdték komolyan feszegetni a diktatúra határait, ahol megindult a gondolkodás arról, hogy mégis, miféle Magyarországot kellene építeni a kádári gulyáskommunizmus romjain. A Bródy Sándor utca 5-7., az udvarán található Pagoda valóban a szabad szellem szentélye volt abban a korban.
Ahogy az sem volt véletlen, hogy 1994 tavaszán a vesztét érző jobboldali hatalom éppen 129 rádiós, meg néhány Egyenleg-es tévés kirúgásával, a hatalom brutális erejével akarta meghódítani azt, amit sem pénzzel, sem zsarolással, sem árulókkal nem tudott megszerezni. Emlékszem a szolidaritási tüntetésre a Pollack Mihály téri épület előtt. Akkor még ezrek töltötték meg a placcot, mert akkor még fontos volt a szabad szó, a független rádiózás. A kirúgottak között volt számos mostani klubrádiós kollégám, akik a mai napig is közmegelégedésre rádióznak, de ki emlékszik még Csúcs László rádiós alelnökre, Nahlik Gáborra a tévéből és a többiekre, akik a hentesmunkát akkoriban elvégezték. Azóta tudjuk a hasonlatot a verebekről, meg arról, amit a lovak hagynak maguk után az utakon…
Mennyivel jobb lesz, ha még az emléke is eltűnik a Magyar Rádiónak, jobb lesz ott a katolikus egyetemnek pazar kampuszt építeni, a hit ereje azért mégiscsak fontosabb a józan észnél, nem igaz?!
Hanem a szabad szót, a szabad gondolatot mégsem lehet elhallgattatni, talán nem veszik öndicséretnek, ha ki merem mondani, hogy a Klubrádió viszi tovább azt a sokszínű, bátor és kritikus hangvételt, amit az egykori Magyar Rádió megtestesített. A hatalom immár tizennégy éve packázik velünk, mert nem képesek elviselni, hogy valahol megmaradjon a szabad szó. Erről szólt a pályázatok megtorpedózása, a Klubrádió karanténba zárása, a frekvencia elvétele és újabban a hacker-támadások. Mi azonban akkor is tovább szólunk mindenütt, ahol tudunk. Ha máshol nem, hát a kedves hallgató vasalóján…
Hardy Mihály jegyzete az Esti gyors 2024. szeptember 2-i adásában hangzott el.
