Szórakázzatok, majd beállítjuk optimálisra
A Fidesz finom üzenete: izmozhattok, küzdhettek, tehettek amit akartok – mi is azt tesszük, amit akarunk. Bármikor átírjuk, átszabjuk, átejtünk titeket.
Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete
Az igazság persze egy, sőt tíz másodpercben sem mondható el, néha egy kiváló újságíró hosszú cikke vagy riportja, és három megszólaltatott szakértő is kevés ahhoz, hogy bármire is jussunk egy bonyolult kérdésben, amiről egy narancsszínű politikus, államilag széttámogatott kormány-progapandista vagy egy mezei tiktokker tíz másodperc alatt világgá üvölti a maga igazságát.
Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
Arató András: Kolosszális
7/07/2023 07:11
| Szerző: Arató András
Egy balul elsült római vakáció, és annak következményei.
Ivan Dimitrov nem tudta, hogy a Colosseum ilyen régi, konkrétan 1943 évvel ezelőtt avatta fel Titus császár. E sportlétesítmény eredetileg az Amphiteatrum Flavium nevet viselte, a ma ismert elnevezés a (sötét) középkorból származik, amit feltehetőleg a kolosszus szoborról kapott, mely utóbbi műalkotást az illiberális Nero önmaga tiszteletére emeltette bazi nagy méretben. Ezt a monumentális tárgyat a tüzes uralkodó örökösei éppúgy átalakították (napistenné), mint Ceausescu falustadionját az idő vasfoga. Angliában élő kortársunk, noha bizonyára megvásárolta a belépőjegyet, nem ismerte fel az aprónak semmiképpen sem nevezhető építményben az antikvitást, elvégre nem minden kétezer éves, amiben már nem fociznak, ezért hát jókedvűen belevéste a saját és barátnője nevét az aktuális 23-as évszámmal. Sajnálatos módon e jeles hölgy sem rendelkezett a megfelelő ismeretekkel, így hát sor került az ominózus tettre. Föltehető ugyan a kérdés, vajon mi a fxszért is utazott Rómába egy olyan emberpár, amelyik a tudatlanságnak olyan fokát érte el, ami a magyar közoktatásnak egyelőre csak az álmai között szerepel, ám az eset konkrét és egyetemes tanulsága bőségesen megtéríti a turizmusra fordított összeget. A párocska további 15000 euró penitencia megfizetésével vadonatúj ismeretre tett szert egyrészt, másrészt honunk oktatásfejlesztői is szembesülhetnek a ténnyel: nincs az a belügyminiszter, aki tökéletes hálót szőhetne a sok-sok káros ismeret beszivárgása ellen.
Ha majd a jognak asztalánál feltétetnek a kérdések: hová lettek a beléptetőrendszer, a vörösiszap károsultjai számára összegyűjtött adományok, a magánnyugdíjak, a közpénz jellegüket elvesztett alapítványok milliárdjai; miként növekedett hatvankettőezer-ötszázszorosára egy egyszerű iparos ember vagyona egy bő évtized alatt, hová tűntek a tanárok az iskolákból, az orvosok és nővérek a kórházakból, a legjobbak az országból, a nézők a színházból, a könyvek a könyvespolcokról, a rádiók, tévék az éterből, akkor majd jönnek a válaszok sorban: nem tudtuk, hogy nem szabad lopni, hogy nem a miénk az adófizetők pénze, nem a központi akarat dolga, megállapítani, mi az értékes szellemi termék, az igazságszolgáltatáshoz mindenkinek egyenlően kellene hozzáférnie, a tanításnak a gondolkodásra nevelés a célja, az egészséghez való jog a megszületéshez és nem a pénztárcához jár.
E ponton emlékezzünk meg egy magyar vonatkozású, ugyancsak az Örök Városban lezajlott eseményről. Néhai honfitársunk, egy bizonyos Tóth László, aki annyiban hasonlít a római császárokra, amennyiben ő is Istennek, egyes interpretációk szerint Isten fiának képzelte magát, 1972-ben tizenöt kalapácsütéssel büntette a hanyatló Nyugat egyik kegytárgyát, a Pietàt. Sajnos arról nincsenek feljegyzések, hogy vajon kisebb-nagyobb családi viszályok, az Oidipuszhoz hasonlóan a képzelt mamához fűződő túlzott vonzódás, netán egy korai nemátalakító műtét húzódott meg a tett a hátterében. Ő megúszta a 15000 eurós pénzbüntetést, mert egyrészt akkor még ez a pénznem nem létezett, másrészt elmebetegnek nyilvánították.
„Mélységes szégyenkezéssel ismerem be, hogy csak a sajnálatos módon történtek után tudtam meg, hogy egy antik műemlékről van szó” írja Iván barátunk, őszintén bocsánatot kérve.
Mondja már meg neki valaki, kultúrember vadonatúj, párszáz éves épületek falára sem vési bele a nevét.
