A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Mélyfúrás – Rózsa Péter jegyzete
Nem számítanak a szakmai vélemények, a műszaki és egyéb okok egy politikailag felértékelt terv megvalósításakor. Csak az számít, hogy a kormány vezetője mit akar. És hogy mit akar általa például egy igazi nagyvezér, a kínai kommunista párt és kormány első embere, Hszi Csin-ping. Rózsa Péter jegyzetében a zalai olajmezőtől és Rákosi elvtárstól jut el napjainkig.
Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Gábor György: A NER mint elvont entitás
31/08/2023 15:10
| Szerző: Gábor György
Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnökének sajátos Descartes-értelmezése szerint a közös érzékelés központja az agy, amelynek bal féltekéje a Karmelita Kolostor, a jobb féltekéje az ő hivatala, s ha a két félteke együtt semmilyen korrupciót sem érzékel, akkor az nincs, nem létezik és kész!
Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke egy interjúban azt mondta, hogy „nem Orbán rendszere korrupt, hanem az egyes emberek.”
Az érv egy bizonyos nemzedék számára unalomig ismert, minthogy naponta hangzott el épp ebben a formában, egy az egyben, valamikor a hatvanas-hetvenes évek során: a szocializmus rendszere tökéletes, hibátlanul működik, ám, kedves elvtársak, ne tagadjuk, előfordulnak még kisebb-nagyobb hibák, amelyek azonban nem a tökéletes rendszerből, hanem a még nem teljesen kifejlett szocialista embertípusból erednek.
Biszku Bélának, a „puha diktatúra legkeményebb öklének”, Komócsin Zoltánnak, az MSZMP PB tagjának (és akkoriban még sokan másoknak), valamint Biró Ferencnek, az Integritás Hatóság elnökének egyazon rugóra jár az agya: mintha a rendszer – neveztessék az akár a szocializmus rendszerének, akár a NER-nek – egyes személyeket mellőző, egyének nélkül működő elvont entitás, mindentől és mindenkitől független, önálló, kizárólag valamiféle saját, belső, immanens logika által szuperáló automata mechanizmus lenne.
Holott egy frászt! A NER kizárólag az azt fenntartó, a NER korrupciós működésének logikáját kiötlő, azzal és abból élő és azzal visszaélő személyek rendszere, jól strukturált, a benne lévő személyek egymásra épülő és egymásra támaszkodó apparátusa és berendezése, olyan személyeké, akik amúgy maguk teszik a NER önmagában nem létező fogalmi homályát és képtelenségét a maffiaállam működő valóságává: Orbán, Rogán, Tiborcz, Mészáros, Orbán Ráhel, Matolcsy Ádám, Jászai Gellért, Szíjj László, Hernádi Zsolt, Balásy Gyula, Garancsi István, Schmidt Mária, Nyerges Zsolt – tovább is van, mondjam még? – no meg a számtalan, innen is, onnan is szalajtott, itt is, ott is fel-felbukkanó, kézből etetett bedolgozók, a NER kimagasodó ágyútornyos bástyafokai melletti apróbb lőrésekkel ellátott várfalak és védőfalak, lakótornyok és titkos ciszternák, fegyverraktárak és k.éápolnák, hálószobák, konyhák és raktárak, lőporos hordók és pénzekkel és ékszerekkel teletömött kincsesládák.
Biró Ferenc azonban egy új kor gyermeke, bizonyos vonatkozásban már meghaladja a szép emlékezetű nagy szellemi elődöket. Ugyanis azt is elmondta, hogy jóllehet a nemzetközi tanulmányok szerint Magyarország az EU legkorruptabb tagállama, ám – így Biró Ferenc – ezek az értekezések inkább a percepción alapulnak.
Vagyis a nemzetközileg elfogadott és alkalmazott korrupciós mérőszámok és adatok csupán hamis látszatok, semmi egyebek.
Márpedig a percepcióval nem illik viccelődni! Descartes például a maga észleléselméletében világosan leszögezte, hogy „a lélek szigorú értelemben véve nem azért érzékel, mert jelen van a külső érzékeket szolgáló szervekben, hanem azért, mert az agyban székel, ahol gyakorolja a közös érzéknek nevezett képességet.” (lásd Descartes: Dioptrika). Vagyis Biró Ferenc sajátos Descartes-értelmezése szerint a közös érzékelés központja az agy, amelynek bal féltekéje a Karmelita Kolostor, a jobb féltekéje az Integrációs Hivatal, s ha a két félteke együtt semmilyen korrupciót sem érzékel, akkor az nincs, nem létezik és kész! Pontosan úgy, ahogy – mint tudható – „nem a zsemle a kevés, hanem a pofátok a nagy”, akként nem az a látvány, amit ti tévesen érzékeltek és ostobán annak hisztek, hanem az a látvány, amit mi egyáltalán sehogy sem érzékelünk, vagyis ami nem is látvány, következésképp csak az van, amit mi látunk, viszont amit ti láttok, az nem létezik, az „non est”, az egyszerűen nincs. És innentől kezdve tartsuk szem előtt, hogy „non est sine culpa, qui rei quae ad se non pertinet, se immiscet”, vagyis hibázik az, aki olyasmibe avatkozik bele, amihez nincs köze.
Biró Ferenc percepció-elmélete pedig kísértetiesen megegyezik annak az elhíresült színésznek (hagyjuk most a neveket) az elhíresült percepció-elméletével, aki egy ízben, amikor a felesége néhány napra elutazott otthonról, hatalmas szexbulit rendezett a lakásban. Pucér nők jöttek-mentek, szobáról szobára, az előszobában két lengén öltözött hölgy kacagva vívta pajkos csatáját egymással, a házigazda épp ádámkosztümben sompolygott feléjük, amikor kinyílt az előszoba ajtaja, s döbbent tekintettel állt ott a vártnál hamarabb hazatért feleség. A látvány tehát az alábbi: keresztül-kasul mezítelen hölgyek, a földön szanaszét guruló alkoholos palackok, emitt női, amott urakra való fehérneműk, mindenféle csiklandozó játékszerek, s persze az anyaszült meztelen férj (hogy klasszikusokat idézzünk, „álló cövekkel”). S ebben a drámai pillanatban a híres színész ránézett a feleségére, s az alábbiakat szegezte neki, meglehetősen rosszallóan, számonkérően és lesajnálóan: Anyukám, fogadjunk, hogy te most a szemednek hiszel!
