Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Klotyó – Józsa Márta jegyzete
7/07/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Egy Szombathelyről Pécsig közlekedő vonaton egyáltalán nem volt klotyó. A több mint négyórás úton. Ami aztán a megszokott késéssel több mint öt óra lett.
Egyszer egy kedves operatőr kollégám azt mondta nekem, hogy én egy tömegközlekedéstől elvakult szerkesztő vagyok. Amiben volt is valami igazság, mindig meg tudtam mondani neki, hogy merre kell menni, hogy leforgassuk az aktuális riportunkat, csak éppen villamos-, meg metrómegállókban, és nem parkolóházakban meg hasonlóban gondolkodtam. Ez máig nem változott, bérletet és vonatjegyet szoktam váltani, azzal közelítem meg a megközelítendőket.
Na most én semmiképpen nem volnék tömegközlekedés-tervezésben jártas szakember, ám tapasztalt felhasználónak azért bátran nevezhetném is magam. Utaztam már Nyíregyházáról Budapestig kánikulában olyan vagonban, ahol elromlott a légkondi, ellenben nem lehetett ablakot nyitni. Meg jártam úgy is, hogy három kisgyerekkel háromszor kellett cserélnem vonatpótlóra mondjuk Budapest és Pécs között. Volt olyan amúgy, hogy ordítottak velem utastársaim: hogy hogy képzelem, hogy egyszerre akarok átszállni a három gyerekkel, maradjon inkább otthon az ilyen.
Közlekedtem huszonöt órás késéssel érkező, tehát lényegében előző napi vonattal, igaz, akkor hó volt, és különben is, nemzetközi járatról beszélünk. Közben azt olvasom a facebookon, hogy amikor japán turisták megtudták, hogy Nyíregyházáról Pécsre hét óra alatt lehet eljutni vonattal, akkor azt hitték, hogy Magyarország nagyobb mint Kína. Ez nyilván túlzás, de az ember valóban világbirodalmat vizionál, hogyha Budapestet elkerülve megpróbál eljutni tömegközlekedéssel teszem azt Zalaegerszegről Szegedre.
Hanem most azt olvasom a nyugat.hu-n, hogy egy Szombathelyről Pécsig közlekedő vonaton egyáltalán nem volt klotyó. A több mint négyórás úton. Ami aztán a megszokott késéssel több mint öt óra lett. A vonalra amúgy körülbelül egy órányi útra alkalmas, elővárosi szerelvényeket állítottak be, nem mintha ez indokolná, hogy akár az egy óra alatt ne lehessen kimenni pisilni, gyereket tisztába tenni, elvárni egy közszolgáltatástól, hogy tegye, ami a dolga. A kétségbe esett utasok időnként leszállhattak egy-egy állomáson elmenni a mosdóba, gondoljuk bele, nagymamástul, kisbabástul, csomagostul, attól rettegve, hogy talán elmegy közben a vonat. Elvégre a kalauz mégsem számlálhatta meg, hogy hányan mentek el pisilni. Igaz, hogy a működő közszolgáltatásokat nem is szokták ígérni a magyar nép felsőbbrendűségétől elbódult politikusaink.
Innen üzenem nekik az egykori vasminiszter, akkoriban az Európa-szerte csodált egykori magyar vasúti rendszer megálmodójának és kivitelezőjének, Baross Gábornak szavait: Minden ember annyit ér, amennyit a köz javára tesz.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024.július 4-i adásában hangzott el.
