Gólérzékeny csatár – Józsa Márta jegyzete
Mintha újraszátszanák a német utcákon, kocsmákban és stadionokban Jugoszlávia széthullását, pedig szólhatna a dolog másról.
A magyar futballszurkoló dilemmája – Neuman Gábor jegyzete
Voltak olyanok, akik a magyar csapat ellen drukkoltak, Orbán miatt. Mert nem akarták, hogy Orbánnak jó legyen. Köztudomású, hogy Orbán a világ legnagyobb focidrukkere, és a felcsúti stadiont is a kertje végébe építette.
Bevallom, miattam van még hatalmon a Fidesz – Selmeci János jegyzete
Hiába is tagadnám, a független sajtó jelentős részével együtt a hatalomgyár és a status quo fenntartásában vagyok érdekelt. Elsősorban azért, mert imádok szarul élni, plusz munkát, másodállást vállalni, hogy legalább ne keressek sokkal rosszabbul, mint a velem egykorú barátaim többsége.
Nagy hang, kisember – Rózsa Péter jegyzete
A rendszeresen a befogadó klub fényes parkettájára köpködő figura lassan kezd kiszorulni a tánckörből, és ez akkor is így van, ha a következő félévben a magyar képviselőcsoport tölti be a soros EU elnökség szerepét.
Most ez jön? – Szénási Sándor jegyzete
A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.
Foci uborkaszezonban – Kárpáti Iván jegyzete
A skótok elleni meccset megnéztem és a végén nehezen tudtam volna kibújni a hatása alól, nem is akartam, volt ott minden. Az elmúlt napokban beregisztráltam egy sportfogadási oldalra is.
Jogállami sufnituning – Hardy Mihály jegyzete
Ez a mostani négyhónapos, tulajdonképpeni ex-lex állapot sem jöhetett volna létre, ha Magyarország jogrendjét, azt a bizonyos, egykor jogállamnak titulált valamit, nem buherálta, sufnituningolta volna agyon – a saját szája íze szerint az Orbán-kormány és a Fidesz.
A kijárat szakadatlan keresése
Orbán színpadán a díszletmunkások már bontják a kijáratot a magyaroknak, akik a vesztett csata után megint győzelmesen távoznak majd, már ha nem omlik rájuk egy tartógerenda.
Nagy kutya – Józsa Márta jegyzete
23/06/2024 08:30
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Ide-oda röptükben nem feledkeznek meg egyéb fontos dolgaikról sem, például, hogy hogyan lehetne beülni valamelyik uniós szélsőjobbos frakcióba, ahol aztán kiderül: nem hiányzik a magyar EP-delegátus senkinek.
A Nagy Kutya, azaz a Canis Maioris ezidőtájt legfényesebb csillagkép a névadója a most tapasztalható jelenségnek, a Közép-Európában rendszerint május vége és augusztus vége között előforduló, több napon át (időnként több hétig) tartósan magas nappali maximum- és éjszakai minimum-hőmérsékletekkel járó, általában csapadékszegény időszaknak. Szóval a kánikulának.
Ebben a periódusban bárhol és bármikor felbukkanhat a nyár hevülete, egyfajta eufória, ki-ki érdeklődése, lehetőségei, vérmérséklete szerint kezeli. Van, aki ilyenkor begubózik otthon, maximum késő este mozdul ki, hogy kibírja a hőséget. Van, aki azon gondolkozik, hogy hogyan védje meg a betegeit a forró, légkondi nélküli, lepusztult kórházakban. Aki megteheti, az elutazik valahova, a legközelebbi a bányatóhoz, vagy a Balatonra, ahol gazdagítja minden ott elköltött forintjával a szállodáktól az utolsó lángososig a NER-t.
Meg van olyan is, aki felül a repülőre, teszem azt honvédségi luxusgépre, hogy elmenjen a meccsre, ahogy azt egy virtigli illiberális ország miniszterelnöke és honvédelmi minisztere tette a hírek és elemzések szerint.
De amúgy már tényleg ez is tökmindegy, utazás helyett mi, itthon maradottak elégedjünk meg azzal, hogy már az hűsítően hat, hogy legalább nincsenek itt egy kis ideig. Ide-oda röptükben nem feledkeznek meg egyéb fontos dolgaikról sem, például, hogy hogyan lehetne beülni valamelyik uniós szélsőjobbos frakcióba, ahol aztán kiderül: nem hiányzik a magyar EP-delegátus senkinek. Mármint olyannak, aki – ha bármilyennel is – de politikával akar foglalkozni. Mert nem hiányzik neki a küllők közé rendszerszinten seprűnyelet akasztó vétó-bajnok, ugyanis rontja a tárgyalási és építkezési esélyeit.
A korábban még oly vágyakozva emlegetett Meloni-Orbán kokettálásra gondolok persze, a frigy nem jött össze, és mint esemény utáni tabletta, akkora megkönnyebbülést okozott a hír, amelyre mindent rá lehet kenni: hogy a Fidesz be se lépne abba klubba, ahova a román AUR pártot is fölvették. Ez a Románok Egyesüléséért Szövetség. Hogy maradjak hű e forró korszak focihasonlatához: egy frakcióban szerepelni ezzel a párttal olyan lenne, mintha a Fradi meg az MTK egy csapatban fociznának. Na ugye. Meg is van a magyarázat.
Amelyre sok szükség eddig sem volt: aki nem tud együttműködni, az nem politikus. Még csak nem is focista. Mellesleg az egyébként még a valóban igen szélsőséges eszméket valló, anno az oltásellenességen felkapaszkodó román pártelnök, George Simion is azt írta ki a facebookra, hogy sziasztok, magyar barátok! Nem gyűlölünk, hanem együtt akarunk harcolni az európai bürokraták ellen. És amúgy tényleg, a Mi Hazánkhoz hasonlító, magyargyűlölőként is hírhedt román párt vezére korábban többször is hangsúlyozta, hogy ő valójában szereti a magyart, különösen, ha Orbán Viktornak hívják, csak akkor idegesíti népünk, ha az ő hazájában akár egy is előfordul belőlünk. De akkor nagyon, mert Románia a románoké.
Na mindegy, a kánikula az kánikula, bolond rendszer, de van benne beszéd. Hozzáteszem: egész évben mostanság a legrövidebbek az éjszakák. Egyre hosszabbak lesznek, másként állnak a csillagok, ahogy átgondolom, még az is meglehet, hogy nemsokára sötétség lesz délben.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. június 20-i adásában hangzott el.
