„Köszönjük
Publicisztika
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Schengen - Józsa Márta jegyzete

Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.

A szegények is esznek csokit – Selmeci János jegyzete
Publicisztika

A szegények is esznek csokit – Selmeci János jegyzete

A kasszánál egy férfi fizet és közben a feleségét szidja, "huszonkétezer forint hallod, neked meg még kellett az a rohadt arckrém" – mondja neki "mások bezzeg a dubai csokit is meg tudják venni" tromfol a nő, és egyikük sem látja, ahogy a kasszás hang nélkül eltátogja, hogy a szegények.

Miasszonyunk - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Miasszonyunk - Józsa Márta jegyzete

És ha túlélik, és ha még Magyarországon is átverekszik magukat, akkor egy hosszú-hosszú vándorlás után az újra a régi pompájában tündöklő Notre-Dame-hoz is eljuthatnak. Amelynek falai között, vagy mellett most éppen úgynevezett keresztény politikusok pókereznek emberéletekkel.

Legyen tűzijáték! – Selmeci János jegyzete

21/08/2024 18:03

| Szerző: Selmeci János

 | Szerkesztő: Ivánkai Márk

A tűzijátékkal a legnagyobb baj nem az, hogy van, vagy hogy pénzbe kerül, hanem, hogy a politikusok ahelyett, hogy hagynának minket kicsit együtt ünnepelni, csúnyán belepofátlankodnak ebbe.

2024. augusztus 21. Esti gyors-részlet (2024.08.21. Selmeci János jegyzete)
02:09
00:00

A hosszú hétvégén régi Novák Tata interjúkat hallgattam, aki az egyikben arra a kérdésre, hogy mit adhat a néptánc a fiataloknak, azt válaszolta, hogy nem kell ezt misztifikálni, az emberek úgy szeretik a néptáncot, mint a rock and rollt, és az persze egy plusz, hogy magyarként mindenféle más közép-európai népnek a táncát is táncolhatjuk, de a funkciója a dolognak az, hogy összejövünk és jól érezzük magunkat.

Valami ilyesmire szoktam jutni minden évben, amikor felmerül, hogy legyen-e tűzijáték augusztus huszadikán. Szerintem legyen, jöjjünk össze, érezzük jól magunkat.

A tűzijátékkal – ami egyébként szinte mindig volt, csak a háborúk, a forradalmak és a covid állták útját, a 2008-as gazdasági válság például nem – a legnagyobb baj nem az, hogy van, vagy hogy pénzbe kerül, hanem, hogy a politikusok ahelyett, hogy hagynának minket kicsit együtt ünnepelni, csúnyán belepofátlankodnak ebbe vagy azzal, hogy itt minden szar, legyetek otthon szomorúak, vagy azzal, hogy bár a nemzetietlen globalisták nem akarják, de mi csak azért is megcsináljuk Európa legdrágább (és nyilván legtúlárazottabb) tűzijátékát, mert mi magyarok (kivéve a hazátlanok ugye) erre is képesek vagyunk akkor is, ha vasutat üzemeltetni például nem. (Pedig a tűzijáték is lehetne közös, meg amúgy a vasút is, ugye, de arról, hogy mi a közös, a politikusok nem beszélnek.)  

Tényleg rosszabb (nehezebb?) itt ma élni, mint öt éve volt, és ez részben a kormány hibája, de az biztos, hogy nem lenne jobb magyar kórháznak lenni tűzijáték nélkül sem, nem keresne annyit egy átlag budapesti, mint egy átlag prágai akkor sem, ha tegnap nem jött volna össze és érezte volna jól magát százezer ember, és nem, ahogy az olimpiai aranyaktól sem, ettől sem lett olcsóbb a kenyér, csak embereknek jó volt, ez fontos, és éppen elég, mert Magyarország születésnapját sem kell túlmisztifikálni, jöjjünk össze, érezzük jól magunkat, mielőtt belehalunk egy kórházi fertőzésbe így is, úgy is. 

Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. augusztus 21-e adásában hangzott el.