A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Lehallgatnak, tehát vagyok - Dési János jegyzete
Lehallgatni a közvélekedés szerint csúnya dolog, ráadásul a mesterséges intelligenciák korában lassan felesleges is, azt és annak a hangján, képén állítjuk elő, amit csak akarunk.
Fogadjisten – Józsa Márta jegyzete
"... az is lehet Orbán Viktor békepárti, illiberális barátja szellemében, hogy a somorjai nagybani piacon az ősteremelő Béla csak szlovákul alkudhat meg a zöldséges Lajossal, elvégre mindketten üzletemberek. Akiknek fontos a szuverenitás, mert, ahogy ezt a törvény indokolja: a szlovák nyelv használata a Szlovák Köztársaság szuverenitásának megnyilvánulása."
Mindig jövőre - Rózsa Péter jegyzete
Azt halljuk minden évben, hogy jövőre aztán beindul a gazdaság, jövőre lesz jobb. E rövid üzeneten túl semmilyen előrelátás, jövőterv nincs.
És majd elérnek a hídhoz - Szénási Sándor jegyzete
A biznisz az biznisz. Orbán Viktor meg barát, akinek csak a felemelt hüvelykujj jár biztosan.
Nincsenek csodák - Orbán és az amerikai elnökválasztás
Az egész ügy nem olyan egyszerű, mint ahogy az Orbán retorikájában megjelenik. Nem lesz például "egy nap alatt béke" Oroszország és Ukrajna között. Nincsenek csodák, csak halandó és gyarló emberek.
Mobil - Józsa Márta jegyzete
18/08/2024 09:29
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Az lesz szeptemberben, hogy a hetente huszonnégy kötelező tanóra és kitudja hány kifizetetlen helyettesítés mellett a hatvanéves, magyar szakos Gizi néni, akinek olykor kötelező beugrani a hatodik cébe bioszt oktatni, reggel egy órával korábban ér majd be a suliba, és mind a hatszáz iskolástól elkobozza a telóját."
Van egy kedves, Németországban élő barátnőm. aki évente kétszer-háromszor itt tölt pár hetet, azt mondja: annyi borzalmas információt lát Magyarországról egész évben, hogy amikor itt van, megpróbál csak a jóra koncentrálni, elvégre nyaral. Orvos lévén tanít medikusokat, és borzalmasan idegesíti, hogy óra közben mindenki a mobilját nyomkodja. Bezzeg itt milyen jó, hogy betiltják az iskolai mobilozást.
Ami amúgy jól hangzik elsőre, de azért belegondolva: egyrészt az egész járványidőszakban az volt a fő cél, hogy minden gyerek, aki már szobatiszta, ovis vagy sulis, tanulja meg a használatát. Voltak online mesemondások a kicsiknek, talán még online osztálykirándulás is lehetett. És ne feledkezzünk meg arról a méltatlanul meghurcolt tesitanárról sem, aki a vasalódeszkán hasalva oktatta úszásra a nebulókat.
Arról nem is beszélve, hogy a belügyben időről időre kipattanó ötletek között megjelent: az elviselhetetlenné fajult pedagógushiányt úgy oldanák meg, hogy egy-egy szaktanár online oktatna több iskolában is egyszerre. Mondjuk nem is értem – anélkül, hogy ötleteket adnék – miért nem egy-egy embert alkalmaznak tárgyanként országszerte, persze olyat, aki csillagos ötösre teljesítette a Nemzeti Alaptanterv bebiflázott paragrafusait. Akkor megúsznák az egész közoktatást egyetlen kurzusbarát töritanárral, matektanárral, ilyesmi, nem kellene a szülőknek azon filózniuk, hogy jó szakemberhez került-e a gyerek, meg hogy hány tekercs budipapírt kell bevinni a suliba havonta. Hogy ki javítaná ki ily módon a dogákat? Erre is van megoldás, vagy kifejleszthetne teszem azt egy feltalálóként is jegyzett propagandaminiszter egy ősmagyar javítóprogramot, vagy – ha éppen nincs ihlete – akkor erre aztán igazán be lehetne idomítani a kirúgott, ám az iskolákban kötelezően alkalmazandó hivatásos katonákat. Az ily módon felszabadult pedagógusok pedig elmehetnének akkumulátort gyártani, de csak akkor, ha nem okoznának bérfeszültséget a távol-keleti vendégmunkásoknak.
Amúgy több tanárral beszéltem, akik elmondták, hogy a lezárások idején sok mindent megtanultak, köztük azt is, hogy az okos eszközöknek igenis van helyük az oktatásban, kidolgoztak olyan módszereket, amelyek arra is támaszkodnak, hogy a diákok kapják elő olykor a telefonjaikat, és nézzenek meg rajta valamit. Mert ugye az is lehet a tananyag része, hogy hogyan használjuk az új eszközöket okosan. És beszéltem olyan középiskolás diákokkal is, akik szerint a hibrid oktatás megkönnyítené az életüket. Hogy egy érettségire készülő fiatal számára könnyebb lenne, ha néhány tárgyat olykor online venne fel, így jobban tudna az idejével gazdálkodni.
Nyilvánvaló, hogy mindenütt probléma az iskolákban a pad alatti lövöldözős játékot játszó gyerek. Nem mellesleg én fizikaórán regényeket olvastam anno a pad alatt, pedig az is szigorúan tiltva volt. Olyankor, amikor unalmas fizikatanárom volt. Amikor viszont izgalmasan tanították ugyanezt a tárgyat, akkor nyertem is fizikaversenyt, szóval nem a tudománnyal volt a bajom. Ahogy feltételezem, hogy egy jól megkomponált tanóra és egy gyerekeket értő pedagógus most is le tudja kötni az osztályát, telefonnal vagy anélkül. Gondolom én, kérdezetlenül.
A nagyobbik baj, hogy azokat sem kérdezték meg az iskolai mobilozás tilalmáról, akik ehhez értenek, és akik mindennek szereplői, pedagógusok, szülők, diákok, oktatáskutatók.
Hanem az lesz szeptemberben, hogy a hetente huszonnégy kötelező tanóra és kitudja hány kifizetetlen helyettesítés mellett a hatvanéves, magyar szakos Gizi néni, akinek olykor kötelező beugrani a hatodik cébe bioszt oktatni, reggel egy órával korábban ér majd be a suliba, és mind a hatszáz iskolástól elkobozza a telóját. Hogy hova teszi délutánig azt nem tudjuk, nem hallani arról, hogy az iskolák kapnának valami segítséget ahhoz, hogy több száz férőhelyes széfeket szerezzenek be. És az órák végeztével Gizi néni még marad egy-két órát, hogy visszaadja a készülékeket, ha egy-egy elveszne, elkeveredne, akkor ki is fizetheti az árát a megemelt fizujából.
Akiket nem féltek, ők a suliba járó Z és a nemsokára érintetté váló alfa-generáció. A tartalék telójukkal pont olyan jól meglesznek a pad alatt, mint én annak idején Esterházy Fancsikó és Pintájával, pontosan emlékszem, hogy milyen érzés volt titokban olvasni. Nevezett generációk tagjairól nagyjából annyit tud a mindent is mindennél jobban tudó NER, hogy hogyan is juttasson el az okostelefonjaikra minél több olyan politikai rémsztorit – háború, migráncs, Soros, Brüsszel satöbbi - amelyek ellen az egyetlen óvszer a világ legokosabb kurzusára majdan leaadandó voksuk. Megnyugodtam. Ha mégis sikeres lesz a tiltás, akkor legalább a suliban nem a kormánypropagandát fogják eztán nézegetni.
Józsa Márta jegyzete az augusztus 15-i Útszélenben hangzott el, a fenti lejátszóra kattintva a teljes adást meg tudják hallgatni.