Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Pékárú – Rózsa Péter jegyzete
Orbán látványpékségéről, és annak lehetséges alternatíváiról a Hetes Stúdió műsorvezetője, Rózsa Péter.
A szegények is esznek csokit – Selmeci János jegyzete
A kasszánál egy férfi fizet és közben a feleségét szidja, "huszonkétezer forint hallod, neked meg még kellett az a rohadt arckrém" – mondja neki "mások bezzeg a dubai csokit is meg tudják venni" tromfol a nő, és egyikük sem látja, ahogy a kasszás hang nélkül eltátogja, hogy a szegények.
Távolban egy fehér vitorla - Szénási Sándor jegyzete
Persze normálisan megélni mindenki szeretne, de az első szerelem elmúltával a legkonokabb tini is belátja, hogy a boldogság nemcsak ritka, de roppant múlékony is, jön is, megy is, ahogy épp kedve tartja, bízni benne, pláne felméréseket alapozni rá hülyeség.
Nagy Márton álmai – Kárpáti Iván jegyzete
Tulajdonképpen én is lehetnék nemzetgazdasági miniszter, nekem is vannak vágyaim, álmaim. Aztán vagy sikerül, vagy nem.
Miasszonyunk - Józsa Márta jegyzete
És ha túlélik, és ha még Magyarországon is átverekszik magukat, akkor egy hosszú-hosszú vándorlás után az újra a régi pompájában tündöklő Notre-Dame-hoz is eljuthatnak. Amelynek falai között, vagy mellett most éppen úgynevezett keresztény politikusok pókereznek emberéletekkel.
Mobil - Józsa Márta jegyzete
18/08/2024 09:29
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
"Az lesz szeptemberben, hogy a hetente huszonnégy kötelező tanóra és kitudja hány kifizetetlen helyettesítés mellett a hatvanéves, magyar szakos Gizi néni, akinek olykor kötelező beugrani a hatodik cébe bioszt oktatni, reggel egy órával korábban ér majd be a suliba, és mind a hatszáz iskolástól elkobozza a telóját."
Van egy kedves, Németországban élő barátnőm. aki évente kétszer-háromszor itt tölt pár hetet, azt mondja: annyi borzalmas információt lát Magyarországról egész évben, hogy amikor itt van, megpróbál csak a jóra koncentrálni, elvégre nyaral. Orvos lévén tanít medikusokat, és borzalmasan idegesíti, hogy óra közben mindenki a mobilját nyomkodja. Bezzeg itt milyen jó, hogy betiltják az iskolai mobilozást.
Ami amúgy jól hangzik elsőre, de azért belegondolva: egyrészt az egész járványidőszakban az volt a fő cél, hogy minden gyerek, aki már szobatiszta, ovis vagy sulis, tanulja meg a használatát. Voltak online mesemondások a kicsiknek, talán még online osztálykirándulás is lehetett. És ne feledkezzünk meg arról a méltatlanul meghurcolt tesitanárról sem, aki a vasalódeszkán hasalva oktatta úszásra a nebulókat.
Arról nem is beszélve, hogy a belügyben időről időre kipattanó ötletek között megjelent: az elviselhetetlenné fajult pedagógushiányt úgy oldanák meg, hogy egy-egy szaktanár online oktatna több iskolában is egyszerre. Mondjuk nem is értem – anélkül, hogy ötleteket adnék – miért nem egy-egy embert alkalmaznak tárgyanként országszerte, persze olyat, aki csillagos ötösre teljesítette a Nemzeti Alaptanterv bebiflázott paragrafusait. Akkor megúsznák az egész közoktatást egyetlen kurzusbarát töritanárral, matektanárral, ilyesmi, nem kellene a szülőknek azon filózniuk, hogy jó szakemberhez került-e a gyerek, meg hogy hány tekercs budipapírt kell bevinni a suliba havonta. Hogy ki javítaná ki ily módon a dogákat? Erre is van megoldás, vagy kifejleszthetne teszem azt egy feltalálóként is jegyzett propagandaminiszter egy ősmagyar javítóprogramot, vagy – ha éppen nincs ihlete – akkor erre aztán igazán be lehetne idomítani a kirúgott, ám az iskolákban kötelezően alkalmazandó hivatásos katonákat. Az ily módon felszabadult pedagógusok pedig elmehetnének akkumulátort gyártani, de csak akkor, ha nem okoznának bérfeszültséget a távol-keleti vendégmunkásoknak.
Amúgy több tanárral beszéltem, akik elmondták, hogy a lezárások idején sok mindent megtanultak, köztük azt is, hogy az okos eszközöknek igenis van helyük az oktatásban, kidolgoztak olyan módszereket, amelyek arra is támaszkodnak, hogy a diákok kapják elő olykor a telefonjaikat, és nézzenek meg rajta valamit. Mert ugye az is lehet a tananyag része, hogy hogyan használjuk az új eszközöket okosan. És beszéltem olyan középiskolás diákokkal is, akik szerint a hibrid oktatás megkönnyítené az életüket. Hogy egy érettségire készülő fiatal számára könnyebb lenne, ha néhány tárgyat olykor online venne fel, így jobban tudna az idejével gazdálkodni.
Nyilvánvaló, hogy mindenütt probléma az iskolákban a pad alatti lövöldözős játékot játszó gyerek. Nem mellesleg én fizikaórán regényeket olvastam anno a pad alatt, pedig az is szigorúan tiltva volt. Olyankor, amikor unalmas fizikatanárom volt. Amikor viszont izgalmasan tanították ugyanezt a tárgyat, akkor nyertem is fizikaversenyt, szóval nem a tudománnyal volt a bajom. Ahogy feltételezem, hogy egy jól megkomponált tanóra és egy gyerekeket értő pedagógus most is le tudja kötni az osztályát, telefonnal vagy anélkül. Gondolom én, kérdezetlenül.
A nagyobbik baj, hogy azokat sem kérdezték meg az iskolai mobilozás tilalmáról, akik ehhez értenek, és akik mindennek szereplői, pedagógusok, szülők, diákok, oktatáskutatók.
Hanem az lesz szeptemberben, hogy a hetente huszonnégy kötelező tanóra és kitudja hány kifizetetlen helyettesítés mellett a hatvanéves, magyar szakos Gizi néni, akinek olykor kötelező beugrani a hatodik cébe bioszt oktatni, reggel egy órával korábban ér majd be a suliba, és mind a hatszáz iskolástól elkobozza a telóját. Hogy hova teszi délutánig azt nem tudjuk, nem hallani arról, hogy az iskolák kapnának valami segítséget ahhoz, hogy több száz férőhelyes széfeket szerezzenek be. És az órák végeztével Gizi néni még marad egy-két órát, hogy visszaadja a készülékeket, ha egy-egy elveszne, elkeveredne, akkor ki is fizetheti az árát a megemelt fizujából.
Akiket nem féltek, ők a suliba járó Z és a nemsokára érintetté váló alfa-generáció. A tartalék telójukkal pont olyan jól meglesznek a pad alatt, mint én annak idején Esterházy Fancsikó és Pintájával, pontosan emlékszem, hogy milyen érzés volt titokban olvasni. Nevezett generációk tagjairól nagyjából annyit tud a mindent is mindennél jobban tudó NER, hogy hogyan is juttasson el az okostelefonjaikra minél több olyan politikai rémsztorit – háború, migráncs, Soros, Brüsszel satöbbi - amelyek ellen az egyetlen óvszer a világ legokosabb kurzusára majdan leaadandó voksuk. Megnyugodtam. Ha mégis sikeres lesz a tiltás, akkor legalább a suliban nem a kormánypropagandát fogják eztán nézegetni.
Józsa Márta jegyzete az augusztus 15-i Útszélenben hangzott el, a fenti lejátszóra kattintva a teljes adást meg tudják hallgatni.
