A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Lehallgatnak, tehát vagyok - Dési János jegyzete
Lehallgatni a közvélekedés szerint csúnya dolog, ráadásul a mesterséges intelligenciák korában lassan felesleges is, azt és annak a hangján, képén állítjuk elő, amit csak akarunk.
Fogadjisten – Józsa Márta jegyzete
"... az is lehet Orbán Viktor békepárti, illiberális barátja szellemében, hogy a somorjai nagybani piacon az ősteremelő Béla csak szlovákul alkudhat meg a zöldséges Lajossal, elvégre mindketten üzletemberek. Akiknek fontos a szuverenitás, mert, ahogy ezt a törvény indokolja: a szlovák nyelv használata a Szlovák Köztársaság szuverenitásának megnyilvánulása."
Mindig jövőre - Rózsa Péter jegyzete
Azt halljuk minden évben, hogy jövőre aztán beindul a gazdaság, jövőre lesz jobb. E rövid üzeneten túl semmilyen előrelátás, jövőterv nincs.
És majd elérnek a hídhoz - Szénási Sándor jegyzete
A biznisz az biznisz. Orbán Viktor meg barát, akinek csak a felemelt hüvelykujj jár biztosan.
Nincsenek csodák - Orbán és az amerikai elnökválasztás
Az egész ügy nem olyan egyszerű, mint ahogy az Orbán retorikájában megjelenik. Nem lesz például "egy nap alatt béke" Oroszország és Ukrajna között. Nincsenek csodák, csak halandó és gyarló emberek.
Kadétok – Józsa Márta jegyzete
11/08/2024 06:07
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Ha egy gyermekvédelmi dolgozó nem tud megnyugtató választ adni arra, melyik bárban koktélozza el a százkilencvenezres fizuját, akkor fel is út, le is út? Ha nevelőszülő volt, akkor eresztheti szélnek gyerekeket?
Kivel él együtt és mióta? Milyen ingatlana, illetve háromszázezer forintot meghaladó ingósága van? Melyik szórakozóhelyet látogatja havi, heti és napi rendszerességgel? Mit gondolnak róla szomszédok?
Az idézett mondatok egy kérdőívből származnak, minden bizonnyal azt gondolnánk, hogy titkosszolgáknak, kémeknek, esetleg politikai csúcsvezetőknek, netán tábornokoknak kell vállalniuk azt, hogy a hatóság számára ennyire átláthatóak legyenek, csökkentvén a nemzetbiztonsági kockázatot. Nos, nagy a tévedés. most éppen a gyermekvédelmi dolgozóknak kell ezekre és ehhez hasonló kérdésekre kötelezően válaszolniuk.
A papírokat július tizedikén kapták kézhez, egy hónap állt rendelkezésre a kitöltésükhöz, augusztus kilencedike, péntek a leadási határidő. Alapos indok esetén – gondolom, ha valaki nem tud megnyugtató választ adni arra, hogy melyik bárban koktélozza el napi rendszerességgel a havi százkilencvenezres fizuját – kaphat két hét haladékot a válaszra. Ha ezt nem teszi meg, akkor fel is út, le is út, veheti a kalapját, azonnali hatállyal és végkielégítés nélkül ott kell hagynia az állását a gyermekvédelmi intézményben, a nevelőotthonban, ha pedig eddig nevelőszülő volt, akkor eresztheti szélnek gyerekeket. Legalább minden tizedik gyermekvédelmi szakember és nevelőszülő ezt tervezi.
A magyarázat egyszerű, a kormány pénz és szakemberek biztosítása helyett ettől a papírtól reméli, hogy megszűnnek a gyermekbántalmazások, a probléma kipipálva. Ha egy nevelőszülő nem szeretné, ha a rendőrség zaklatná a szomszédait, hogy információkat szerezzen róla, meg hogy bármikor bekukkanthasson a Nagy Testvér a spájzába, hátha talál ott egy-két sört, akkor így járt. Zaciba teheti a háromszázezer forintot meghaladó ingóságát, el is felejtheti azt bevallani, mint némely gondterhelt honatya egy-két budai villát, és irány a nizzai yachtkikötő.
Na de mi legyen a gyerekkel, akik ily módon már sikeresen meg lettek védve a húszéves Suzukiban dölyfölő nevelő szüleiktől? Arról szólnak a szakmai pletykák – amelyeket szokás szerint senki sem cáfol, senki sem erősít meg – hogy majd gyorstalpalón átképzett katonák folytatják a gondozásukat szeretettel. Így legalább az amúgy is az életet nehéz málhával kezdő kölkök iskolásan érezhetik magukat otthon, és otthonosan az iskolákban is, hiszen egy nemrégiben elfogadott törvény szerint bármely ötvenöt év feletti katonát alkalmazni kell a tankerületekben, még akkor is, ha nincs pedagógus végzettsége.
Ideje a gyermekvédelmi törvényt kadétvédelemire átnevezni, és akkor nem is kell tovább gondolkozni. Hogy Weöres Sándorhoz forduljak, mert más abszurdat most nem akarok idézni: Jobbra át, balra át, én masírozok legelöl, temetjük a nagymamát.
2024. augusztus 8., csütörtök 15.00
