„Köszönjük
Publicisztika
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
Publicisztika

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete

A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete

A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.

A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete

Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.

Víz, villany – Józsa Márta jegyzete

27/10/2024 10:13

| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió

Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.

2024. október 27. Útszélen-részlet (Józsa Márta jegyzete 2024.10.24.)
02:51
00:00
Egy nyolcvan éves, nyugdíjas tanárnővel találkoztam Kubában, aki meglátta a kezemben a kis, félkemény kötéses magyar-spanyol szótáramat. Elkérte, hogy hadd simogassa meg, ilyen gyönyörű könyvet ő nagyon régen látott. És mindig szeretett volna egy olyan országban járni, ahol szépek is a könyvek. Meg is néztem, kiadnak ott kiváló könyveket, de esztétikailag az itteni ötvenes évek fás papírra nyomott, apró betűs, fűzött példányaira emlékeztettek. Időutazás volt, akkor még kétféle pénz volt, más a helyieknek és más a turistáknak, és a demokrácia maximum abban mutatkozott meg, hogy többnyire még dollárelszámolású pesoért sem lehetett kapni például kenyeret.

De beszélgetni lehetett, az egyik taxis mesélte, hogy ő voltaképpen földrajztanár, Moszkvában végezte az egyetemet. Csak éppen a tanári fizetéséből nem lehet megélni, úgy látszik, ez állandó toposz a szocialista, majd a posztszocialista országokban. Ahol a matektanárok a Tesco feltöltőpolcainál, a töritanárok a Lidl pénztáraiban keresik meg azt a pénzt, amiből eltengődnek. Mondjuk Kubában nincsenek multik, és ott persze nem privatizálták a közműveket sem, ezért azok is éppen olyan kiválóan elműködtek eddig, mint mondjuk nálunk a MÁV.

Így esett, hogy a szigetország napokig áram nélkül maradt, mert elavult a hőerőmű, és egyébként is kiderült, hogy az egyetlen ország, Venezuela üzemanyag-szállítására optimalizált rendszer bedől, ha nem érkezik elég olaj. Ezért praktikus autokráciákkal, meg háborúzni szerető országokkal, meg különféle kiskirályokkal üzletelni, energiaügyekben végképp. Szóval Kuba tizenegymilliós népe ott kuksolt a sötétben, még hurrikán is sújtotta őket, sokszor a kórházakban sem volt áram. Az egyetlen kivétel a luxusszállók, üdülőhelyek voltak, a hírek szerint ott zavartalanul működtek a hűtők, jéggépek, légkondik. Mert a turizmus stratégiai fontosságú, a gazdaság motorja. Nem tudni persze, hogy az ottani ágazat legfőbb megmondóasszonya vagy embere rokona-e valamely felsővezetőnek, de az tény: a turistának legyen meg mindene. A többiek meg majd kibírják, kibírtak eddig is mindent.

Mondom mindezt egy olyan országban, ahol százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet. Többségük nő. Még nagyobb többségük roma nő. Akiknek nem jut olyan lakás, ahol lenne vízvezeték, vagy egyszerűen ki sem tudnák fizetni a számlát. Ha dolgoznak éhbéréért, ha nem. Hallani vélem lelki füleimmel az illetékesek erre adható válaszát – már ha az ő füleikbe egyáltalán eljut az ilyesmi – aki nem dolgozik, ne is igyék.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. október 24-i adásában hangzott el.