Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Víz, villany – Józsa Márta jegyzete
27/10/2024 10:13
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.
De beszélgetni lehetett, az egyik taxis mesélte, hogy ő voltaképpen földrajztanár, Moszkvában végezte az egyetemet. Csak éppen a tanári fizetéséből nem lehet megélni, úgy látszik, ez állandó toposz a szocialista, majd a posztszocialista országokban. Ahol a matektanárok a Tesco feltöltőpolcainál, a töritanárok a Lidl pénztáraiban keresik meg azt a pénzt, amiből eltengődnek. Mondjuk Kubában nincsenek multik, és ott persze nem privatizálták a közműveket sem, ezért azok is éppen olyan kiválóan elműködtek eddig, mint mondjuk nálunk a MÁV.
Így esett, hogy a szigetország napokig áram nélkül maradt, mert elavult a hőerőmű, és egyébként is kiderült, hogy az egyetlen ország, Venezuela üzemanyag-szállítására optimalizált rendszer bedől, ha nem érkezik elég olaj. Ezért praktikus autokráciákkal, meg háborúzni szerető országokkal, meg különféle kiskirályokkal üzletelni, energiaügyekben végképp. Szóval Kuba tizenegymilliós népe ott kuksolt a sötétben, még hurrikán is sújtotta őket, sokszor a kórházakban sem volt áram. Az egyetlen kivétel a luxusszállók, üdülőhelyek voltak, a hírek szerint ott zavartalanul működtek a hűtők, jéggépek, légkondik. Mert a turizmus stratégiai fontosságú, a gazdaság motorja. Nem tudni persze, hogy az ottani ágazat legfőbb megmondóasszonya vagy embere rokona-e valamely felsővezetőnek, de az tény: a turistának legyen meg mindene. A többiek meg majd kibírják, kibírtak eddig is mindent.
Mondom mindezt egy olyan országban, ahol százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet. Többségük nő. Még nagyobb többségük roma nő. Akiknek nem jut olyan lakás, ahol lenne vízvezeték, vagy egyszerűen ki sem tudnák fizetni a számlát. Ha dolgoznak éhbéréért, ha nem. Hallani vélem lelki füleimmel az illetékesek erre adható válaszát – már ha az ő füleikbe egyáltalán eljut az ilyesmi – aki nem dolgozik, ne is igyék.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. október 24-i adásában hangzott el.
