"Az a Republikánus Párt, amely történelmi aberrációnak tartotta Trump megjelenését, megszűnt"

Amerikában november 5-én járulnak az urnákhoz: a figyelem középpontjában természetesen az áll, ki lesz az elnök, de egyben szenátusi, képviselőházi, kormányzói és állami törvényhozási választásokat is tartanak. Bár sokáig úgy tűnt, Donald Trump és Joe Biden személyében egy volt elnök küzd majd meg a regnálóval, az elmúlt hetek eseményei átírták ezt a forgatókönyvet. Para-Kovács Imre a Reggeli személyben Győri Gábort, a Policy Solutions vezető elemzőjét kérdezte a két párt helyzetéről, esélyekről, választói attitűdökről.

• A Demokrata Pártban korábban is érezték, hogy baj van. Készült olyan felmérés, amely szerint az amerikai választók 70 százaléka – amiben tehát demokrata szavazók is vannak – úgy gondolta, hogy Biden alkalmatlan az elnöki feladatok ellátására. Félő volt, hogy a demokrata szavazók otthon maradnak és így a párt számos kongresszusi jelöltje is bukik, akik a lehúzó erő nélkül, egy másik elnökjelölttel nyerhetnének. Azért is kulcskérdés ez, mert több billegő államban huzamosabb ideje, de egészen kis különbséggel vezetnek demokrata szenátusi jelöltek.
  
  
• Eközben viszont senki nem merte bevállalni, hogy kimondja, "a császár meztelen" – hiszen ez egy kockázatos pozíció, ha a többiek nem látják, akkor azzal a saját karrierjét veszélyezteti, aki beleáll ebbe. A június végi elnökjelölti tévévita azonban átbillentette őket és elindult a lavina, ami oda vezetett, hogy Biden visszalépett a jelöltségtől.
  
  
• Most úgy tűnik, a legtöbben beállnak Kamala Harris mögé, de ez nem jelenti feltétlen, hogy lelkesek. Az elnök későn döntött, már nincs idejük áttárgyalni a pártban a helyzetet, arra a latolgatásra, hogy kinek milyen körzetben, milyen szavazócsoportoknál hogy alakulnának az esélyei most nincsen mód. Augusztus 7-én Ohioban meg kellene nevezni a jelöltet, a legnagyobb kockázat most az lenne, ha szétesnének, frakcióznának. A következő kritikus pontok, amelyeket érdemes figyelni, hogy mennyire egységesen áll be a párt Harris mögé a demokratikus konvención és, hogy ki lesz az alelnökjelöltje.
      
• Azt, hogy lehet-e nyerni Harrissel egyelőre nem látni. A közvélemény-kutatások elég közelre mérik most Trumphoz, de ezek országosak, amire tanácsosabb lesz figyelni, azok a billegő államokban készülő felmérések – ezeket is inkább csak szeptember-októberben érdemes követni, hiszen Harris még el sem tudta kezdeni a kampányt. A fogadóirodáknál mindenesetre Biden győzelmének 10 százalék esélyt jósoltak, Harris 30-ról indul. Ez jelentős előrelépés és nem lehetetlen innen fordítani.
  
  
• A másik oldalon Trump mögött egységesen felsorakozott az a Republikánus Párt, amelynek számos tagja 2016-ban még kénytelen-kelletlen úgy fogadta el jelöltjének, hogy a helyzetet valamiféle történelmi aberrációnak tartotta. Ez a Republikánus Párt azóta gyakorlatilag megszűnt: a pártelitnek az a része, amelyik nem tudott megbarátkozni a trumpista iránnyal vagy magától távozott vagy kigolyózták, és persze vannak, akik végül mégis behódoltak. Utóbbira példa J. D. Vance – aki úgy lett most alelnökjelölt, hogy 2016-ban még Trump egyik igen hangos kritikusa volt, többek között Amerika Hitlerének nevezte. Ugyan nem mondhatjuk ki biztosan, de 2024-ben úgy tűnik Trump feltűnése olyasmi, ami évtizedekre meghatározhatja a párt irányvonalát. A kérdés az, mi lesz akkor, ha ő visszavonul. Miközben a volt elnök idológiailag nehezebben körülhatárolható és sokszor ad hangulati válaszokat, körülötte kialakult egy olyan réteg a pártban, akiket egyértelműen az alt righttal lehet azonosítani.    
   
• Trumpot nem csak a pártelit fogadta nehezen eleinte, hanem a szavazótábor egy része is, nem az a klasszikus konzervatív, akit republikánus jelöltnek képzelt volna bárki. Ugyanakkor minden párt történetében vannak fordulatok. Először a kívülről jött, színész, populista szólamokat megpendítő Reagan is szokatlan volt, sokan pojácának tartották. Trumpnak mára számos kínos ügyét elnézik, vannak akik pusztán azért, mert ő a republikánus jelölt és persze ott vannak azok is, akik azt hiszik, maga az Isten küldte. A szavazóknál ugyanaz a helyzet, mint a pártelitben, van egy réteg, amelyik elsősorban a populista, leegyszerűsítő, az összeesküvés-elméletek hangoztatásától sem visszariadó kommunikáció miatt távozott. Elsősorban a magas képzettségű, felső középosztálybeliek pártoltak el, ugyanakkor, Trump új szavazórétegeket is be tudott húzni, főleg a munkásosztályból, illetve vidéki, korábban is republikánus körzetekben is erősebb lett a párt.
     
• Trump elnökségének végén a világjárvány, Biden elnöksége alatt az azt követő gazdasági válság ütött be, amiről ugyan nem tehetnek, de azt számonkérhetik a választók, hogy hogyan kezelték ezeket. A két központi kérdés most a gazdaság helyzete és a bevándorlás szabályozása. Előbbi esetében a kutatások azt mutatják, a választók sötétebben látják a helyzetet, mint azt a számok indokolnák. Utóbbi témát a republikánusok uralják, a demokraták próbálnak felkapaszkodni a vonatra és bár letettek az asztalra egy hatékonynak ígérkező szigorítást, azt a republikánusok nem szavazták meg, vélhetőleg azért, hogy a választások előtt ne vesszen el a téma.
  
  
• A magyar-amerikai kapcsolatok soha nem látott mélyponton vannak, közben Orbán Viktor lelkesen és következetesen kiáll Trump mellett, akivel személyesen is többször találkoztak. Mivel a volt elnök is kedveli a magyar miniszterelnököt, a legvalószínűbb, hogy amennyiben nyer, a kapcsolatok valóban elsimulnak, jó eséllyel küldenek egy elnéző nagykövetet. Más kérdés, hogy bejön-e Orbán számítása a nemzetközi viszonyok tekintetében, jelenleg teljesen kiszámíthatatlannak tűnik, milyen külpolitikát képviselne Trump.
  
  

A teljes beszélgetést megnézhetik a fenti videón, vagy ha inkább csak hallgatnák, akkor kattintsanak az alábbi lejátszóra.

Új ablakban

2024. július 24. Reggeli gyors/Reggeli személy (2024. július 24., szerda 09:00): Győri Gábor

48:10

00:00

Műsorvezetők: Panxnotded Miklós, Dési János, Szénási Sándor, Para-Kovács Imre Szerkesztők: Jávor Dénes Marcell, Selmeci János, Korpás Krisztina, Bencsik Gyula, Herskovits Eszter