Az ingyen Mickey Egér értéke
29/03/2025 16:53
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A Giacometti agyában lévő plug-intól az egyszerűségre vágyó metamodernekig vezetett a Galaxis kalauz ezen a héten. Útközben választ kerestünk arra, miben mérjük a Mickey Egér értéket, vagy éppen, hogy miként módosíthatja az egyes szubkultúrákat a popzenei alkotások egymásra utalása.
Az előző héten félbehagytuk a beszélgetést Szalay Miklós grafikussal a műsoridő végessége miatt. Épp tisztáztuk, hogy egy technológiai forradalom kellős közepén vagyunk, amely nyilván válságokkal is jár a művészetre nézve.
A 315. epizódban innen folytattuk. A grafikus elmondta, ez a fajta eszközfejlődés és növekvő befogadói elvárás láthatóan káoszt teremtett az alkotások műfaji besorolásában, de szerinte ezt nem kell problémaként kezelni. Sőt, a helyzet alapját jelentheti egy szintlépésnek. Arról beszéltünk, hogy részben a szemléletmód határozhatja meg a mű mélységét. Így, ha minél analitikusabban vizsgálunk egy alkotást, minél több kapcsolatot vélünk felfedezni közte és más, a világban megtalálható jelenségek között, akkor talán okosabbak leszünk, mint maga a mű.
De mielőtt még megfejtjük saját magunkat, érdemes feltételezni az alkotóról is, hogy hasonlóan hiperaktív módon közelít a saját elképzeléséhez, és ennek mentén születik meg egy információval és érzéssel többszörösen rétegzett kollekció.
Szalay Miklós egyetemi docenssel, a Pécsi Tudományegyetem Intermédia szak oktatójával kitértünk egyik fő kérdésünkre, a párhuzamosan futó információk lecsapódására, és az ezekre adható eltérő művészeti válaszokra. Erre példaként került elő, hogy miként alkotott volna Giacometti, ha néhány évszázaddal korábban élt volna, ha elfogadjuk, hogy hatással van a művészetére a környezet.
Vagy éppen a művész személyes megítélése. Megvizsgáltuk, vajon, ha egy alkotó magán hordozza a „művész” külsejére vonatkozó sztereotípiákat, akkor hajlamosabb lesz a befogadó több mélységet látni a műveiben, mint egy influenszer esetleges alkotásaiban.
Szalay Miklóssal, egyik aktuális kutatási területével, a művészet eltérítésével is foglalkoztunk. Ennek megértetéséhez segítségünkre volt egy Banksy-szobor, egy hirdetőoszlopon megjelenő firkálmány és a szerzői jogát vesztett Mickey Egér is.
A világban egyre bővülő információs bázis nem csupán lehetőséget nyújt, hanem nehezítheti is a megértést. Lassan mindent tudnunk kell, hogy bármilyen új tartalmat felfogjunk a maga egészében. Választhatnánk egy egyszerűbb utat, olyan alkotásokat – amennyiben művészetről van szó –, amelyek nem várják el tőlünk azt a képességet, hogy bármilyen már meglévő tudásunkkal összekapcsoljuk az épp tapasztalt benyomásokat.
Valami furcsa okból még sem ezt választjuk. Mert bár nem szeretünk sok energiát szánni a művészetre, azt sem kedveljük, ha nem vár el tőlünk semmit az alkotó.
Kellerwessel Klaus író-költővel, szociálpszichológussal, mesterséges intelligencia mérnökkel, többek között azon tanakodtunk, hogy ez a fajta mű általi értelmezés-megidézés felismerése a néző részéről, a látványnak nem csupán a megértését, de szórakoztató mivoltát is biztosíthatja. És nem utolsó sorban a saját körén belül is megvalósul, mikor egyik művészeti alkotás a másikra hat.
A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)
