Beton.Hofi Józsefvárost tekinti a hazájának

Azt mondja, a rendszerek megtartása mindig nehézséget jelentett számára. Amikor szorong, nehéznek látja a hétköznapokat, vagy magát bünteti, hajlamos nem enni és aludni.  Sokszor menekülésből nem akar elcsendesedni, mert akkor nagyobb fókusz lenne saját magán, amitől tart. Az ismertség csak tovább bonyolította ezeket az érzéseket. Ha például olyan kedve van, hogy napokig ki se szeretne menni a lakásból, de pont akkor van egy fellépése, akkor muszáj kiállnia a színpadra. Ezek a helyzetek nehezebbek, mert nem egy-két ember felé kell elszámolnia. Abban azonban biztos, hogy miért csinálja, szeret kapcsolódni. Ebből az érzésből építkezik, még ha előtte sokszor meg kell halnia. A koncerteken kedves, nyitott zenész, aki – ha már szemkontaktusban van valakivel – nehezen tudja pár emberi szó nélkül ott hagyni.

 

Kadarkai Endre és Schwarcz Ádám

 

Szerinte minden divat véget ér, ez természetes folyamat. Úgy gondolja, a Beton.Hofi-korszaknak is nagyon gyorsan vége lesz. Azt reméli, hogy azokból a gondolatokból, amit a magyar rapbe és popzenébe hozott, mások beépítenek majd elemeket a saját művészetükbe. Neki elég, ha olyan alakító tényező tud lenni, ami beleíródik a jövőbe.

Az élete időszakosan változik, azt mondja, sokszor menet közben sem érzi jól magát. Sokszor emlékeztetnie kell magát, hogy örülni kell a jelennek, és ne essen össze a kanapén egy rossz komment miatt. Büszke, a benne megszületett egészséges önbizalomra, belső erőre, de mindenkit óva int attól, hogy magát a magyar zeneipar fő figurájának nevezze. Magát is pont olyan dolgokért gondolja királynak, ami nem a látható része az életének.

Szülei Erdélyből származnak, ő már a Józsefvárosba született. Egyfajta lázadásból sokáig távol tartott magát erdélyi gyökereitől, de ma már visszajár rokonokhoz, barátokhoz és fellépni is. Az otthonának a nyolcadik kerületet tartja, azt mondja, azt a koordináta rendszert ismeri. Azt sajnálja, hogy több tehetséges, szerethető haverja ma elég nehéz sorban él. Neki szerencséje volt, megfelelő értékrendet kapott otthonról. Tudja, hogy mindenkin nem lehet segíteni, nem törhet bele abba lelkileg, hogy mi történt velük, de úgy tanulta, hogy ahol négy étel van, ott jut ötnek is, nálunk mindig van egy tányér, ha valakinek kell.

Szereti a versenyhelyzeteket, ha nincs nyomás, amire rá kell erőltetnie a fókuszt, könnyen szétfolynak a dolgai. Nem biztos, hogy ez hosszútávon jó, de az biztos, hogy jobb teljesítményre sarkallja.  Utólag már tudja, hogy nem volt teljes alázattal a foci iránt, akkoriban sokat bulizott, iskolába járt. Nem lépett előre és jöttek a sérülések, összesen nyolc műtétje volt. Nem reccsent bele a kudarcba, de segített, hogy nem egyik percről a másikra veszítette el a sportkarriert, hanem szép fokozatosan. A zenéléssel ugyan jobban járt, de kegyetlen világba csöppent. A sport egyenesebb, ott a nap végén a teljesítmény dönt. Köszöni a futballnak, hogy az élete része volt, sokat tanult belőle, leginkább alázatot.

Akárcsak a Szavakon túl összes adása, úgy a Schwarz Ádámmal készült beszélgetés is visszanézhető a Klubrádió YouTube-csatornáján. Iratkozzon fel rá, és nem marad le műsorainkról a YouTube-on sem.

A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.