Csonka Andrásnak egy érzelmi szövetséges hiányzik az életéből

 

Csonka azt mondja, ha végiggondolja az életét, akkor a magánélete inkább a csőd kategóriájába tartozik. Úgy alakult, hogy apja hosszú betegsége miatt szüleivel élt harmincegy éves koráig. Sokáig a munkába menekült, hogy ne kelljen magával foglalkoznia. A sikerekben valahogy kiegyenlítődtek a dolgok, de a magánélete ott maradt zárójelben. Talán szerelmes sem volt, szerinte ez azon is múlik, mennyire engedi meg magának valaki, hogy elveszítse a fejét. Ő amikor azt gondolta, hogy biztonságot talált valaki mellett, akkor is hamar rájött, hogy nem tudja úgy kezelni a kapcsolatot, ahogy akarta. Most 58 évesen egy érzelmi szövetséges hiányzik neki leginkább, de nehezen bízik, fél a sérülésektől és a csalódásoktól. Ezek ellenére sem fogja soha feladni.

Az ismeretsége kezdetén húzott egy vonalat, komolyan veszi a magánéletét. Ezért sokszor érte támadás, különböző találgatások. Nem is érti, miért fontos, milyen a vallása, vagy a szexuális érdeklődése, szerinte az a lényeg, hogy milyen ember, mennyire korrekt, szavahihető, mennyire tud a társadalommal együtt élni. Szerinte a vallás is teljesen magánügy, ő két vallásban is érdekelt, de akkor megy templomba, amikor csendre vágyik, a párbeszéd Istennel magánügy. Ilyenkor általában kérni szokott, de nem gondolja, hogy minden apró kis dologgal Istenhez kell fordulni. Mindenkinek kell legyen egy angyala is, neki az anyja lett az "őrző-védője". Általában tőle kér, vagy neki szeretne örömet szerezni, megfelelni, akár a magánélete sikerességében is.

Tudja, hogy leginkább magában kellene bíznia, de ez még nem történt meg. Pedig megvan a feladata, el kellene magát helyeznie a palettán, hogy az örömöt is okozzon és ne csak a hiányokat nézze. Többször eljátszott már a gondolattal, hogy katapultál a pályáról, mert idegileg, szakmailag nem neki való. Aztán a közönség mindig megerősíti, hogy szükség van rá. Nagyon fontos, hogy érezze, számítanak rá. Hiába érzi, hogy sokkal többet szeretik emberileg, mint színészként, aminek örül, mégsem tud hátradőlni és megelégedni. Egyszer jó lenne úgy látnia magát, ahogy a közönség egy része látja, vagy ahogy a szakmából páran vélekednek róla.

Az elégedetlenségéért nem akarja teljesen az apjával való kapcsolatát okolni, de megerősítések helyett sok sebet kapott. Tudta, hogy olyan ember, aki nem tudja kimutatni az érzelmeit, de az nem volt elég, hogy tudja, szereti, ő inkább érezni akarta volna éjjel-nappal. 

Azt mondja, nem tud a jelenben élni, a jövőn aggódik, a múlton pedig rágódik. Az elmúlás gondolatába is beleborzong, nem szeretné azt az utat bejárni, mint amit az apja kapott. Fél a kiszolgáltatottságtól, hogy elveszíti a kontrollt a szellemi képességei felett. Nem akar az utolsó leheletéig színpadra lépni sem, nem szeretne a közönség szeme előtt elkopni.

Akárcsak a Szavakon túl összes adása, úgy a Csonka Andrással készült beszélgetés is visszanézhető a Klubrádió YouTube-csatornáján. Iratkozzon fel rá, és nem marad le műsorainkról a YouTube-on sem.