Jakupcsek Gabriella: Csak az emlékeink és az emberi kapcsolataink számítanak

Édesapját kilenc évesen vesztette el, egy ölelésre sem emlékszik igazán. Anyukája nem házasodott újra, így Jakupcseknek nem volt apaképe, de ezt a hiányt hamar pótolta a saját családjával. Azt mondja, nem ismeri a magányt, egy napot sem élt egyedül. Nem félelemből, inkább ragaszkodásból. Nem az a típus, aki mindent kidob az ablakon, ami nem működik. Hiszi, hogy sok mindenen lehet változtatni, és ez tényleg sok esetben sikerül is neki.

Színésznő szeretett volna lenni, de csak két évig járt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Azt mondja, akkoriban még rettenetesen bizonytalan volt magában, nem látta magát reálisan. Jó adag extrovertáltsága ellenére sokkal zárkózottabb volt, mint amilyennek kívülről látszott, de leginkább a bátorság hiányzott belőle, hogy megmutassa magát. Felszabadultan táncolni is csak az elmúlt pár évben mert először, előtte a mozgását is kontrolálta. Általában elmondható róla, hogy mindig tudatosan figyelt arra, hogy hogyan viselkedik a magánéletben is. Szerinte egy közszereplőnek erre figyelni kell, nem árt, ha egyfajta mintát ad. Azt mondja, ismert emberként sok mindenről le kellett mondania, a civil élete zárt életté vált.  

A bizonytalansága kicsit édesanyjának is köszönhető, aki féltésből óvatosan tartotta. Ma már úgy gondolja, bátrabbnak kellett volna lennie, nagyobbakat kellett volna gondolnia, de akkor lehet, nem lenne ennyire jóban magával.

Anyukáját pár hete vesztette el. Hatalmas ajándéknak tartja az élettől, hogy az utolsó időszakot végigcsinálhatta vele. Fantasztikus dolgokat mondott el neki, így utólag sok mindent megértett abból, hogyan működött. Megértette, hogy fontos, hogy amikor a vége közeledik, rendezzünk le mindent magunk körül és ha lehet mondjunk le mindenről, hiszen semmire nincs szükség. A tárgyak és az anyagi javak teljesen lényegtelenek, csak az emlékeink és az emberi kapcsolataink fontosak, és az a film, amit az életünkről le tudunk vetíteni.

Gyászoló típus, aki kisírja magából a bánatát, de amikor elváltak az útjaik az MTV-vel, nem tudott sírni. Annyira igazságtalannak és méltatlannak érezte a történteket, hogy egyszerűen belebetegedett, fél évig tüdőgyulladással küzdött. Ennek ellenére hiszi, hogy a személyiségfejlődéséhez ez a tapasztalat is kellett. A történtek sok mindenre megtanították, már tud nemet mondani, tudja, mire kell figyelnie, és hamarabb jelzi, ha valami nem jó neki a szituációban.

A felkérés a kormányszóvivő posztra és a Heti Hetes szereplésre szakmailag jól estek neki, de nem bánta meg, hogy nemet mondott. Hiszi, hogy jó döntés volt, egyik sem lett volna neki való. Megosztó személyiséggé vált volna, pedig sosem volt az. Kicsit a magánélete védelmében is tette, nem akarta a családját kellemetlenségeknek kitenni az anyjuk vélelmezett politikai állásfoglalása miatt.

Haragot önző önvédelemből nem tart, igyekszik rendezni a konfliktusait. Ez nem azt jelenti, hogy úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, de volt olyan konfliktusa, ahol feloldozta a másik felet, és azóta egy élhető kapcsolattá vált. Vallja, hogy magunk miatt jobb letenni a neheztelést, ne minket nyomasszon a helyzet, nyomassza tovább a másikat.

Akárcsak a Szavakon túl összes adása, úgy a Jakupcsek Gabriellával készült beszélgetés is visszanézhető a Klubrádió YouTube-csatornáján. Iratkozzon fel rá, és nem marad le műsorainkról a YouTube-on sem.