Csak a gyerekeket ne! – Selmeci János jegyzete

Miközben napról napra növekszik a koronavírus-fertőzöttek száma, a halálozásoké továbbra is alacsony maradt, a fertőzöttek csak kisebb részét kell kórházban kezelni, mint a járvány kezdetén – így van ez Európa több országában és Magyarországon is. Itthon ha többet tesztelünk, több fertőzöttek találunk, de a pozitív tesztek aránya nem nő, miközben sokszor úgy tűnik, hogy a magyar állam békeidőben annyira nem szeretné a fertőzötteket megtalálni. Békeidő akkor nincs, ha a kormány tagjai kerülnek a vírus közelébe.

Nagy baj tehát nincs, annak ellenére sem, hogy volt már itt tömegtüntetés, labdarúgó mérkőzés több ezer szurkolóval, borfesztivál meg ülős koncert is bőven, és még mindig nem robbant be, de persze berobbanhat bármikor.

Jön ugyanis az iskolakezdés, az érettségitől is úgy féltünk (aztán nem robbant be), de a gyerekekkel teli tantermekben takarítás, szellőztetés és kézmosás ide vagy oda, a vírus jó eséllyel terjedni fog. A kérdés nem ez, hanem inkább az, hogy mihez kezdünk ezzel.

Ha ma találnak egy fertőzöttet, akkor bezár a színház meg a gyermekvasút, és ez sem tűnik tarthatónak, aligha állhat le örökké minden, aminek a környékén járt valaki, aki kezet fogott egy fertőzöttel. Az iskolákkal pedig, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy a gyerekekkel, ezt nem lehet megcsinálni.

A szülőknek azt mondják, hogy ha a gyerek köhög vagy folyik az orra, ne küldjék be az iskolába, vírusteszt ugye csak indokolt esetben jár, a gyerek viszont maradhat otthon két hétre, hogy kivel, és hogyan tanul közben, azt nem tudjuk. Félelmetes arra gondolni, hogy a nagyobbat köhögő Lacika miatt pánik tör ki egy osztályban, és amikor Lacika két hét múlva visszatér, ő lesz a „vírusos”, akitől mindenki fél.

Vannak országok, ahol maszkviselésre kötelezik a hatéveseket, a magyar kormány ennél szerencsére józanabb. Aki látott már gyereket, nem képzelheti azt, hogy egymástól másfél-két méter távolságra, maszkban tanulnak majd, a szünetekben messziről nézik egymást, iskola után pedig hazamennek. Aki szeretett már gyereket, nem is akarhat nekik ilyet.

Ha pedig kitör a járvány, és bezár minden, a digitális oktatás nem fogja helyettesíteni az iskolát, a pedagógus és a társak jelenlétét, a közösséget. A cigánysoron ebben a tanévben sem lesz elég számítógép, az SNI-s gyerekek elkallódnak ugyanúgy, mint a kevésbé szorgalmas tehetségek.

A vírussal egyelőre együtt kell élnünk. Vigyázni kell az idősekre, a betegekre, azokra, akik veszélyben vannak. De ha ezt úgy csináljuk, hogy közben tönkremegy egy generáció, akkor mindennél többet veszítünk.

Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2020. augusztus 28-ai, pénteki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.