Helló Kitty mosolya

Emojik, emotikonok, szmájlik. Az avatár már egy következő lépcsőfok, még ha azok is tekinthetők hangulatjeleknek, mert olyanra formáljuk a különböző online platformokon őket, amilyen hangulatunk éppen vagyunk. Legutóbbi gondolatláncunkat a múlt héten ennél a pontnál, vagyis a digitális jelenlétnél hagytuk félbe Koronczai Beatrix, gyermek és ifjúsági szakpszichológussal, egyetemi adjunktussal. A 247. epizódban innen folytattuk.

Hogy a személyiségünkre milyen hatást gyakorol az általunk létrehozott avatár, attól is függ, hogy milyen platformon kívánjuk használni, és milyen céllal alkottunk – emelte ki a szakember. A kutatások jobbára a negatív befolyást vizsgálják, pedig az online őszinteség rejthet pozitívumokat is, tette hozzá, bár utóbbiból talán kevesebb példával találkozunk. Az mindenesetre kijelenthető, mondta el Koronczai Beatrix, hogy az online térben kevésbé konzervatív az egymáshoz való viszonyulás. Az egymást nem ismerő felhasználók között megjelenő kapcsolat azért válhat közvetlenebbé, mert egy viszonylagos anonimitással jár a jelenlét. Ezért sajnos felerősödhet az agresszió, megjelenhet a digitális bullying; ugyanakkor olyan embereket is megismerhetünk, akik más társadalmi osztályba tartoznak, és a valóságban nem keresnénk egymás társaságát, így viszont megismerve, megkedvelve a másikat, nyitottabbá és elfogadóbbá válhatunk.

Ha a kommunikáció írásban zajlik, a megismeréshez fontos, hogy az emojikat egyformán értsék a beszélgetőpartnerek, habár használatuk módja még elég képlékeny.

Sajnos vagy szerencsére a teszteken túli világban nem minden minta szabadon értelmezhető. Ősi nyelvek esetében minden apró vonalnak és formának jelentése és jelentősége van.

A japán nyelv – bár folyamatosan alakul, mert engedi, hogy a külső hatások nyomott hagyjanak rajta – megőrizte bonyolult rendjét. Az egy-egy ábrában elférő szótagok pedig olyan fogalmak, jelenségek, történések jeleit foglalják magukba, amelyek külön-külön is létező szimbólumok. Mint egy kezdetleges emoji-készlet.

Dr. Vihar Judit, irodalomtörténész, műfordító, a Magyar–Japán Baráti Társaság örökös tiszteletbeli elnöke elmondta, hogy a hagyományőrzés nagyon fontos a japán embereknek, hiszen ha már senki nem ismerné – az egyként négyféle – írásmódjukat, elveszne a kultúrájuk nagy része. Ugyanakkor nagyon törekednek a nyugati kultúra befogadására. Ez a példa is azt mutatja, hogy Japán az ellentétek országa.

Az írásbeliség nehézségéhez hozzájárul az idegen nyelvek, elsősorban az angol kiejtésének problémái is. Kiemelte ugyanakkor Vihar Judit, hogy éppen a fenti okokból nagyon fontos lett Japánban a képzőművészet, illetve általában a vizualitás; nem meglepő tehát, hogy az emojik ebben a közegben születtek meg, és fejlődnek, sokszorozódnak nap, mint nap.

A teljes adást meghallgathatják a cikk tetején elhelyezett lejátszóra kattintva.